„A kincsek másként élnek”

Az egyik legmeghatóbb ünnepség, amelyen újságíróként mindig szívesen veszek részt, a pálya végéhez közeledő pedagógusok Ezüstgyopár életműdíjának átadása és a legtehetségesebb diákok sokoldalú, kiemelkedő munkájának – Mákvirág, Bolyai Farkas- valamint Kós Károly-díjjal való – értékelése a szovátai Teleki Oktatási Központban.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

Az egyik legmeghatóbb ünnepség, amelyen újságíróként mindig szívesen veszek részt, a pálya végéhez közeledő pedagógusok Ezüstgyopár életműdíjának átadása és a legtehetségesebb diákok sokoldalú, kiemelkedő munkájának – Mákvirág, Bolyai Farkas- valamint Kós Károly-díjjal való – értékelése a szovátai Teleki Oktatási Központban. Az idén megyénkből öt pedagógus: Antal András, Balogh Imre, Dénes József, Kiss Mária Magdolna és Szőcs Éva részesült a Romániai Magyar Pedagógusszövetség elismerésében. Bolyai Farkas-díjat Magdó Dorottya, a Bolyai középiskola diákja kapott. Több téren is kiemelkedő eredményeiért megyénkből a Mákvirág díj különböző fokozatával négy diákot tüntettek ki. Sütő Ágoston (IX.) bronz-, Kucsván Zsolt Levente (X.) ezüst-, Megyesfalvi Botond (XI.) arany-, és Kiss Anna (XII.), aki a középiskola mind a négy évében a legtöbb pontszámot gyűjtötte, gyémántfokozatot kapott. Ma valamennyien egy osztállyal fennebb, illetve egyetemre járnak. Országos szinten 44 tanítót és tanárt valamint 60 diákot jutalmaztak.

Az ünnepségen a Romániai Magyar Pedagógusszövetség vezérkara, a tanfelügyelőségek képviselői mellett részt vett Szőcs Domokos, a Közoktatási Minisztérium nemzeti kisebbségi osztályának vezetője és a csíkszeredai főkonzulátus küldöttei.

A diákok jutalma a díj mellett többnapos táborozás volt, s ennek során ők díszítették fel a szokásos módon a termet is, amelyben egy üres hely sem maradt.

A jelenlevőket Szolláth Hunor, a TOK igazgatója az emlékév jegyében Weöres Sándor szavaival köszöntötte: „A kincsek másként élnek, jeltelen:/ a lélek belső templomán szögellnek,/ mint ezer pillér, kos-szarv és perem./ A halhatatlan mű időtlen.”

Az RMPSZ országos elnöksége nevében Burus-Siklódi Botond szólt azokhoz a díjazottakhoz, akik több évtizedes oktató-nevelő munkájukkal lelkiismeretesen szolgálták a romániai magyar közoktatást, példaértékű, maradandó eredményekben gazdag életpályát jártak be úgy, hogy hivatásukat gyakorolva volt idejük és erejük a szűkebb és tágabb közösséget is, amelyben éltek, önzetlenül szolgálni. „A laudációkat olvasva megerősödik bennem az érzés, hogy pedagógusi munkájuk a tárgyi ismeretek átadása mellett jellemformáló volt, szolgálták, segítették nemzeti jövőképünk formálását, egészséges nemzedékek nevelését mindannyiunk megmaradása érdekében… A pedagógusi munka legnagyobb öröme, elismerése, eredményességének legfőbb bizonyítéka a tanulók, diákok sikere, eredményes helytállása”, hangsúlyozta az elnök, aki Váci Mihály versét idézte, amelyet mottóként írtak az Ezüstgyopár-díszoklevelekre: „Ilyen kívántam lenni én is, ott a /homokba szúrt nyárfa: a tanító,/ ki fénybe tör, ragyogó hit a lombja, /irány azoknak, jel és biztató,/ kik jönnek barázdákban botladozva.”

A díjazott diákoknak Lászlófy Pál, az RMPSZ örökös tiszteletbeli elnöke köszönte meg, hogy példás fegyelemmel, tiszteletadással hallgatták végig a 44 pedagógus több órán át tartó méltatását. Pontosította, hogy valószínűleg vannak még hozzájuk hasonló tehetséges diákok, de a díjat csak azoknak ítélik oda, akik megpályázzák azt.

A Maros megyei díjazottakat arra kértük, hogy mondják el, mit jelentett számukra az elismerés, s hogy mit éreznek a legmaradandóbbnak, a legszebb emléknek több évtizedes pályájukra visszatekintve.

Antal András történelem szakos tanár, az ákosfalvi általános iskola volt igazgatója 46 éves pályafutása alatt pedagógusként és iskolavezetőként is fontos szerepet tulajdonított az anyanyelvű oktatásnak; az anyanyelvű osztályok fenntartására törekedett, az ő idejében új szárnnyal bővült az iskola, s ezenkívül aktívan részt vett a közösség életében – hangzott el a Józsa Gabriella által írt méltatásban.

– A 46 évi kemény munka elismerésének érzem az Ezüstgyopár díjat, annak a munkának az értékelését, amelyet egy közösség érdekében vállaltunk az oktatás valamint a kultúra és a művelődés terén is. Maradandó mindaz, amit volt tanítványaimtól visszakapok. Egyszer valahol a Székelyföldön megkérdezték, hogy szégyellem-e, hogy történelmet tanítok. Ez a kérdés megmaradt bennem, és mindig arra törekedtem, hogy ne kelljen szégyenkeznem amiatt, amit teszek.

