2022. augusztus 9., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Egyfajta elszámolásnak is szántam annak a közösségnek, amelynek képviseletét vállalhattam a múlt század kilencvenes éveitől kezdődően majd másfél évtizedig.

Hosszasan gondolkodtam az elmúlt hetekben, hogy a két évvel ezelőtt elkezdett, általában kéthetente megjelenő írásaimat folytassam-e vagy inkább tekintsem befejezettnek együttműködésemet azzal az újsággal, amely évtizedek óta szíves „házigazdámnak” bizonyult. Bizonytalankodásom oka egyszerű: március 24-én sikerült bemutatni Marosvásárhelyen azt a kötetet, amelyben hosszú évek személyes és társadalmi történeteit rögzítettem, és évekig szerkesztettem, hogy minél olvasmányosabb formában megjelenhessen. Egyfajta elszámolásnak is szántam annak a közösségnek, amelynek képviseletét vállalhattam a múlt század kilencvenes éveitől kezdődően majd másfél évtizedig. Ugyanakkor felmerült bennem, hogy ideiglenes (?) Budapestre településem, az itteni unokák nevelését segítendő, feljogosít-e arra, hogy továbbra is marosvásárhelyiként jegyezzem soraimat?

A kérdőjelek feloldásában egyrészt segített házigazdám biztatása a folytatásra, másrészt az a tény, hogy hetedfél évtizedem Marosvásárhelyhez köt, és soha nem is fogok és nem tudok elszakadni életem igazi fővárosától, tehát nem kell aggódnom, hogy olvasóim kívülállóként fognak elkönyvelni. Azt viszont megígérhetem, hogy nem Budapestről fogok tanácsokat adni arra vonatkozóan, hogy mit hogyan „kell” csinálni Marosvásárhelyen. Annál kevésbé, hogy rengetegen tüsténkednek ebben a „műfajban” és nem kispályások.

Rögtön az jut eszembe, hogy a mai hírek szerint az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése célegyenesbe került. Hónapokkal ezelőtt már szóltam erről, és már akkor meggyőződésemet fejeztem ki, hogy a bejegyzés sikerülni fog, hiszen sem a romániai igazságszolgáltatás, sem a román politikai vezetés nem fogja akadályozni, sőt: minden szükséges eszközt felhasználva egyenesen szorgalmazni, siettetni fogja egy új, magyar érdekeket képviselő alakulat hivatalossá tételét. A kedves olvasó fantáziájára bízom, hogy a miértre választ adjon. Csupán annyit engedek meg magamnak, hogy egy kis kajánkodással azt írjam a születendő pártról, hogy nem az összromániai, hanem egyes magyarországi magyarok érdekeit fogja képviselni. Hiszen fő szervezője ki is jelenti, hogy regionális pártként határozzák meg magukat, és enyhén nehezményezi is, amiért a Kárpátokon túli megyékben is kénytelenek voltak támogató aláírásokat gyűjteni, a romániai törvény előírásainak megfelelően. Pedig mennyivel könnyebben ment volna ez a gyűjtés, teszem én hozzá, ha Magyarországon is lehetett volna kampányolni az RMDSZ európai képviselőjének vezetésével, a nevét talán nem kell feltétlenül leírnom, tízből tíz olvasóm kitalálja...

Más: a bevezetőben emlegetett, ideiglenes lakhelyváltoztatásommal kapcsolatban természetesen több közigazgatási formaságnak kellett eleget tennem az elmúlt hónapokban. Az intézkedések során hamar kiderült, hogy mindazok a félelmek és aggodalmak, amelyek bennem és sokunkban megfogalmazódtak az elmúlt években, nagyon megalapozottak. Arra utalok, hogy szinte nem volt olyan közintézmény, ahol nem találkoztam volna Erdélyből az elmúlt két évtizedben áttelepült ügyintézővel. A bankban, a távközlési szolgáltatónál, a villamossági vállalatnál egykori kolozsvári, felsősófalvi és (lehetett-e másként?!) marosvásárhelyi személyekkel ügyintéztem. Ugye elhiszik nekem, hogy az érzelmi kötődésen és a szakszerű eligazítás örömén túl valamennyien sajnáltuk, hogy át kellett (?) jönnünk. Ettől még tény: mi és a hozzánk hasonló utat bejáró tíz- vagy százezrek mind hiányozni fogunk a közelgő romániai népszámlálás adataiból. Azt már nem teszem hozzá, hogy a jövő évben esedékes szavazók közül is, hiszen én személy szerint nem adtam fel marosvásárhelyi lakásomat, adót is ott fizettem és fizetek továbbra is, így tehát teljes joggal fogok szavazni Romániában, amikor annak eljön az ideje. Igaz, könnyen megtehetem, nyugdíjasként nem köt a munkaidő, az utazás sem jelenthet akadályt. Függetlenül attól, hogy kettős állampolgárként akár itt is választhatnék magamnak tetsző politikai alakulatot, és a leendő magyarországi választási törvény előírásai szerint majdan valószínűleg akár szavazhatnék itt is.

Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy az odahaza újszülött pártot semmiképpen nem fogom kipróbálni, magzati létében már túlságosan kiismertem.

Budapest, 2011. május.