2022. október 5., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kétszáz éve halt meg a könyvtáralapító gróf

Nagyszabású, egész napot betöltő ünnepség keretében emlékeztek meg augusztus 7-én, vasárnap széki gróf Teleki Sámuel – volt erdélyi ügyekért felelős kancellár – halálának 200. évfordulójáról. Azonkívül, hogy a rendkívül értékes marosvásárhelyi Teleki-könyvtár megalapítóját tiszteljük benne, ő volt a sáromberki kastély építtetője. Tudományos, művelődési törekvései mellett templomot, papi lakot emeltetett Sáromberkén, és a református egyház vagyonának gyarapításával megalapozta annak viszonylagos önállóságát, szívén viselte a helyi iskola sorsát – hangzott el többek között az ünnepséget bevezető méltatásban. 

Bár több meghívottat vártak, szeretettel köszöntötték a megjelenteket: a Teleki-kastély új tulajdonosait, dr. Benedek Imre professzort és feleségét, Benedek Teodora professzor asszonyt, Csép Éva Andrea Maros megyei képviselőt, Kovács Mihály Leventét, a megyei tanács alelnökét, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnökét, a nagyernyei önkormányzat tanácsosait, köztük Siklódi Csongor alpolgármestert, gróf Teleki Kálmánt, a gernyeszegi kastély tulajdonosát, Borbély Lajos tanárt, a helyi Teleki Sándor Általános Iskola igazgatóját, Weisz Mártont, az egyházmegye gondnokát, lelkipásztorokat, gondnokokat, presbitereket, a Régenszéki Vitézi Rend és a 15. Mátyás Hagyományőrző Huszárcsapat tagjait, a Teleki Sámuel cserkészcsapat tagjait, a résztvevőket. 

Érdekes pillanata volt a megemlékezésnek, hogy egy keresztelővel kezdődött. Porkoláb Levente református lelkész, aki a rendezvény szervezésének oroszlánrészét végezte, egy kisfiút, Berekméri András és Márta András-Náthánael nevű kisfiát keresztelte meg. Így kapcsolta össze az élet nagy eseményeit, amelyben halál és születés váltják egymást, és amelynek során a keresztség sákramentumát kiszolgáltató lelkész szerint a szeretetre van a legnagyobb szükség, ami megadatik ott, ahol jelen van a hit. 

 Fotó: Nagy Domokos


„Isten bizalmát élvező sáfárok vagyunk”, kell lennünk, a ránk bízott „kincsekkel” azok javára kell cselekednünk, akiknek erre szükségük van – kötötte a gyülekezet lelkére Szász Zoltán, az igehirdetést végző nyugalmazott református lelkipásztor. Prédikációjában a színes, gazdag jelentését elvesztett sáfár, sáfárság szó valós és jelképes jelentését világította meg. Majd Teleki Sámuel kancellár szép, követendő példáját idézte, aki életét és vagyonát úgy tudta kezelni, úgy tudott vele „sáfárkodni”, hogy Isten és embertársai javát szolgálta. 

A továbbiakban a helyi iskola diákjai, Bíró Nóra, Szabados Sarolta, Berekméri Alex, Tőkés Evelin és Kiss Huba mutatták be Teleki Sámuel életútját.

Kovács G. György, a Teleki Téka könyvtárosa és állományvédője Teleki Sámuel munkássága és hagyatéka címmel tartott érdekes, tartalmas előadást. 

Az előadó megemlítette, hogy az 1739-ben Gernyeszegen született Teleki Sámuel már fiatalon nyugati tanulmányútra indul, amelynek legfontosabb állomásai Bázel, Utrecht és Párizs voltak, ahol nemcsak az egyetemeket, a könyvtárakat is meglátogatja. Ekkor kezdi el a szakszerű könyvgyűjtést is, olyan érdeklődéssel, hogy Párizsban már a hivatásos bibliofil szemével tekinti meg a könyvgyűjteményeket, figyeli a könyvtárak épületét és berendezését is. 

Hazatérése után, 1770-ben veszi feleségül Bethlen Zsuzsannát, aki hűséges társa lesz egy életen át, és nemcsak kilenc gyermeket szül, hanem a könyvgyűjtésben is követi férje példáját. Miután Teleki Sámuel a sáromberki birtokot megörökli, egy kis faluban élve is kapcsolatot tart a nagyvilággal, levelezést folytat a tanulmányúton szerzett ismerőseivel, jeles tudósokkal, és szervezi könyvbeszerzési hálózatát. Ugyanakkor feleségével együtt jelen vannak Sáromberke életében, a falu lakosainak nagy részét foglalkoztatják a gazdaságban, új kőtemplomot építtetnek, támogatják az egyházat és az iskolát. Politikai karrierje során Szebenben kormányszéki tanácsos, Nagyváradon főispán, 1787–1791 között Bécsben az erdélyi ügyekért felelős főkancellár. 

A könyvek gyűjtését jól kidolgozott program alapján kezdi el, útinaplójából, leveleiből nyomon követhetjük érdeklődésének fejlődését és az erre vonatkozó hasznos tanácsokat. Erdélyi diákok bevonásával tart kapcsolatot külföldi könyvkiadókkal, könyvárusokkal, volt professzoraitól kap tanácsot. Egyedül irányít egy kiépített apparátust, melynek segítségével 25 európai város könyvkínálatából válogat. A császárvárosban összegyűlt könyveknek a felesége által a Wesselényiektől örökölt marosvásárhelyi épületet bővíti ki, alakíttatja át. 1802-ben fejeződik be a könyvtár berendezése, amelynek állományát 12 szekéren elhelyezett láda hozta el Erdélybe. 

