Mit hoznak nekünk a következő évek?

Románia gazdasági kilátásai: elemzés, értékelés, előrejelzés

Elfogadta a parlament a 2025-ös állami költségvetést. Vezető politikusaink véleménye szerint biztosítva vannak a feltételek a makrogazdasági mutatók javulásához, a bérek és nyugdíjak kifizetéséhez és az ország pénzügyeinek helyreállításához. Az Európai Unió haladékot adott az idei 7%-os költségvetési hiánycél eléréséhez.

Beszélgetés Diósi László közgazdásszal, a Romániai Magyar Üzleti Egyesület elnökével, az M&CO Training szenior trénerével.

– Mit hozhatnak nekünk a következő évek Románia gazdasági kilátásai tekintetében?

– Ez egy nagyon érdekes és összetett kérdés, ugyanis önmagában Romániát nem tudjuk vizsgálni, hanem meg kell nézzük egy kicsit a nemzetközi környezetet is, az Európai Uniót és a világgazdasági kilátásokat. Azt látjuk, hogy az Európai Unió gazdasága az elmúlt években és az előrejelzések szerint az elkövetkező években is – mondjuk azt – szenvedni fog, nagyon kis növekedéssel vagy éppen, mint a német gazdaság, csökkenéssel néz szembe, és ez nekünk azért is rossz hír, mert ezer szállal kötődünk a nyugat-európai és a német gazdasághoz is. Ezek a problémák nagyon gyorsan begyűrűznek hozzánk, kevesebbet fognak tőlünk venni, kevesebb beszállítói és kevesebb növekedési lehetőség lesz. Tehát ez máris mutatja, hogy Romániának nagyon-nagyon nehéz következő évekkel kell szembesülnie a nemzetközi helyzet miatt. Ugyanakkor, ha megnézzük, az előző időszak nagyon sikeres volt. A bruttó hazai össztermék (GDP) növekedésében az elmúlt húsz évben Románia mindenképpen Európa-bajnok lett, a legnagyobb mértékben itt növekedett mind az abszolút, mind az egy főre eső bruttó hazai össztermék. Növekedtek a bérek, fantasztikus felzárkózást produkáltak, és az előző évben nagyon drasztikusan elkezdett csökkenni az infláció is. Mindenképpen pozitívumként kell az előző évből megemlíteni, hogy példátlanul sok volt a beruházás. Szerintem valalmennyien látjuk, ha az országban járunk, hogy mennyi minden épül: épülnek az utak, azok a nagyon kínos hiányzó infrastrukturális beruházások végre elindultak, és már elég sok eredményt hoztak számunkra. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezek a sikerek nem voltak önmagukban ár nélkül, hiszen nagyon nagy mértékben megnőtt a költségvetési hiány, eladósodott az ország az előző években, és megnőtt a költségvetési hiány is sajnos, az infláció esetében is most éppen Európa-bajnokok vagyunk. Ezt nyilván szívesen kihagytuk volna, illetve az eladósodottság és a hiány növekedése miatt az euró bevezetési céldátumának is, amit eddig kitűztek, búcsút inthetünk, hiszen nagyon sok mindent kell tenni, hogy az egyensúly helyreálljon. 

