A PADLÁS
2016-04-22 11:05:24
- Markó Béla
Mi a padlás?
Békés nyári időben darázs-zümmögés.
Hideg téli időben galambok tollászkodása.
Régi könyvek egy hatalmas ládában.
Tört cserép hasadékán beszivárgó nap.
Csillogó porszemekből fénygerenda.
Ostromlottak menedéke.
Ostromlók izzadt, vérhabos kívánsága.
A padlás Eger vára.
Fel akar menni a török a padlásra.
Ki akarnak törni az ostromlottak a várból.
A padlás a világ teteje.
Utána már csak az ég.
Csak a felhők.
Csak az Isten valahol,
de ő láthatatlan. És néma is.
Nem szól közbe, hagyja, hogy kiüssék a szemedet.
Hagyja, hogy fejszével támadjanak rád,
pedig fegyvertelen vagy.
Miért hagyja? Micsoda ez a padlás?
A Pál utcai grund, amelyet meg kell védeni?
A szabadság, amelyet előbb-utóbb
beépítenek, mint egy grundot?
Nincs hova menni.
Felmentő seregek sincsenek.
Csak gyáva nézők az utca túloldalán.
Azt rebesgetik, fent van a padláson
Bornemissza Gergely. Talán Dobó is.
De odakeveredett Nemecsek Ernő,
magas láza van, meg fog halni.
Ott van a hős Boka és a megtért Geréb is.
Meg aztán Zrínyi Miklós.
Mert a török előbb-utóbb elvonul.
És itt maradnak a drága Pál utcai fiúk.
Mindenféle népség, katonaság.
De ők a bátrak. Még Sárközi is.
Ők mindannyian.
Akik bent rekedtek a várban.
Akik ott vannak a falak között.
Mert a padlás a haza.
Ennyi a haza. Egy padlás.
Darázs-zümmögés, fényhullás,
galambszárnyak csattogása.
Egy padlás maradt nekünk.
És innen már nincsen tovább.
Nem kell szabad elvonulás.
Ha egy-két cserepet félrehúzunk,
belenézünk a fennvaló irdatlan,
rezzenetlen kék szemébe.
Egy pillanatig úgy tűnik, hogy visszanéz.
Hátha lát minket mégis.
*Elhangzott 2016. április 15-én a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében, az 1990. március 19-én az RMDSZ-székház padlására szorult megtámadottak díjazásán
