Önazonosság – a közös nevező

Benyomások a BMC Maros megyei csoportjának kiállításán

Egy ilyen tárlatról, amelyen tematikai vagy egyéb megkötésektől függetlenül egyszerre ennyi különböző korú és műfajú egyéniség mutatja be munkáit, nehéz egyetlen lényegre törő jelzőt találni. Ilyesmire törekedve mégis azt mondanám, hogy a BMC Maros megyei csoportjának 2026. április 23-án nyílt kiállítását eklektikus harmónia uralja. Annak ellenére, hogy 92 esztendős művésztől a 28 évesig 39 öntörvényű alkotó állt valamelyik reprezentatív művével a marosvásárhelyi Bernády Ház közönsége elé, a rendezők pedig előzetesen semmilyen tematikai, stiláris kikötést nem fogalmaztak meg. A minőség persze kimondatlanul is fő elvárás volt. De ez már a korábbi években is nyilvánvalóvá vált, a Barabás Miklós Céh neve fokozott igényességre készteti mindazokat, akik az egyre tekintélyesebb művészalakulat égisze alatt jelentkeznek megmérettetésre. Ebbe beletartozik az is, hogy mindannyian önazonosságukat megőrizve válogatnak, akkor is, ha ezúttal egyik-másik benevező fő műfajától elrugaszkodva nyit rálátást alkotói világára. Például textilművészként festménnyel vagy grafikával lepi meg a nézőket. A kurátor, a csoport szervezési ügyeit is felvállaló Makkai István szobrász és a rendezésben segítő kollégái, Nagy Dalma és Kentelki Gábor a több mint félszáz munka ötletes elrendezésével feledtetni tudták a sokféleségből fakadó eklektikát, a közönség azt érezheti, hogy a galéria harmóniát sugároz. 

26 céhtag és 13 meghívott van itt most együtt. Egymást kiegészítve kerekítik ki a megyében alkotó magyar közösség törekvéseiről formálható képet. Tavaly több távolabbról, más régiókból érkező vizuális művész társult az itteniekhez. Vannak olyanok is a kiállítók között, akik hosszabb ideje az anyaországban laknak, de így is bizonyítják ragaszkodásukat a szülőhelyhez. A szobrász Pokorny Attilára és a grafikus, festő Vincze Lászlóra hivatkozhatunk például. A BMC-csoport vonzereje ezzel is növekszik, de nyilván az is ösztönző a részvételre, hogy az ecsetet, vésőt már ritkán kezelő korelnökök sem akarnak kimaradni az együttes fellépésekből. A kilencvenen felüliek, Hunyadi László és Bálint Károly, a nyolcvanas Kákonyi Csilla, Barabás Éva ezúttal rég nem látott művekkel fémjelzik a tárlatot, és adnak sajátos karaktert az összképnek. Külön hangsúlyozandó egyébként, hogy a festészet a régi országos hírnevét idézve növelte a műfaj súlyát az idei seregszemlén. Az említettek mellett a piktúra helyi értékeit meghatározó Kuti Dénes, Kuti Botond, Căbuz Andrea, Căbuz Annamária, Herman Levente, Szabó Anna-Mária, Schneller Mária, a más műfajoktól ide átránduló Bandi Kati, Puskai Sarolta, B. Kálmán Enikő, az Ariadne Szalont kezdeményező Nagy Dalma teszi markánssá a festői szekciót. Az utóbbiak egyébként a Marosvásárhelyt immár 30 éve a hazai textilművészet fellegvárává tevő lelkes csapat tagjai, általuk is színesebb, értékesebb a Céh felhozatala. Textíliáik immár tizenegyedszer is látványosan gazdagítják a BMC Maros csoport tárlatait. Csíky Szabó Ágnes, Hunyadi Mária, Kozma Rozália, Sajgó Ilona nélkül elképzelhetetlen ez a rendezvény. 

Ennek a hagyományossá vált vásárhelyi kiállításnak azonban mindig a szobrászat volt a legfőbb erőssége. Most is. A monumentális, köztéri szobrászat és a kisplasztika legjobbjai közül állítanak ki jó néhányan. Hunyadi Lászlót, Bálint Károlyt már említettük, de Bocskay Vince, Gyarmathy János, Baróthi Ádám, Miholcsa József, Sánta Csaba, Pokorny Attila, Makkai István, Veress Gábor Hunor, Kolumbán Árpád alkotásai is méltán vonzzák magukra a figyelmet. A jártasabb tárlatlátogatók címke nélkül is kitalálják első látásra, melyik munkának ki a szerzője. Ez is a tárlat erényei közé tartozik: mindenik alkotó hű a saját művészi univerzumához. Úgy tűnik, ezt a közös bemutatkozást nem a kísérletezés, a meghökkentés szándéka vezérli. A tradíció most talán erőteljesebben érvényesül, mint máskor, de nem valószínű, hogy a közönség nagyobb hányada emiatt neheztelne. A figuratív művek is magukon hordozhatják a modern szemléletek, törekvések jegyeit. És erre itt sok a jó példa. Amit hiányolni lehet, az ismét a grafikára vonatkoztatható. Immár évek óta jelezzük, fel kellene futtatni ezt is valamiképpen Marosvásárhelyen. A jelek szerint nem sikerül. Annál élénkebb viszont a város fotóművészeti élete, amelynek a BMC-ben is vannak kiváló művelői. Ezen a kiállításon Bálint Zsigmond, Fekete Zsolt és Tordai Ede tanúsítja ezt. Bizonyára előbb-utóbb ez a névsor is gazdagodik, mint ahogy az eddig meg nem nevezett meghívottak, Bantta Annamária, Fábián Gabriella, Rezi Örs és Suba Nóra is pályázhatnak a jövőbeli céhtagságra. Makkai István plafonról lelógó különös kötélhágcsószerű installációja, a Létra a létre ezt az egymásra épülő összefonódást is ötletesen érzékelteti.