Ötvenhat évvel ezelőtt érettségiztünk a szászrégeni líceumban. Azóta többször is találkoztunk osztályfőnökünkkel és azokkal az osztálytársakkal, akik szeretjük egymással megosztani az elmúlt évek örömét, avagy bánatát.
Ötvenhat évvel ezelőtt érettségiztünk a szászrégeni líceumban. Azóta többször is találkoztunk osztályfőnökünkkel és azokkal az osztálytársakkal, akik szeretjük egymással megosztani az elmúlt évek örömét, avagy bánatát.
Jó pár évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy minden év szeptember utolsó szombatján – minden értesítés nélkül, ha úgy érezzük és indít a lélek –, elmegyünk találkozni. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van egy drága Márta nénink, a volt osztályfőnökünk, aki még Istennek hála közöttünk van, és mindig nagy szeretettel vár mindannyiunkat. Három osztály végzett 1957-ben, az A, a B és a C. Mi voltunk a B osztály, de miután az A és C osztály osztályfőnökei eltávoztak az örökkévalóságba, ezt a két osztályt is maga köré fogadta a mi Márta nénink. Köszönjük szeretetét, ragaszkodását. Isten adjon neki még sok erőt, hiszen jelenleg is matematikára tanít rászoruló gyermekeket.
Köszönöm Istennek, hogy együtt lehettem volt osztálytársaimmal és feltöltődve lesz erőnk a továbbhaladáshoz.
A szeptember 28-a nem zárult ezzel le számomra. Volt még egy esemény. Régenből hazajövet részt vettem azon az ifjúsági keresztény koncerten, amelyet a bábszínház volt épületében szerveztek. Sok szép fiatal több csoportban Marosvásárhelyről és más helységekből eljött Isten jóságát, bűnbocsátó szeretetét dicsérni. Fiatalosan, a kor szellemének megfelelően.
Jól éreztem magam, és hálát adok Istennek, hogy most is vannak fiatalok, akik keresik Isten közelségét. Áldás szolgálatukra, amit a gyülekezetekben végeznek.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