Az előző év vegyes volt, sok beruházás, csökkenő infláció, viszont a növekedő bérek, nyugdíjak jellemzően nem a belföldi termelőknél csapódtak le. A fogyasztás, a rengeteg pénzkiáramlással a sok választás miatt, a költségvetést nyilvánvalóan olyan szinten turbózta fel, hogy rengeteg bér, nyugdíj, jutalék és járulék áramlott ki, és ezek jellemzően nem a belföldi termelőknél csapódtak le, hanem az importnál. Javarészt ezzel indokolható az, hogy az előző évi gazdasági növekedés szinte egy szinten van az azt megelőző évnek a szintjével. Tehát 0,1%-os növekedés az, amire végül is számíthatunk, persze ebben szerepe van annak is, hogy a mezőgazdaság is rendkívül nehéz évet zárt a szárazság miatt. Úgyhogy nagyon megnövekedett az eladósodottságunk, a külkereskedelmi mérlegünknek a hiánya, amit a fizetési mérlegben helyrehozott azért a külföldi befektetések, a deviza-hazautalások, illetve az európai uniós pénzeknek a befolyása. Tehát az országban nincs semmiféle fizetési probléma, nagyon szilárd a bankszektor, jó a bankok tőkésítettsége. Makrogazdasági szempontból minden rendben van. Ami a problémát jelenti, az a kormányzatnak a túlköltekezése, ami 8,4%-os hiányt eredményezett, és ezt fokozatosan csökkenteni kell az Európai Unió által és a józan ész által is megszabott 3%-os szintre, ami a következő években nagyon nagy munkát fog igényelni. Az idei költségvetésben 7%-os hiánycél szerepel. Ezt jóváhagyta az Európai Unió is az elmúlt napokban, ami viszont azt is jelenti, hogy nyilvánvalóan adóemelések lesznek, állami költségcsökkentések lesznek, és ezt a saját zsebünkben fogjuk érezni mind magánszemélyként, mind vállalkozóként. Úgyhogy nehéz évek jönnek, nehezebben lehet majd haladni, de ez részben annak is köszönhető, hogy az előző évek növekedése olyan magas szintű volt, hogy erről a magasabb szintről már kicsit nehezebb előbbre jutni. Azért nem becsülném le a saját problémáinkat sem. Amit már szinte lehet látni, hogy elkezd majd kicsit növekedni a gondban levő cégek száma, megnőtt a csődök, a kintlevőségek száma, a rosszul teljesítő hitelek száma, miközben attól tarthatunk, hogy a szürke- és a feketegazdaság a következő években szintén nőni fog. Tehát addig, amíg az adók és az újabb és újabb költségek mindinkább sújtják a vállalkozókat, egyre többen fognak visszamenekülni a szürke zónába, hacsak nem lehet még tenni valamit az adóbevételek behajtásának hatékonysága mellett. Így hát vegyes a kép, de mindenképpen nehéz évek elé nézünk, és ami még egy nagy szürke folt a jövendölésünkben, hogy mit hoz majd a politikai bizonytalanság, ami ebben az esetben még fennáll, ugye az elnökválasztásról beszélünk alapvetően, és azt látjuk, hogy a november-decemberi fejleményeknél már megbicsaklott a tőzsde, a külföldi befektetők bizalma, és már drágábbá vált a költségvetés hiányának a finanszírozása, tehát valamennyiünk élete is drágább lett. Nem megfelelő politikai környezet esetében eszkortáltatjuk a következő időszakban is. Tehát szigorúan gazdasági szempontból nagyobb finanszírozási költséggel, kevesebb befektetéssel és kevesebb tőkével fogunk tudni szembenézni. Ezért úgy gondolom, hogy az előző éveknek a nagyon szép fejlődése mindenképpen megteremti az alapot arra, hogy a következő években, a konszolidáció után, ha sikerül ezt a hatalmas költségvetési hiányt és az importtöbbletet lefaragni, a lehetőségek továbbra is itt vannak a piacon, és továbbra is jönnek majd a külföldi befektetők, és a helyi vállalkozóknak is nyílik majd lehetőségük, hiszen nemcsak az inflációban vagyunk Európa-bajnokok, hanem a fogyasztásban is. Tehát, bármelyik időszakot vizsgáljuk az elmúlt 15–20 évből, Romániában nőtt a legnagyobb mértékben a fogyasztás és a munkabérek reálértéke, ami szintén meg fog torpanni a következő évben, hiszen a nettó bérnövekedés bruttóban nyilvánvalóan magasabb lesz 4-5%-kal, de az infláció hatása ezt el fogja vinni.

– Ön is említette, és nemrég került nyilvánosságra az a hír, mely szerint az Európai Unióban Románia áll az első helyen az államadósság tekintetében. Azt is tudjuk, hiszen vezető politikusok kijelentették, hogy hetente egymilliárd lejt fizet országunk a külföldről felvett hitelek utáni kamatokra. Ez 52 milliárd lejt jelent ebben az évben. Ön hogy látja, milyen hatással lesz ez a román gazdaságra?

– Itt két fogalmat tisztába kell tennünk: a költségvetés éves adóssága az, amiben Európa-bajnokok vagyunk – az a bizonyos 8,5%, amivel tavaly túlköltekeztünk –, illetve idén 7%-kal, aztán, gondolom, a következő években 6%-kal, utána 5%-kal fogunk túlköltekezni, ez a költségvetés eladósodottsága. A teljes államháztartásnak az adóssága szempontjából, tehát ami magába foglalja az előző években felvett hiteleket is, Románia még mindig jobban áll az európai átlagnál, hiszen a teljes bruttó hazai össztermék mintegy 55%-ával vagyunk eladósodva, míg ezek a számok Nyugat-Európában 100-130%-on is vannak. Maga az Európai Unió átlaga is 80% fölött jár eladósodottságban. Ez nem egyedi probléma. A probléma nem magának az eladósodottságnak a mértéke, hanem egyrészt az üteme, másrészt pedig az az ár, amit fizetni vagyunk kénytelenek, hiszen Románia kapja a legdrágábban a hiteleket ebben a pillanatban, pont azért, mert a makrogazdaság helyzete – a hiány, az infláció és a külkereskedelmi mérleg hiánya miatt – nagyon negatív. Tehát ez úgy néz ki, mint egy nagyon eladósodott háztartás: amikor megkapjuk a fizetésünket, annak a 30-40%-át rögtön hiteltörlesztésre kell fordítanunk. Ez nem jó hír, azt jelenti, hogy kevesebb pénzünk lesz beruházásokra, a közalkalmazottak fizetésére, jutalmazására és olyan nagyon fontos célokra, mint például a közoktatás, amiben a GDP 6%-os arányát még mindig nem értük el. Nagyon sokat kell költeni a honvédelemre is ebben a feszült helyzetben. Összességében a pénz mindenből kevesebb lesz, mert nagyon sokat kell kifizetnünk kamatra.

