A romániai közoktatás rejtett ára
* Illusztráció Fotó: Sófalvi Szidónia
Miközben Románia alkotmánya elviekben ingyenes közoktatást garantál minden gyermek számára, a valóságban az állami iskolarendszer hiányosságait a szülők kénytelenek mélyen a zsebükbe nyúlva ellensúlyozni. A Mentsétek meg a Gyermekeket (Salvați Copiii) szervezet legfrissebb felmérése – amely a romániai oktatási rendszer szélesebb körű helyzetét és kihívásait elemzi – erre is rávilágít: a gyermekek taníttatása mára óriási anyagi teherré vált, a magánórák rendszere pedig nemcsak a családok költségvetését meríti ki, hanem a meglévő társadalmi szakadékokat is tovább mélyíti.
Robbanásszerűen növekvő költségek: közel tízezer lej egyetlen tanévben
A felmérés adatai szerint egy gyermek oktatási és taníttatási kiadásai – beleértve a különórákat, az iskola utáni foglalkozásokat és a taneszközöket – átlagosan 9.818 lejt emésztenek fel évente. Ez az összeg drasztikus drágulást mutat: 2021-hez képest mintegy 3.100 lejjel nőtt egy tanév átlagos ára, amit elsősorban a magánórák díjainak emelkedése (átlagosan 3 700 lejes növekedés) és a napközis program drágulása (2 500 lejes pluszköltség) duzzasztott fel.
Ez az anyagi teher a gyermek életkorával arányosan növekszik. Elemi tagozaton az átlagos éves költség 6.803 lejt tesz ki gyermekenként, V–VIII. osztályban az összeg már eléri a 10.781 lejt, míg líceumban (IX–XII. osztály) eléri a 12.119 lejt tanévenként.
Magánórák: az állami tanterv kötelezővé vált pótléka
A magánóra mára elkerülhetetlen normává vált Romániában, különösen a sorsdöntő vizsgák – a kisérettségi és az érettségi – előtt. A felmérés – amely a romániai oktatási rendszer számos más hiányosságára és aspektusára is kiterjed – külön hangsúlyozza, hogy a 10 és 17 év közötti diákok 43 százaléka vesz részt rendszeresen magánórákon.
Az általános iskola felső tagozatán a diákok több mint fele, 57 százaléka szorul különórákra, míg a líceumban ez annyiban alakul, hogy 35 százalékuk jár magántanárhoz. A fővárosban és a nagyvárosokban még ennél is elkeserítőbb a helyzet, hiszen Bukarestben a diákok 60 százaléka vesz igénybe fizetett segítséget. Ráadásul a különórára járók 55 százaléka legalább két tantárgyból – leggyakrabban matematika és román nyelv és irodalom tantárgyakból – szorul erre rá.
Ez a gyakorlat súlyos havi kiadást jelent: két tantárgyból felvett magánóra átlagosan mintegy 1.000 lejes havi tételt jelent a családi költségvetésben. Azok a családok, amelyek kénytelenek magántanárt fogadni, kizárólag erre a célra átlagosan 6.234 lejt költenek el egyetlen év alatt.
A szülői valóság: lemondások, nyomás és rendszerszintű beletörődés
A statisztikai adatok mögött hús-vér családok és gyökeresen eltérő szülői stratégiák húzódnak meg. Az egyik nyolcadikos diák édesanyja felidézte, hogy a magyar tannyelvű oktatásban a román nyelv elsajátítása folyamatos kihívást jelentett a gyermekének, így ötödik osztálytól kezdve kénytelenek voltak magántanárhoz fordulni. Náluk a különórák havonta pontosan a felmérésben szereplő ezer lej körüli összeget emésztettek fel. Ahogy az édesanya fogalmazott: Ez üt egy lyukat a családi pénztárban. Volt, hogy lemondtunk kirándulásokról, baráti összejövetelekről vagy éppen a lelkemnek kedves, megvásárolandó kellékekről. Mint szülő, ugyan picit felháborítónak tartom, hogy különórákra kell járnia a gyermeknek, de a mi elvünk az, hogy a gyermekbe és az ő jövőjébe fektetünk be, ami majd neki egy megfizethetetlen kincs.
