Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2026-11-22 14:00:00
Úgy érzem, hogy igen jól jellemzi a jelenlegi belpolitikai közhangulatot az a mondat, amely a Boldizsár Miklós szövegére a Szörényi–Bródy szerzőpáros által alkotott István, a király című rockoperának a zárójelenetében hangzik el. Amikor megkoronázzák, István ezt mondja: „…és én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen. Veled, Uram, de nélküled” …
Az 1983-ban Budapesten, a Királydombon bemutatott darab utolsó mondata egyértelműen politikai üzenet volt. Az akkor még szovjet uralom alatt (az orosz katonák még bent voltak az országban) levő országban talán arról szólt, hogy a kényszer alatt el kell fogadni az idegen hatalmat, de fontos az önállóság, a saját kultúra megőrzése. Bródy János egy későbbi interjúban elmondta, „a darab alapvetően a nemzeti önrendelkezés vágya és az európai integráció eszméje között feszülő, már-már tragikus konfliktusról szól (…)”
A jelenlegi kül- és belpolitikai helyzetben a szuveranista eszmékkel élre törő AUR-nak sikerült alig néhány éve előtérbe kerülnie az ismeretlenségből, és jelentős parlamenti képviseletet is biztosítania. Ez közismerten annak is tulajdonítható, hogy a több mint négy éve dúló orosz–ukrán háború gazdaságilag meggyengítette és megosztja az Európai Parlamentet. A fegyveres konfliktus és a nem megfelelően elköltött uniós támogatás megtépázta az ország költségvetését, olyan inflációt okozva, amelyet csak drasztikus intézkedésekkel lehet csökkenteni. A Bolojan-kormány elindította ezt a folyamatot, azonban a válsághelyzetet meglovagolva az AUR még több támogatót szerzett. A jelentős támogatókat vesztett PSD – többek között az oligarcháinak előjogait védve – összefogott a nacionalistákkal, és megbuktatta a kormányt, derékba törte a szükséges gazdasági reformtörekvéseket. Az igaz, hogy az intézkedések leginkább a kis jövedelműeket érintették. A konkrét tények ismeretlensége, a kommunikációs zűrzavar felfokozta az uniós ellenszenvet, ami szintén továbbra is a nacionalista pártoknak kedvez, s ezáltal az euroszkeptikusok táborát növeli. Pedig a napokban nyilvánosságra hozott elemzésből kiderült, hogy Románia 2007 és 2026 szeptembere között 117,66 milliárd eurót kapott az Európai Unió költségvetéséből, miközben 38,81 milliárd eurót fizetett be, vagyis közel 79 milliárd euróval több uniós forráshoz jutott, mint amennyivel hozzájárult a közös büdzséhez. Ez egyértelműen igazolja Románia uniós tagságának közvetlen pénzügyi előnyét, az uniós források pedig jelentősen hozzájárultak az ország felzárkózásához, hiszen az uniós támogatásokból az elmúlt csaknem két évtizedben egyebek mellett infrastrukturális beruházásokat, helyi fejlesztéseket, vállalkozásokat, valamint oktatási és kutatási programokat finanszíroztak. A 2014–2020-as uniós költségvetési időszakban Románia csaknem 52 milliárd euróhoz jutott, a rendelkezésére álló források 98,2 százalékát lehívta. A jelenlegi, 2021–2027-es ciklusban közel 51 milliárd euró áll az ország rendelkezésére, ennek mintegy 40,7 százalékát hívták le eddig. Azt is tudni kell, hogy jelenleg Románia 2026-ban a helyreállítási terv (PNRR) keretösszegéből közel 1 milliárd eurót már véglegesen elveszített a be nem tartott reformok miatt, emellett további 3,4 milliárd euró kifizetését függesztették fel. Mint ismeretes, a helyreállítási terv nagy része infrastrukturális beruházásokat támogat, amelyek javítják az életminőséget az országban. Az EU-nak tett, be nem tartott ígéretek között van többek között a speciális nyugdíjak és fizetések adóztatásának jogszabálya. És úgy tűnik, hogy az állami költekezés csökkentése miatt is most már elkerülhetetlenné vált a közigazgatási átszervezés, amelynek többször is nekifutottak már a bukaresti döntéshozók. Van gazdasági indokoltsága az átszervezésnek, de az elképzelések között olyan is szerepel, ami hátrányosan érinti a magyar kisebbséget (és nem csak). A számunkra megfelelő intézkedéscsomag kieszközölése nagy nyomást gyakorol a közösségünket a parlamentben egyedül képviselő RMDSZ-re. A képviseleti arányunkat tekintve ez csak kompromisszumos megoldással érhető el. Ez újabb szavazatveszteséggel járhat az amúgy is – a megváltozott magyar–magyar viszonyok miatt is – átrendeződésre, átgondolásra kényszerülő politikai képviseletünkre nézve. S ha már az idézetből indultam ki, akkor hozzátenném, vannak, akik az RMDSZ-ről is hasonlóképpen vélekednek. A „nélküled” az eddig említett kontextust szem előtt tartva, a kisebbségi sorsban sokkal többe kerülhet két év múlva, mint a „veled”, amit érdemes mérlegelni. Az Avangarde társadalmi kutatócsoport által nemrég készített felmérésben jelenleg a parlamenti választásokban az AUR a szavaztok 35%-át kapná meg, őt követi a PSD 26%-kal, majd a PNL 15%-kal, a negyedik az USR 10%-kal, végül az RMDSZ 5%-kal; a SENS 4%-ot, az SOS 2%-ot, míg a többi politikai alakulat összesen a 3%-ot kapna.
Eszerint az RMDSZ alig érné el a parlamenti küszöböt. Igencsak nehéz helyzetbe hozná az erdélyi magyarokat, ha az RMDSZ kiesne a parlamentből. Vannak, akik megkérdőjelezik az etnikai pártok létjogosultságát, de az is tény, hogy az 1989-es fordulat után más pártok még a szándékukat sem igazán jelezték, hogy számunkra kedvezően oldanák meg sajátos igényeinket, és az is biztos, hogy nem engedhetjük meg magunknak a több magyar pártra való voksolást, mert abból a felmorzsolódás következne. Visszatérve az országos politikai helyzetre, a kérdés az, hogy 2028-ban sikerül-e hosszú távon életképes, EU-irányultságú koalíciót létrehozni a populista, nacionalista, szuveranista formációkkal szemben? Ezért kell észszerűen mérlegelni a tényeket.
Ma sem könnyű válaszolni a rockoperában elhangzottakra: „Veled, Uram, de nélküled”?