Ilyen ez a március. Lelkesítő és elkeserítő. Minden évben újjászületik bennünk a lánglelkű fiatalok bizakodása, hogy változtatni lehet, változtatni tudunk a minket fojtogató világon.
Ilyen ez a március. Lelkesítő és elkeserítő. Minden évben újjászületik bennünk a lánglelkű fiatalok bizakodása, hogy változtatni lehet, változtatni tudunk a minket fojtogató világon. De forradalmi hevületünket gyorsan fogdába zavarja a domináns nacionalizmus pallosuralma. Most is újabb csalódással lettünk gazdagabbak. Az alkotmánybírák elkaszálták a marosvásárhelyi katolikus iskola másodszori feltámadását biztosító törvényt. A történetben főszerepet vállalt az alkotmányossági óvás társszerzőjeként az államfő liberálisnak nevezett, de néppárti csapatban játszó pártja. Az iskolalétesítésnek szimbolikus szerepe van, itt, Marosvásárhelyen különösen. Mind magyar, mind román oldalon. Ezért nehéz a sáncot átlépni. Ráadásul az erő és a hatalom, ide értve a korrupcióellenes ügyészség diákmeghurcoltatásait is, az ő kezükben van. Tehát nem csoda, hogy csatát nyertek most. Nagy szükségük volt erre a kis diadalra, hisz Erdély elhappolásának centenáriumi évében nem sok mindennel dicsekedhetnek. A politikusok falkákba verődve marakodnak – óriási nézettséget generálva a balhéműsoroknak –, ahelyett, hogy az ország közép- és hosszú távú fejlődését vitatnák meg. A kormány pedig valóságos bérnövelési rulettben herdálja el a gazdasági fejlődés lehetőségét. Ilyen körülmények között a nemzeti büszkeség sárkányát valamivel etetni kell. Például a magyar kisebbségtől elkobzott iskolák, jelen esetben az egykori katolikus gimnázium akár jogellenes bitorlásával. Már többször felvetették, a fenntartói jogokat gyakorló polgármester is például, hogy az egyházaknak visszaszolgáltatott oktatási intézményeket valamilyen formában újból államosítani kellene. Az alkotmánybírósági döntés közvetve, akarva vagy akaratlanul, ennek az elképzelésnek játszik alája, mert ha nem lehet katolikus iskolát létesíteni a visszaszolgáltatott ingatlanban, akkor a tulajdonjog végső soron csak teher lehet. Idegen intézményt szolgálna az állagmegőrzési befektetés.
Bármennyire népszerűtlen, de ismerjük be: a magyar közösség is beleszaladt abba a csapdába, hogy a katolikus iskola létének fontosságát túlméretezte. A politikusok a beiskolázási határidő szorításában a gyors sikert hajszolva, túlzott magabiztossággal hirdették a törvényhozásban elért részeredményeket. Pedig megtanulhatták volna, hogy ebben az országban bármi lehetségesnek tűnik, de a következő pillanatban annak az ellenkezője valósul meg. A kárörvendők varjúserege most is erre figyelmeztet.