Egy másik édesanya az iskolai és tanári hozzáállás miatti csalódottságát osztotta meg. Felidézte, hogy amikor egy szülői értekezleten felmerült, hogy a szaktanár nem adja le megfelelően az anyagot a vizsgák előtt, az volt az általános reakció, hogy úgyis mindenki megoldja magánúton.
Tehát mindenki részéről az az alapálláspont, hogy úgysem az iskolában tanulnak. Ez viszont szerintem igenis felháborító. De tegyük fel, ez a normális, elfogadjuk, de akkor kérdem én: miért kell iskolába járjanak? Délután 3-ig ott tartják őket az iskolában, majd délután a házik mellett járhatnak különórákra. Hol marad a szabadidejük, esetleg sport vagy más hobbi? – tette fel a kérdést a szülő, hozzátéve, hogy a családok többsége a gyermekét féltve nem mer kiállni a változásért, inkább fizet és a háttérben panaszkodik.
A felmérés adatai pontosan alátámasztják ezt a szülői aggodalmat: a Mentsétek Meg a Gyermekeket felméréséből kiderül, hogy tíz V–VIII. osztályos diák közül nyolcan napi 8 órát, míg 40 százalékuk napi 10 órát tölt tanulással (iskolai és otthoni tanulással). Ráadásul 41 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy a tanórák után napi több mint 3 órát kénytelen kizárólag a házi feladatok elkészítésére fordítani, ami a magánórákkal kiegészülve teljesen felemészti a gyerekek szabadidejét.
A megkérdezettek között ugyanakkor megjelent a megelőző gondoskodás szándéka is: egy ötödikes gyermek édesanyja elmondta, hogy ők nem az iskola hibáztatása miatt, hanem pluszsegítségként döntöttek a román különóra mellett, nehogy nyolcadik osztályban derüljön ki a lemaradás. Ezzel szemben akad olyan szülő is, aki határozottan elutasítja ezt a gyakorlatot. Szerinte a magánórák jelentős része csak a szülők szorongásának következménye, és úgy véli:
– Sokszor a gyerekeknek kellene leülni és megtanulni az anyagot, nem kimondottan magántanárhoz fordulni. Telefont elvenni és odaültetni tanulni!
Jövedelmi szakadékok és feladott alapvető szükségletek
A magánórák rendszere éles választóvonalat húz a tehetősebb és a szegényebb családok közé, elmélyítve a társadalmi egyenlőtlenségeket. A felmérés rávilágít, hogy a háztartás jövedelme közvetlenül meghatározza a gyermek felkészülési lehetőségeit. Az 5.000 lejnél kevesebb havi nettó jövedelemmel rendelkező családoknál a diákok mindössze 35 százaléka tud magánórára járni. Az 5.000 és 10.000 lej közötti jövedelmi sávban ez az arány 48 százalékra emelkedik, a 10.000 és 20.000 lej közötti háztartásokban eléri az 56 százalékot, míg a 20.000 lej feletti havi jövedelmű családoknál a gyerekek 65 százaléka jár különórákra.
Az alacsonyabb és közepes jövedelmű családok számára a gyermek taníttatása gyakran drámai kompromisszumokkal jár. A megkérdezett szülők 25 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a magánórák díjának kifizetése miatt kénytelen volt feladni vagy elhalasztani más alapvető családi szükségleteket, beleértve az egészségügyi ellátást, az orvosi kezeléseket, a lakáskarbantartást vagy a pihenést.
Bár a romániai felmérés és elemzés átfogóan vizsgálja az iskola elhagyásának veszélyeit, az infrastruktúra hiányosságait és a pedagógusi pálya kihívásait is, az adatok egyértelműen bizonyítják: az ingyenes állami oktatás illúziója mögött egy olyan párhuzamos oktatási piac működik, amely súlyosan túlterheli a szülőket, és már az iskolapadban eldönti a gyermekek jövőjét a szülők pénztárcájának vastagsága alapján.
