Utazás az amerikai nyugaton (9.)

Let’s go West, USA! (2024. június 29. – július 23.)

Kirándulás a Halál-völgy kemencéjében 

Las Vegast elhagyva, másnap nyugatra indultunk, hamarosan búcsút intettünk Nevadának is, átléptünk a hetedik és egyben az utolsó meglátogatandó államba, Kaliforniába. Nagyvárosi élményünk után ismét visszatértünk a vadonba, hiszen rendkívüli helyre, a magas hegyek közé ékelt, szélsőséges vidékre, a Halál-völgy Nemzeti Parkba (Death Valley) igyekeztünk. Az oda vezető út – bár nagyon kopár vidéken visz át – lenyűgözött látványos hegyeivel. A szépséget a táj nyers vadsága tette emlékezetessé. A széles völgyekben kanyarogva magam elé képzeltem, hogy milyen is lehetne ez a tartomány, ha nem sivatag, hanem valami olyasfajta virágoskert lenne, mint Erdély. Akkor bizonyára falvak és városok láncolatán át haladnánk, folyókat kereszteznénk, árnyékos erdők parkolóiban piknikeznénk, szorgoskodó emberek sokaságát látnánk. Így viszont a 200 kilométeres útszakaszon csupán két település, Mountain Springs és Pahrump került utunkba. Ez utóbbi az 1960-as években még annyira elmaradott volt, hogy aszfaltúttal sem rendelkezett, sőt még telefonszolgáltatás sem működött benne. Las Vegas fejlődésével párhuzamosan azonban az úthálózat természetesen errefelé is kiépült, s van egy autós érdekessége is az általunk is használt 160-as dél-nevadai állami autópályának, nevezetesen az, hogy Pahrump közelében mérték a sorozatgyártású autók valaha mért legnagyobb végsebességét. A svéd gyártású Koenigsegg Agera RS inkább repülő csészealjhoz, semmint átlagos autóhoz hasonlító szuperjárgány 447,2 km/órás végsebességet ért el 2017-ben.

A városon áthaladva feltűnt egy nagy pannó, amely egy olyan helyi gyógyszertárat reklámozott, amelyben orvosi, illetve rekreációs célú marihuánatermékeket lehet vásárolni. A patikában 21 esztendősnél idősebb felnőttek vásárolhatnak, az orvosi kártyával rendelkezők akár kedvezményesen is. Nyilván nincs új a nap alatt, köztudott, hogy a kannabiszkészítmények nem csupán élvezeti, hanem népgyógyászati, orvosi célú felhasználásának története is évezredekre vezethető vissza, mint ahogy 100–150 évvel korábban, a 19. század végén, a 20. század elején is nagy népszerűségnek örvendtek, az indiai kender kivonata hivatalos volt az első három Magyar gyógyszerkönyvben. Mára a nyugati világ számos „haladó” elveket követő országában, így az USA több tagállamában is – bizonyos feltételek mellett – legalizálták használatát. A leginkább ideológiák, korántsem tudományos észérvek mentén összecsapó pró és kontra viták helyett jobban tesszük, ha a legújabb kutatások eredményeit vizsgáljuk meg ezzel kapcsolatban. Mára már bebizonyosodott ugyanis, hogy az állítólagos kedvező egészségügyi hatások alapvetően nem azok, érdemi terápiás előrelépést nem képviselnek. Beigazolódott továbbá az is, hogy azokban a tagállamokban – többek között Nevadában –, amelyekben legalizálták a kannabiszt, a lakosok nagyobb valószínűséggel kezdik el használni, beleértve azokat is, akik túl fiatalok ahhoz, hogy ezt legálisan tegyék. Kiderült az is, hogy a szert kapók körében nem csökkent érdemben a fájdalom, a szorongás és a depresszió – mely tünetekre leggyakrabban felírják –, ugyanakkor emelkedett a kannabiszhasználati rendellenesség. Nőtt továbbá a közúti balesetek száma, de például a serdülőkori asztma előfordulása és a fej-nyaki rákok kockázata is. És akkor mégis miért törvényesítik, nemrég Németországban és még Ukrajnában is? Politikailag legalább két érv hozható fel erre: egyrészt könnyebb választásokat nyerni, ha ez is a választási kampány része, másrészt járványok, háborúk, infláció, gazdasági recesszió, kilátástalanság telepszik amúgy is leterhelt életünkre, szóval van baj elég, s mindez könnyebben elviselhető, ha közben mesterségesen színezzük szürkére szűkült perspektívánkat. Bele sem merek gondolni, mi lenne, ha egy olyan, törvényeket nem tisztelő országban is elengednék a gyeplőt, mint Románia!    

