Valószínűsíthető a tavasz megérkezése. Így február derekán-végén ez már nagyon is kézzelfogható. Hogy mást ne mondjak, hosszabbodnak a napok, és reggelente, amikor megszólal az ébresztő háromnegyed hétkor, már erősen oszlani kezd az éj sötétje, bár még az utcai lámpákat nem oltják el. Természetesen a valóság megköveteli, hogy ne lássunk ilyen pozitívan, a sötétség nem mindenütt oszlik el a hajnal jövetelével. A fejekben honoló sötétség olykor nappalonta sűrűsödik, attól függően, hogy mely kedélyégöv alatt kel fel a sötétség birtokosa.
Itt van például az a harcos, aki egyszerű illegális/törvényes bevándorlóként kezdte meg európai életét, járt iskolába, sokkal jobba, mint amit odahaza kaphatott volna, hiszen ott nincs is igazi iskola, csak életre nevelés és erőszakos élelemszerzési technikák, amelyeket a családi modell és a nyomor szabályoz. Szóval kikerül az iskolából, és egy kis szerencsével valamelyik egyetem, nem a legjobb, de mindenképpen érvényes diplomát osztó főiskola fogadja be. Jóságos professzoroktól sajátítja el a tudomány alapjait, orvos lesz, mondjuk, a jóságosék szigorúan, de emberségesen segítik integrálódását, mindenféle módon kivételeznek vele. Kedveznek neki, támogatják, előmenetelét segítik, maguk mellé fogadják segédként. Nyelveket tanul, etikettet, etikát, kutatási technikákat sajátít el, kisebb dolgozatait harmadik szerzőként (de tulajdonképpen az egyedül megírtat) közlik egy tudományosabb folyóírásban. Már-már a boldogságszérum önti el sejt- és testnyílásait. Társai, akikkel még együtt lakik valamelyik sötétebb városnegyedben, ahová másoknak nem tanácsos alkonyt követően betoppanni, szóval az olyan negyedek lakói elkezdenek fölnézni rá. Más emigráns anyák példaként állítják már itt született, de még mindig az idegenség bélyegét viselő gyermekeik elé. Elhívják, beszélgetnek vele. Legényünk szégyelli is, de ugyanakkor hízeleg neki a megszerzett tekintély vagy lokális hírnév.
Végül elengedik a kezét, maga keres állást. Több helyre is beadja jelentkezését, de sorra-rendre különféle ürügyekkel vagy valóságos indokkal – ki tudja – elutasítják, köszönik szépen, majd hívni fogják sohanapján. Ott áll, doktori diplomájával az aktatáskájában, van neki öltönye, nyakkendője, tud egy halom dolgot, gyógyítana, kutatna, ösztöndíjakért folyamodna, de hiába. Kudarcnak érzi az egész életét. Az utcákat rója. Vagy iszik. Van egy díler ismerőse, ahhoz gyakrabban betér. Fogy a pénze.
A mecsetben már hallott róla. Kétségbeesetten keresgél hát a laptopján, és rábukkan az egyik tanműhely közleményére. Nagyon is testreszabott. Olvasgatja. Sértett egóját balzsammal kenegetik. Bátorítják, emlékeztetik eredetére, hitének gyökereire. Hová is tartozik tulajdonképpen, és mivel tartozik annak az országnak, ahol őt végül a kudarcok a kétségbeesésbe taszítják. Cselekvésre biztatják. Valami nagy tettre, amit az ő hatalmas istene megjutalmaz, akitől csak a nagy tettek által nyerhetik el kegyelmét és nyitja meg előttük mennyországát. Ne féljen az önfeláldozástól.
Ekkor doktor Ali Bumbáko kimegy a kis hideg, koszos konyhájába, ahol kazlakban áll a mosatlan, a kifizetetlen számlák miatt a háziúr naponta nyaggatja, előkeresi a fiókból a leghosszabb kést, de nincs ott, az is a mosogatóban hever, letörli, magához veszi, és kilép az utcára. Tömeget keres, amelyben elkeveredhet, és aztán...
Vagy kabátja zsebében megtalálja a kocsikulcsot, elindul üzemanyagot vételezni. Utolsó pénzével fizet, és vaktában furikázik. Nincs úti célja, csak a tömeget keresi. A gyalogosokat. Azért is behajt a sétálóutcába, és rátapos a gázpedálra. Tövig nyomja...
Vagy latopján a kisvegyész műsorából megtanulja a bombakészítést, valamint azt is egy másik műsorból, városismertetőből, hogy hol vannak a zsinagógák, katolikus templomok. A mecseteket magától is megtalálná, de most ezeket a művészettörténetileg értékes épületeket keresi fel, és a robbanó szerkezettel felszerelkezve elindul megkeresni a máshitűek imahelyeit. Egyik előtt megáll, és kibiztosítja a magára szerelt pokolgépet...
Két dolog valószínűsíthető: végül is elköveti valamelyikét a cselekményeknek, és ebből következően már délelőtt szerepel a rendkívüli hírekben, ismerősei megdöbbennek vagy örvendeznek.
Ami nem valószínű, hogy még aznap 777 hurri várja a mennyek országában, és a próféta a kebelére öleli. Ugyanis a próféta előtt hosszú-hosszú sor vár a kebelre ölelésre.