Balogh Imre, a bonyhai általános iskola volt aligazgatója 42 éven át oktatta a matematikát, 19 évig aligazgató volt, s feleségével együtt a fiatalokkal való foglalkozás (színjátszás, kórus) mellett a dicsőszentmártoni Sipos Domokos Művelődési Egyesület vegyes karában énekelnek. Tanítványainak jó eredményei mellett igazgatósága idején számos külföldi kapcsolatot létesített, s presbiterként valamint képviselőként tevékenyen vesz részt a közösség életében – hangzott a Pataki László által írt méltatásban.

– Felemelő érzés volt átvenni a díjat, amely kihat további nyugdíjas éveimre is. Bár a rendszerváltás után el akartam hagyni a pályát, mégis maradtam, s örvendek annak, hogy az iskolába visszatérve tárt karokkal fogadnak a tanítványaink.

Dénes József történelemtanár 32 éven át irányította igazgatóként és aligazgatóként a marosfelfalui általános iskolát, részt vett az új iskola építésében, amelyből jól felszerelt, a mai követelményeknek megfelelő tanintézményt varázsolt. Nagyon gazdag ember, aki kiapad+hatatlan forrásként osztja szét tudásának, élettapasztalatainak kincseit – hangzott el a Vajda Ella által írt méltatásban.

– Zavarba hozó eseményként éltem meg a díjazást, hisz soha nem gondoltam arra, hogy az elismerésért kellene dolgoznom. Szülőfalumba tértem vissza tanítani, s hálával tartozom a helyi közösségnek, amelytől komoly megbecsülést kapok. Nem a pénz, az emberi kapcsolatok kiépítése, fenntartása és ápolása volt a legfontosabb számomra, s ennek eredményét jelzi, hogy távolról köszöntenek az emberek nemcsak itthon, a szomszédos faluból is.

Kiss Mária Magdolna, a Segesvári 2-es Számú Általános Iskola nyugalmazott tanítónője, aki több éven át volt a segesvári és környékbeli tanítók szakirányítója, „váltakozó arculatú korok és rendszerek, tanügyi törvények és rendeletek közepette… kreatív és eredeti viszonyulással tudta összehangolni az elvárások teljesítését az önként vállalt feladatokkal”, többszörösen is rászolgált a didaktikai és éremfokozatokra. Tanítványai számos megyei és országos versenyen szerepeltek eredményesen, s közéleti munkássága során iskolaalapítványt szervezett, egyházi munkaközösségekben a támogatások vonzásáról és nyújtásáról gondoskodott – fogalmazott Fodor Gyöngyi.

– Annak örültem, hogy a laudációban szereplő idézet, amit még diákkoromban választottam ki magamnak, mottóként a díjakra is felkerült. Megtiszteltetés és örömünnep volt számomra a mai nap. Ha elölről kellene kezdenem, ugyanazt a hivatást választanám. Volt tanáraim a székelyudvarhelyi képzőben arra tanítottak, hogy ezt a munkát csak szeretettel és felelősséggel lehet végezni. Aki a gyermekek lelkének a húrjait nem tudja megpendíteni, ne menjen erre a pályára, ahol a siker kulcsa a szeretet és az önfeláldozás.

Szőcs Éva, aki a Marosvásárhelyi 2-es Számú Általános Iskolából 2011-ben vonult nyugdíjba, pályafutása során végig hű maradt önmagához, nevelési elveihez, az oktatás céltudatos műveléséhez. Ezért maradhatott biztos pont – ebben a meglódult világban – gyermeknek, pedagógusnak és szülőnek egyaránt. Tudta és követte a pálya azon értékeit, amely szerint minden gyermek csodává fejlődik, ha hagyják kibontakozni. Nemcsak tudását közvetítette…, hanem példát adott órán a tanítványoknak, szakmai tevékenységében a pedagógusoknak, különböző találkozásokon a szülőknek” – jellemezte Bárdosi Ilona.

– Öröm és megtiszteltetés volt számomra a pedagógustársak értékelése, bár úgy érzem, hogy különös dolgot nem tettem, csak végeztem a munkám, amelynek során mindig szerettem a gyermekekkel dolgozni. Szinte minden nap élményt jelentett számomra, s a legnagyobb a megértés, a tudás öröme volt, amit felcsillanni láttam tanítványaim szemében. Ez adott erőt előrehaladni, s erre gondolok vissza ma is a legszívesebben.

Magdó Dorottya a művészeti iskolából iratkozott át a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba. Mindig szerette a matematikát, és amikor úgy érezte, hogy a zongorázás nem megy elég jól, újra a reál tantárgyak felé fordult. 2012-ben a nemzetközi magyar matematikaversenyen a harmadik helyen végzett, a felkészülésben tanára, Simon János segített.

Megyesfalvi Botond a Mákvirág díj aranyfokozatát kapta. Kérdésemre elárulta, hogy sok szeretettel végzett munka szükséges ahhoz, hogy a reál tantárgyakból az élen maradjon, versenyeket nyerjen. Az idén nemzetközi és országos versenyeken bizonyított kedvenc tantárgyaiból, s informatika-fizika szakra készül valamelyik külföldi egyetemre.

Kucsván Zsolt Levente Kolozsváron folytatja az iskolát. Vallomása szerint elszántság kell ahhoz, hogy mind az iskolában, mind a versenyeken, illetve a kulturális és sportrendezvényeken is jól lehessen teljesíteni.

A díjkiosztó ünnepségen a Hargita megyei népiskola kamarazenekara szórakoztatta a közönséget, majd a romániai magyar középiskolák legjobb diákjai közül kikerült Mákvirágok zenés műsora zárta a rendezvényt.