Fülszövegek éjszakái

A fülszöveg mint eladási segédeszköz

A kismillió könyvek hátsó borítóján található fülszöveg alapján dől el, hogy egy műre kíváncsi leszel-e vagy sem.

A fülszöveg megdobja az eladást. A vásárlók kétharmada böngészve keresi az olvasnivalót. Mind arra vár, hogy a remek fülszöveg magával ragadja!

A fülszöveg az interneten is roppant hasznos, mert be lehet másolni a szinopszis rovatba a recenzió oldalán.

Fülszöveged ne haladja meg a kétszáz szót, de jobb, ha csak százötven. Legyen lájkos, rövid bekezdésekkel, kettővel vagy hárommal.

Vond be egy celeb dicséretét, akit már elbűvöltél a sztorival. Idézz egy hangulatos részt, amiből kvázi sem derül ki, de fölgyújtja a fantáziát, és csúcsra járó képzeteket generál.

A főszereplő feltétlenül nyeljen le valamit, de az utolsó pillanatban vágják nyakon, hogy mintegy föltámadva abszolúte újrakezdhesse az életét. 

Még jobb, ha a kedvese hátulról átöleli, hevesen szorongatja haslag, akkor kiugrik az ebihal szálkája. 

De ne mondj el mindent! Inkább tedd föl az izgalmas kérdést.

Ki ölte meg Palomino Molerót?

Hát Jézust?

Meglátod, úgy viszik, mint a pontyot a pinty. Vagy a pintyet a ponty, lényegtelen, ezzel maga az ősröptető, Paul Ecky und Becky von Tengereck sem volt teljesen tisztában. 

Aztán egy kicsit elbambulok, azon tűnődöm, mi a helyzet odafenn, 2400 méter magasan. A direkt vonat Cuzco és Machu Picchu között nagyon meredeken kapaszkodik fel, ezért érdekes élményt szerez a látogatónak.

Elindul, megy öt percet, majd megáll, és visszatolat.

Utána megint elindul, és újra visszatolat. Majd ezt ismétli még egy órán át, a járatlan utas pedig aggódik, már-már azt hiszi, nem találták el a váltót. 

De aztán menetrendszerűen megérkezel, és rájössz: a vonat nem tud úgy kanyarogni, mint a busz, ezért csak araszolgat felfele. 

Kit érdekel már a fül vagy a szöveg.

 

Hólyag

A jelre Prédalgonde lassan öt lépéssel közelebb jött, figyelemmel célba vette Hiénardot, aki mozdulatlan maradt s várt a lövéssel. A lövés eldördült. Hiénard egyenesen állt ott, s a halálos csöndben hallani lehetett Frégose sóhaját.

Ugyanabban a percben, helyéből ki nem mozdulva, lőtt a szobrász. Prédalgonde megingott. Arca egyszerre halovány lett. Dühösen fölordított, a fűbe vetette pisztolyát, kezével melléhez kapott, mintha onnan ki akarná 

tépni a golyót. Aztán három lépéssel oldalt tántorodott és lerogyott.

Próbálom kitalálni, miért épp ezt a két könyvet (Ohnet György: Páris királya II., III., az első kötet sehol) lopta ki a máglya széléről Minya Máriskó. Talán mert pirosak. Fordította Lyka Károly. Egyetemes Regénytár sorozat, Singer és Wolfner kiadása Budapesten, 1898. 

Már égett a máglya túlsó fele, mikor botjával sikerült egy nagyobbat is kikaparnia a tűzből. De nem vehette fel, mert amikor érte hajolt volna, erőteljesen fenéken billentették, majdnem elhasalt. 

Feszülő hólyagjától kínozva a bilgeri csizmás jegyző a levegőbe lőtt. Takarodjatok! 

Mindenki fejvesztve menekült.

Röstellte, hogy csak ekkoracska a kukija, na.

A könyvet, ezt a nagyobbacskát Buglya Sándi, a bakter, jól megrugdosta. Mintha szilaj bosszút állna az osztályellenségen. Másnap, reggeli trombitáláskor a kupacban kutakodva bukkant rá dr. Ribáry Ferencz Világtörténelmére. (Aranyozott gerincű félbőr kötés, földabroszokkal, arcz- és mívelődés-történeti képekkel díszítve.)

A hólyag mentette meg, magyarázta a pálinkafőzdében. Utálkozva nézték. Nem kellett senkinek. Hosszan rimánkodott, míg végül megszánták, és kapott érte két korty szilvalevet a koszos pléhcsuporba. 

 

Pszichológiai finomság

Jóformán még az ifjúkor határain sincs túl, de máris mester lélektani megfigyeléseiben. Az ő művei pszichológiai finomság dolgában ritkítják párjukat, de amellett minden ízükben érdekfeszítők és költőiek. Már az a körülmény is, hogy némely kötete már a harmadik kiadásban jelent meg, dacára annak, hogy írói pályafutása nem tesz ki egy tucat esztendőt, mutatja, hogy mennyire kedveli őt a közönség. Összes művei most jelentek meg egyöntetű, díszes, de amellett olcsó kiadásban. Aki az írói egyéniség előkelőségét ragyogó fantáziával, hatalmas jellemző képességgel és finom lélektani részletességgel egybekötve szeretné látni, vegye meg.

Tökéletes, olvasom újra és újra. Istenem, sóhajtom, ha több tehetséggel és szorgalommal áldottál volna meg, ezek a sorok most rólam szólnának.

Merőn néz a semmibe, és addig bűvöli a homályt, mígnem hirtelen megjelenik a tükörképe. De hát mégsem ő az, hanem a Fiume fizetőpincére. Ez a korrupt gazemberrr.

Zuhany alá áll, torkaszakadtából kiáltja: „Jaj! Meg akarnak ölni!” E percben megfogamzik agyában az új regény meséje. 

Megvető mosollyal dobja félre a Borsszem Jankó 1892. júl. 24-i számát. Abban ez áll: „Íróasztalához rohan, jobb szemét véresre vakarja, szájához emeli bal lábát, s mialatt kéjjel szopogatja bal lába kisujjának körmét, jobb kezével írja a regényt. Állandóan előlegre gondol.”

Kellenek a jó ötletek.

 

Ennyi volt

Sehrezád ezer s egy éjszakán át mesél az álmatlan, haragos Sahriár királynak, és meséitől a király vérszomjas szíve megnyugszik. A bátor lány tőr nélkül, kard nélkül szembeszáll a bosszút lihegő uralkodóval, egyetlen fegyvere: a költészet ereje. Akkor kezd mesélni Sehrezád, amikor a király kertjében megszólalnak a fülemülék, az ég csillagainak fénye szitál a fekete lombokra. És a mese csak akkor ér véget, amikor fölhangzik a rigók hajnali füttye, s a kelő napban ragyogni kezdenek az igazak városának aranykupolái. Sehrezád meséit hallgatva mi is Bagdad utcáin, bazárjában, kikötőjében járunk, Szindbáddal együtt hajózunk csodálatos szigetekre, ahonnan rózsák illatát, sosem látott madarak dalát hozza a szél.

Aztán egyszerre elsötétül a világ. 

A francba! Valaki felrobbantja magát.

És éppen mellettünk…