– Azt is előrevetítették gazdasági elemzők, hogy a lej hígulni fog, tehát gyengül a fizetőképessége az euróhoz képes; egyes elemzők becslése szerint júniusra 1 euróért 5,04 lejt is el fognak kérni, az év végére pedig 5,088 lejt.

– Románia ebben a tekintetben nagyon speciális helyzetben van. Hogyha megnézzük az euró–lej árfolyamot az elmúlt években, és összehasonlítjuk ezt akár a forint, akár a zloty, akár a cseh korona árfolyamával, azt fogjuk látni, hogy rendkívül stabil volt – vannak persze kilengései egy bizonyos sávban, úgy 4,8-5 között, de alapvetően sokkal kisebbek ezek a kilengések, mint a többi országnál. Ez azért fontos számunkra, mert egyrészt mutatja a lejbe vetett bizalmat a külföldiek részéről, másrészt azért, mert, ha megnézzük a telefonszámlánkat, a hirdetéseket az autókra, a vakációkra, azt fogjuk tapasztalni, hogy az áraknak több mint a felét euróban határozzák meg – mi is így gondolkozunk, amikor bérbe adunk valamit, vagy ajánlatot kérünk valakitől. Ennek az a következménye, hogy ha az euró–lej árfolyam egyszer csak elszállna, akkor azt abban a pillanatban éreznénk az infláción is. Van olyan helyzet, amikor értelme van gyengíteni egy fizetőeszközt, ilyen például Magyarország esetében az, hogy a forint gyengül, az azért jó, mert Magyarországnak egy borzasztóan exportorientált iparát építették fel az elmúlt években, és ha gyengül a forint, sokkal többet lehet exportálni, sokkal több befektető érkezik az országba. Viszont Románia esetében ez nem így van. Románia borzasztóan gyenge az export ügyében. Tehát minden esetben, ha elszáll az euró–lej árfolyam, azt mi az infláción, az árakon fogjuk érezni, mind a belföldi, mind az importárakon, már másnap. Ez semmiképpen sem jó. Másrészt én úgy gondolom, hogy ha megnézzük az elemzéseket az elmúlt öt évben, ezt az 5 lej fölötti árfolyamot minden évben mondták már. Ez egy elég erős lélektani határt jelent, és nem vagyok egészen biztos benne, hogy át fogjuk lépni, akár ebben az évben is. A gazdasági előrejelzés mindig kritikus is egy kicsit, azt mindenképpen látnunk kell, hogy ennek a gyengülésnek igazából nincsen materiális jelentése.

– Az Ön véleménye szerint a román kormány tavaly év végén elfogadott megszorító intézkedéscsomagja milyen hatással lesz a kis- és középvállalkozásokra?

– Úgy látjuk, hogy ez a csomag egyrészt eléggé ambiciózus, másrészt pedig túlságosan azokra támaszkodik, akik eddig is tisztességesen dolgoztak, és befizették az adójukat. Sokkal jobb lenne inkább azokat a lehetőségeket megkeresni, ahol az adómegkerüléseket lehetne csökkenteni, illetve olyan adónemekben gondolkodni, amelyek sokkal inkább lehetővé teszik azt, hogy az emberek rendesen befizessék az adóikat. Tehát igazából ez nem egy vállalkozóbarát rendelkezéscsomag, ami azért is veszélyes, mert Romániában nagyon nagy szerep hárul a vállalkozókra a gazdaság növelésében és az alkalmazásokban is. És ha az elsődlegesen érintett szektorokban – mint például az IT-nél, az építkezésekben akár – ezek a változások átmennek, akkor bizony csökkenhet az alkalmazottak száma, elbocsátásokra kell számítani, felkészülni. Inkább olyan államháztartási reformokban kellene gondolkodni, ahol az államháztartásnak a kiadásait drasztikusabb mértékben csökkentik, mint amit most ebben a pillanatban felvázoltak. De a terheket nem a vállalkozókra raknák, hiszen nagy szükségünk van rájuk.

(*Elhangzott a Marosvásárhelyi Rádió január 23-i Gazdasági magazin műsorában. A beszélgetés egy következő lapszámban folytatódik.)