S miközben a jelenkor gondjai és kihívásai „gyötörtek”, megérkeztünk Amerika legszárazabb, legmelegebb és legalacsonyabban fekvő nemzeti parkjába, a Halál-völgybe, mely felért egy földtörténeti utazással. A híres és hírhedt völgy nevét a kaliforniai aranyláz idején kapta azoktól az átutazóktól, akik közül sokan eltévedtek, és odavesztek a sivatagos völgyben. A völgy egyébként csak a földtörténeti jelenkorban vált sivatagos, kopár vidékké. A legutóbbi jégkorszak alatt a Sierra Nevada gleccsereinek olvadékvize töltötte fel, és hatalmas tó ringott ott, ahol mi már csak csontszáraz sómezőket láthattunk. Az előkerült őselefánt-, ősorrszarvú-leletek, valamint növénymaradványok azt is jelzik, hogy az éghajlat egykor kellemes, csapadékos lehetett, a vidék leginkább füves prérihez hasonlíthatott. A térség azért olyan száraz, mert a Csendes-óceán, illetve a Mexikói-öböl felől érkező nedves légtömegek útjába több rend hegylánc áll. Ennek következtében a hegyek mögé már csak a száraz légáramlatok buknak át, a völgy úgynevezett esőárnyékban fekszik. 

Mivel a Death Valley a Föld egyik legforróbb területe, nyáron csak az olyan agyamentek látogatják, mint mi, alig találkoztunk autóval. A park bejáratánál tábla figyelmeztetett a rendkívüli hőveszélyre, tájékoztattak az előre tervezés, a bőséges víz és üzemanyag életmentő fontosságára. Felhívták a figyelmünket arra is, hogy a mobiltelefonos lefedettség és a GPS-szolgáltatás korlátozott. Akármilyen banálisnak tűnik, és normál körülmények között évekig megússzuk gumidefekt nélkül, de azon az isten háta mögötti területen életmentő lehet a pótgumi. Nyilván felkészültünk megfelelő mennyiségű jeges vízzel, az üzemanyagtartályunk is tele volt, kalapot és napozókrémet is használtunk, visszagondolva mégis úgy érzem, hogy enyhe túlzásnak fogtam fel a figyelmeztetést, hiszen addig is borzasztó hőségben, 45 C-fok körüli hőmérsékleten szenvedtünk. Azt is olvastuk, hogy 1913. július 10-én 56,7 °C-ot mértek, ami azóta is rekord, mindeddig ez a legmagasabb dokumentált hőmérséklet a Földön. Na, de amit ott tapasztaltunk, szó szerint a bőrünkön, az maga volt a gyehenna tüze, nem hittünk a szemünknek, amikor az autó hőmérője 130 F-fokot, azaz 54,44 C-fokot mutatott. Ez alig volt alacsonyabb a rekordnál, soha ilyen meleget nem éreztem még természetes körülmények között magamon. Később olvastuk a híradásokban, hogy a feljegyzések kezdete óta éppen 2024 júliusát mérték a legmelegebb hónapnak, a napi csúcshőmérsékletek átlaga 49,9 °C volt. Lehet, hogy őrült vagyok, de engem az az érzés és tudat is lenyűgözött, és örömmel töltött el, hogy járhattam a Föld legforróbb pontján, minden idők legtüzesebb nyarában, bár tudom, hogy bolygónk felhevülése nem jó jel, és a hírekhez az is hozzátartozik, hogy az eddigi tíz legforróbb nyár közül hatot az elmúlt tíz évben regisztráltak. 

A Death Valley-ben megtisztelő volt letekinteni a Dante’s View kilátóteraszáról a Halál-völgy sómezőire. A látvány földöntúli volt. Nem véletlenül választották ezt a terepet az 1977-es Csillagok háborújának egyik forgatási helyszínéül. 

Vakító aranyhegyek

További lenyűgöző helyek a Zabriskie Point erózió alakította sárga dűnéi, amelyek aranyhegyekként vakítottak. A festői helyet a Pacific Coast Borax bányatársaság igazgatójáról nevezték el, a közelben láthatók az egykori bóraxbánya emlékei is. A soktonnás nátrium-tetraborát-rakományokat húszöszvéres fogatokkal szállították a több száz kilométernyire levő vasútállomásig. 

Ezek után a Devil’s Golf Course (az ördög golfpályája) láthatárig nyúló, durva felületű kősómezejére tértünk ki, amely milliónyi egymásba kapcsolódó szabálytalan mélyedésből áll. 

Végigmentünk az Artist’s Drive (művészek útja) nevezetű kocsiúton, ahol a vörös, rózsaszín, sárga, zöld kőzetek a Halál-völgy vulkanikus múltjáról meséltek, a sokszínű hamurétegek a festő palettájára kevert festékekre emlékeztettek. 

A legérdekesebb volt a Badwater Basin sós vizű tavacskája mellett kiszállni, ahol 86 méterrel a tengerszint alatt, Észak-Amerika legalacsonyabb pontján voltunk. Rövid sétánk alatt égett a szemünk, nehézkésen gondolkodtunk, robotként mozogtunk, forrt az agyvizünk, ájulás környékezett, túlhevülés miatt a telefonom még a zsebemben is felmondta a szolgálatot. Úgy gondoltuk, jobban tesszük, ha visszatérünk autónk kellemes, légkondicionált mikroklímájába, és elillanunk ebből a nagyon különleges, de az emberi élettel összeférhetetlen földi pokolból.