Mesterkulcs – a fény jegyében

Művészet és tudomány kapcsolatáról, összefonódásairól a Bolyai Alkotótábor jóvoltából már tudhatnak egyet s mást a marosvásárhelyi művészetkedvelők. A táborozók évente változó megközelítésben igyekezt ek körbejárni, m ilyen a világ „a tudós agyával, illetve a festő szemével”. A Magyar Művés zet i Akadémia és az egri Kep es Intéze t ke zdeményezte Masterkey. Mesterkulcs – Technikai civilizáció magyar művészek szemével című vándorkiállítás, amely július 1-jén nyílt meg a vásárhelyi Kultúrpalota földszinti galériáiban, újabb szempontból világítja meg a jelenséget. A fény az, ami a tárlatot, illetve a kiállított munkákat meghatározza. Szakszerűbben, ahogy a rendezők beharangozójában olvasható, „a kiállításon szereplő művek annak a szellemi-kulturális örökségnek a tört éneti ívét rajzolják m eg, amely a technológiai alapú művészet »mesterkulcsát « megteremtő magyar művészeknek a fény alapú vizualitás autonóm művészeti formává emelésére tett kezdeményezéséből létrejött”. Nagy nevek, különleges egyéniségek kerültek e válogatásnak köszönhetően városunk közönsége elé. Mindenekelőtt Kepes Györgyöt és Moholy-Nagy Lászlót kell említenünk, akik „a huszadik századi művészet történetében az elsők között foglalkoztak gyakorló művészekként és elméleti szakemberekként is a fény közösségi szerepével és a fényművészet urbanisztikai funkciójával”. Mindketten ott voltak nemzetközi vonatkozásban is az avantgárd élvonalában. Kepesműveket most láthatunk először ezekben a termekben. De a többi kiállító is igazán méltó a figyelemre, elismerésre. A kiállításon bemutatkozó következő nemzedékek képviselői az említett két kiválóság „szellemi örökségére hivatkozva találtak rá a médium nyelvével kifejezhető új lehetőségekre. Közülük is kiemelkedik a rajzai, festményei elkészítéséhez a legelsők között számítógépet használó Molnár Vera, valamint az 1977-ben a budapesti FOTON-ART csoportot létrehozó Csáji Attila, aki az akkoriban felfedezett új fényforrás, a lézer művészeti vonatkozásainak a tanulmányozásában ért el úttörő eredményeket Magyarországon és az Amerikai Egyesült Államokban”.

Csáji Attila, akinek a 2015-ös fény évéhez kapcsolódó életmű-kiállítása a budapesti Műcsarnokban heteken át számos érdeklődőt vonzott, személyesen is jelen volt a marosvásárhelyi tárlatnyitón, és igen érdekesen beszélt arról az „ízelítőről”, amelyet városunkba elhozhattak. A Fényút című kiállításának anyaga egy pompás kivitelezésű kiadványban is megcsodálható. Abból is volt néhány példány a vásárhelyi galériában. De a közönség nyilván azoknál a munkáknál időzött, amelyek a belső teremben mutatták fel Csáji művészetét. 

Az ízelítő különben, amivel az erdélyi nézőket kínálták meg, nálunk a leggazdagabb, a tavasz folyamán Sepsiszentgyörgyön, majd Kolozsváron bemutatott anyagot Marosvásárhelyen újabb alkotásokkal egészítették ki. Ezt már a megnyitón szintén beszélő Orosz Márton kurátortól tudhattuk meg. A kiállítás másik rendezője, Offenbacher Ferenc nem lehetett jelen. Sok kuriózum állítja meg a nézőt a tárlaton. Lézerfény, holográfia, sztereogram, fényinstalláció, komputerművészet és más digitális csodák, kinetikus művek, op-artos megoldások, projektív geometria, valamenynyit nem is tudjuk felsorolni. Vetített égbolt a katonaládában, szélkerékre épített fraktál, Téridő utazás Dürer rinocérosztülkének Klein-kancsó felszínén… Ugye nem mindennapi találkozási lehetőségek? Kár, hogy az eseménynek nem volt kellő előzetes hírverése, s emiatt akkora közönsége, amilyet egy ilyen rangos kiállítás megérdemel. A tárlat, amelyen a felsoroltak mellett Bukta Imre, Kelle Antal, Kuchta Klára, Mattis-Teutsch Waldemár, Németh Hajnal, Orosz István, Szelényi Károly, Szigeti Gábor Csongor és Szvet Tamás alkotásai is láthatók, egy hétig még megtekinthető.