2024. november 26., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Az első kötet után 150 évvel jelent meg Kriza János Vadrózsák című székelyföldi népköltészeti gyűjtésének második része.  


Az első kötet után 150 évvel jelent meg Kriza János Vadrózsák című székelyföldi népköltészeti gyűjtésének második része. A vaskos könyvet Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében mutatta be a kiadást koordináló kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság, valamint az anyagot kötetbe rendező Olosz Katalin.

Jakab Albert Zsolt, a néprajzi társaság elnöke a könyvbemutató után az MTI-nek elmondta, hogy 1863-ban jelent meg Kriza János erdélyi unitárius püspök Vadrózsák című székely népköltési gyűjteménye. A könyvön szerepelt az első kötetfelirat. A sorozat további kötetei azonban Kriza János halála miatt már nem jelentek meg.

A Kriza János és gyűjtőtársai által összegyűjtött anyag több archívumban szétszórva hányódott. Ezeket Olosz Katalin marosvásárhelyi néprajzkutató gyűjtötte össze. „A második kötet az erdélyi néphagyományok alcímet kapta, és tervezzük a harmadik kötet kiadását is, amely a másfél évszázada gyűjtött meséket és mondákat tartalmazza” – tette hozzá Jakab Albert Zsolt, hangsúlyozva, „tar-tozunk a névadónknak azzal, hogy a gyűjtéseit felkutassuk és kiadjuk”. Olosz Katalin, a könyv szerkesztője az MTI-nek elmondta: ismert tény volt, hogy Kriza halála után a hagyatéka Budapestre került a Kisfaludi Társaság gondnoksága alá, a Magyar Tudományos Akadémiához. Akkor úgy nézett ki, hogy azonnal ki tudnák adni a hagyatékot, de aztán megfeledkeztek róla. Az anyagnak egy kis részét 1882-ben Gyulai Pál és Arany László publikálta a Magyar Népköltési Gyűjtemény III. kötetében, és ez alapján a szakma a Kriza-hagyaték ügyét lezártnak tekintette. A publikált anyag azonban csak töredéke volt az összegyűjtöttnek.

Olosz Katalin felidézte, hogy az anyag nagyobb része csodával határos módon menekült meg a pusztulástól. Azt ismeretlen okból valamikor elfalazták az akadémia pincéjében, és az épület 1949-es renoválása alkalmával került elő. Az akadémia portása vette észre, hogy az építőmunkások kosarakkal hordják a penészes papírokat, hogy azokkal fűtsék az aszfaltolvasztó kemencét.

A szerkesztő szólt arról is, hogy Kriza János elsősorban Székelyföldön gyűjtött, hiszen ott voltak unitárius papok, tanítók, akiket bevonhatott a gyűjtésbe. A második kötet már a Székelyföldön kívüli területek gyűjtéseit is tartalmazza. „A 150 évvel ezelőtt felgyűjtött anyag egy olyan szövegállapotot rögzít, amelyet ma nem tudnánk rekonstruálni” – magyarázta a Vadrózsák második kötetének jelentőségét Olosz Katalin.

Gazda Árpád

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató