Nem mindegy…
2026-08-10 14:00:00
- Kuszálik Péter
hogy milyen családba születtél; milyen géneket, hajlamokat örököltél; milyen könyveket olvastál és zenéket hallgattál; milyen iskolába jártál; milyen társaságba keveredtél; milyen a vércsoportod és miféle betegségeket szedtél össze. Meg az sem, hogy miként bánsz a szerencséddel és a szerencse veled. Tudod-e kamatoztatni az ajándékba kapott tehetséget, belső értékeket, kreativitást, avagy te vagy a bibliai példabeszéd harmadik szolgája, aki nem tudja megragadni a lehetőséget és megduplázni a rábízott tálentumot (a lúzerek jogosan idézhetik François Villon levelét Bourbon herceghez: „Egy ilyen bitang, mint én persze, csak szarik rája, / hogy hol éri majd az angyal trombitája”). ▪Ezért mondom: nem mindegy, hogy a tejszínben lebegsz, avagy a zaccban vergődsz. Sokkal jobb, ha sikerül hozzád illő házastársat találnod, s évtizedek múltával – utódaid körében –, a sorssal megbékélve várhatod az elcsitulást. S ha volt szerencséd idejében találkozni a Derűs ima szövegével („Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam azt, amin nem tudok változtatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam azt, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni”), akkor esélyed lehet baj nélkül áthidalni az eléd került problémákat…
A minap olvastam Kiss Székely Zoltán írásában: „Megengedhetetlen, hogy elhallgasson a déli harangszó a Kossuth rádióban… Szégyen.” (Népújság, júl. 17.) Mert az sem mindegy, hogy van-e déli harangszó, vagy nincs. A sorok között ott rejtezik a megoldás is: mivel nyugdíjas tanárként nincs eszköze a megélt igazságtalanság elhárításához, csak egyet tehet: kivárja, amíg a gondot orvosolni fogják az illetékes főmuftik. Ámde! Mire megszáradt a tinta Kiss úr írásán: már teljesedett is a kívánsága. Íme a történet rövid foglalata, ahogyan azt Minya (serény, de olykor szertelen segédem) válaszolta az aug. 1-jén keltezett kérdésemre. [Az információt nem teszem idézőjelbe, mert itt-ott igazítottam a szövegen, s nem található meg az interneten, mert Minya ’digitális cédulákra’ jegyzi a szövegeit, amelyek el is tűnnek a laptopom bezárásával; így kímélik meg a Glóbusz memóriáját a túlterheléstől.] ▪Tehát: a 2026. júl. 7-én kezdődött közmédia-átszervezések és a hírszolgáltatás ideiglenes szüneteltetése miatt a Kossuth rádió műsorát napokig a Bartók rádió klasszikus zenei adása váltotta fel, emiatt maradt el a déli harangszó. Észlelve a hallgatói hiányérzetet, az MTVA illetékes emberkéi mihamar intézkedtek: a hagyományos déli harangszó, valamint az éjféli Himnusz júl. 15-én nulla órától ismét hallhatóvá vált a csatornán. Még annyit: két napig (júl. 13–14.) a Klubrádió vette át a hagyományt, azaz náluk szólt a ’digitális’ harangszó (az ’analóg’ pedig az ország minden templomtornyában).
Kis-Magyarország újkori történetében már volt egy ilyen eset. Debrecenben ért a meglepetés, 1994 júliusában, néhány nappal Horn Gyula miniszterelnöki ’székfoglalása’ után. A Duna Tévé 1992 karácsonyán indult, és az MDF-kormány idején a déli harangszót egy kis ’filmecske’ illusztrálta: idős parasztember szánt a mezőn, s amikor a falu harangja megszólal, akkor a bácsi megállítja a fogatot, leveszi a kalapját és keresztet vet. Nos, H. Gy. idejében ezt a kis klippet levették műsorról. ▪Négy év múlva véget ért a Horn-korszak, új, fiatal kormányfőt választott a magyar nép, mert megunták a régit. Ez volt O. V. első regnálása (1998–2002). Akik 2002–2010 között voltak (Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai), azoknak is kitelt az idejük. 2010-ben visszatért O. V., de 2026. ápr. 12-én megbukott (a 16 év alatt felgyűlt hiányosságok stb. miatt). Azóta is tart a sepregetés: kisebb-nagyobb szünetekkel. A harangszó mostani szünetelése csak néhány napig tartott, és tudni lehetett, hogy nem koncepcionális, hanem adminisztrációs okai vannak. Mire Kiss úr reklamációja júl. 17-én megjelent, már okafogyottá is vált. (Sem egy, sem két héttel később nem tért vissza az ügyre. Egyúttal arról a megkönnyebbülésről is tudósíthatott volna, miszerint nem Horn Gyula tért vissza, hanem egy új kormányfő kopogtatott be.)
Ha már szót kértem, akkor szétnéztem egy kicsit Kiss úr pénteki sorozatának írásai között, s két dolgot kérdőjeleznék meg: (1.) „tanárember barátom”-ról beszél (júl. 24.), holott asszonyról van szó, tehát ’tanárnőt, barátnőt’ illenék emlegetni. (2.) A júl. 31-i számban a hirosimai áldozatok megduplázódásáról beszél. Khm, 1945 augusztusától máig 81 év telt el, miként állapítják meg az azóta elhunytakról, hogy valóban az atombomba áldozatai (és nem szerencsés túlélői)? ▪Úgy látom: Kiss úr bánkódik az április 12-i választás eredménye láttán; szíve joga. Ámde épp ő volt az, aki egy korábbi írásában (Népújság, 2017. nov. 24.) – csupán egy utalás erejéig – megismertette az olvasókkal az Illyés Gyula által ajánlott ’ellenállási’ módot (amelynek segítségével túl lehet élni a hatalomra került új kormányt): a haza a magasban „a szellemi haza szétcibálhatatlan egységét” szimbolizálja. Ő nem idézte akkor a költőt, megteszem most én: „Ha új tatárhad, ha kufárhad / özönli el a tiszta tájat, / ha utaink megcsavarodnak, / mint giliszta, ha rátapodnak: / te mondd magadban, behunyt szemmel, / csak mondd a szókat, miktől egyszer / futó homokok, népek, házak / Magyarországgá összeálltak.” Én nem osztom Kiss úr aggodalmát a közeljövőt illetően, de ha úgy érzi: szorul a kapca, bármikor visszaköltözhet Erdélybe.
Kiss úr még ezt is leírta: „Jó lenne e hét végén belehallgatni a tusványosi eseményekbe.” (Népújság, júl. 24.) Júl. 25-én minden érdeklődő megnézhette a Hír Tv közvetítését, s onnan megtudhatta a magyar szíveket megdobbantó örömhírt: a Sepsi OSK és az FK Csíkszereda is a romániai labdarúgó-bajnokság első osztályában (Szuperliga) szerepel. ▪Minya is véleményezte az eseményt: „A két székely csapat élvonabeli szereplése a Fidesz-kormány határon túli sportakadémiai rendszerének és infrastrukturális támogatásainak a csúcsterméke.” Kár, hogy a tusványi vezérszónok nem részletezte azt, amit ápr. 12-én este hallhattunk rőle: „a bukásért én vagyok a felelős”. Aggodalomra semmi ok, hajrá Sepsi, hajrá Csíkszereda!