„Teleki Sámuel legnagyobb érdeme az, hogy mindig szem előtt tartotta Erdély és szűkebb hazája, Sáromberke és Marosvásárhely népe sorsának előmozdítását. A sáromberki évek alatt az elszigetelt kis faluból is tudott nyitni a művelt nyugat felé, a könyvtár megalapítása alkalmával pedig nem jelentett gondot, hogy egy kis, hét-nyolcezres városban hozzon létre egy nyugati szintű intézményt, ugyanis mindig hitte, hogy a népet fel kell emelni, ezt viszont elsősorban a tudomány, a tanulás révén lehet elérni, ehhez pedig szükség van a könyvekre” – hangzott el többek között a méltatásban. 


A meghívottak között felszólaló prof. dr. Benedek Imre szívsebész, egyetemi tanár, a kastély új tulajdonosa, aki bevallása szerint egy szívsebészeti központ építésére szánt pénzből vásárolta meg a kastélyt, beszámolt elképzeléseiről a szépen alakuló épület rendeltetését illetően, méltatta Teleki Sámuel érdemeit, megemlítette a Benedek–Teleki Alapítványnak a helyi iskolának nyújtott támogatását. Beszédében szóvá tette, hogy politikusainak nem szentelnek elég figyelmet a Felső-Maros mente magyar lakosságának, ahol sok a jól képzett szakember, akik megérdemelnék, hogy munkahelyet teremtsenek számukra, és szülőföldjükről ne kelljen elvándoroljanak. 

Beszédet mondott Csép Éva Andrea parlamenti képviselő, Kovács Mihály Levente, a Maros Megyei Tanács alelnöke, aki Péter Ferenc tanácselnök üzenetét is tolmácsolta, Siklódi Csongor alpolgármester, aki Teleki Sámuel érdemeit méltatta, Borbély Lajos iskolaigazgató, aki az ünnepelt szellemi örökségének az ápolását hangoztatta. 

Sajnos, a Teleki-utódok egy gyilkos rendszer miatt nem tudtak jól sáfárkodni a gondjaikra bízott örökséggel, és ahelyett, hogy Erdélyben munkálkodnának, ma négy kontinens 13 országába szétszóródva élnek – mondta gróf Teleki Kálmán, a gernyeszegi kastély tulajdonosa.

Berekméri D. István nyugalmazott pedagógus, helytörténész Sáromberke és a Telekiek címen új kiadásában megjelent könyvét mutatta be. 

A templomi ünnepség során a Porkoláb Ildikó tiszteletes asszony vezette nőszövetségi kórus szépen, tisztán csengő éneklését hallottuk, népdallal lépett fel két tehetséges sáromberki fiatal, Ferenczi Attila és Berekméri Réka, orgonán kísért Porkoláb Botond. 

A megemlékezést követően a résztvevők megkoszorúzták Teleki Sámuelnek a református templom előtt álló szobrát. 

Dr. Benedek Imre professzor meghívásának eleget téve a helybeliek és a vendégek meglátogatták az elegánsan, szépen megújuló kastélyt, amelynek előadótermében Nagy Domokos tanár tartott vetített képes előadást az épületegyüttes részletes történetéről. Ennek északi és déli szárnyát barokk stílusban valószínűleg Schmidt Pál építette. Az összekötő szárny 1912–14-ben készült neobarokk stílusban Möller István tervei alapján, az építész Csiszár Lajos volt. Az Afrika-kutató Teleki Samu halála után a család sárpataki ágához tartozó Teleki Károly tulajdonába került a kastély.

Az új tulajdonos Benedek Imre professzor beszámolt arról, hogy tudományos rendezvények színhelye volt, lesz a kastély három előadóterme, az északi szárnyban a szívkatéterező klinika történetéről és tevékenységéről szóló kiállítás látható. 

Mivel az Erdély egyik legérdekesebb berendezésével ellátott kastély bútorait az idők viharai széthordták, tönkretették, az új tulajdonos arra kérte a község lakóit, ha tudnak valamit az egykori berendezési tárgyakról, azokat szívesen visszavásárolja. 

Az ünnepség résztvevői megtekinthették a sáromberki Teleki-hagyatékot is. A gyülekezeti ház nagytermében gróf Teleki Sámuel fegyvereinek leltárát, a térképet, ahonnan a gróf könyveit beszerezte, valamint a széki gróf Telekiek családfáját láthatták, amely a huszadik századig követi nyomon a család történetét. 

Az ünnepség délután a református parókia kertjében folytatódott, ahol a Teleki Sámuel cserkészcsapat állította ki a tevékenységéről szóló képes összeállításokat. A színpadon az erdőcsinádi Árvácska fiatal és felnőtt táncosai, valamint Róbert Szilárd, a Művészeti Líceum drámapedagógiai osztályának végzős diákja lépett fel. 

A megemlékező ünnepséget a Bethlen Gábor Alapítvány, a Benedek–Teleki Alapítvány és Nagyernye Önkormányzata támogatta – mondtak köszönetet érte a szervezők.