Az asztrológus gondolatai
2025-10-22 14:00:00
- Tóth Sándor
Mottó: „A fény mindig utat mutat
annak, ki a mélyben kutat.”
Kedves Olvasók!
Idén október 23-tól november 22-ig tartózkodik a Nap a Skorpió jegyében. A szépség mulandó. Ezzel a ténnyel szembesít ez a periódus. A gyönyörű, színpompás természet radikálisan megváltozik, a fák elhullatják leveleiket, jeges fuvallatok váltják az enyhe őszi szellőket, a korai sötétedés negatív hatással van az ember immunrendszerére. Minden negatív külső jelzés visszatükrözi a pszichénk rejtett félelmeit, és hajlamos megbontani EGÉSZségünket.
A Skorpió-periódus alapkérdése az élethez és halálhoz való viszonyulásunk. A mindenszentek és a halottak napja végképp odatolja a kereszténységhez tartozó emberek orra elé a halált és a tisztítótűzben szenvedő lelkek, illetve a megdicsőülés kérdéskörét. November 2-án megemlékezünk halottjainkról. Kimegyünk „világítani”, gyertyát gyújtani a temetőbe, oda, ahol elvileg elhunyt hozzátartozóink pihennek. Ha máskor nem is, de ezen a napon pár gondolat erejéig felidézzük az emléküket, amelyek valójában a saját emlékeink. Sötétben tündöklőbb a fény. A vásárhelyi katolikus és református temető a halál magasztossága előtt meghajolva pompázik. A gyertya az isteni fény szimbóluma. Isten ott van a temetőben is. Mi pedig minden gyertyagyújtással elismerjük a mindenhatóságát. A fény, az isteni szikra mindenkiben ott él, és ez akkor is így van, ha megvakult, önnön káprázatának varázslatában tévelygő egónk ezt megtagadja.
Amikor a temetőben vagyok, felfele tekintek. A sírban porladó test a levetett ruhánk. Aki valamikor benne lakott, már vagy magasabb világokban, vagy az újjászületett testében tevékenykedik. A halottjainkra érdemes jó szívvel, örömmel gondolni. Ha ők a „megboldogultak”, akkor miért szomorkodunk, miért sírunk? Valójában nem „őt” siratjuk, hanem önmagunkat. Könnyeink lelkiismeretünk mély forrásaiból fakadnak. A valamikori tévedéseinket, megbánt viszonyulásunkat, ki nem mondott gondolatainkat, már jóvátehetetlen cselekedeteinket, elmaradt bocsánatkéréseinket, ellene elkövetett kisebb-nagyobb bűneinket siratjuk. Végső soron minden ember és minden élethelyzet, minden örömünk és bánatunk, minden jó és rossz döntésünk (és természetesen azoké is, akik már nincsenek közöttünk) bennünket tükröz. Mi vagyunk a mikrokozmoszunk alfája és ómegája. És minden tettünk a megválasztott sorsfeladatunk megvalósításáról szól.
A mai ember másik fontos problémaköre a szexualitás. Miről is szól ez valójában? Két fizikai test harca a győzelemért? A hatalomgyakorlás egyik megnyilvánulása? Jó esetben az örömszerzés kölcsönös átélése? Rossz esetben az egoizmus megvalósulásának eszköze? A nemiség egészséges emberek esetében egy erős ösztön manifesztációja, mely mögött a fajfenntartás ősi parancsa áll. Ez akkor is igaz, ha a modern társadalmak mindent elkövetnek ennek a megakadályozására. A jólét a leghatékonyabb fogamzásgátlás. A gazdagság többnyire az egót erősíti, a vágyvilág totális meghódítása a cél, amelyben nem jut idő a felelősségvállalásra. Több munka, több pénz, jobb autó, szebb lakás, egzotikus utazások és még sorolhatnánk. Ehhez árnyékként kapcsolódik egy felturbózott, stresszes életvitel, amiből nehéz szabadidőre, pihenésre, feltöltődésre, ellazulásra időt szakítani. Viszont a stresszoldó gyógyszerek, nyugtatók, vérnyomáscsökkentők, alkoholok, cigaretták és kábítószer kínálkoznak és divatossá is váltak a túlfeszített életritmus vélt kiegyensúlyozására. A „szexelő” ember nyers, és teljesítménykényszer hajtja. A szeretkezés a testi és lelki örömszerzésről, az egyesülésről és odafigyelésről szól. Valójában egy rituális mágikus szertartás. Nevezhetjük művészetnek, melyhez a születési adottságokon túl empátia szükségeltetik. Egy tanulási folyamat, mely az emberségünk fokmérője. Időigényes, amelyre a modern embernek többnyire nem jut ideje. Pedig az emberi harmónia elérésének egyik lehetséges útja.
A szenvedélyeink negatív értelemben kimerülhetnek a káros szokásokban, gyűlöletben, féltékenységben. A szenvedély többnyire irányíthatatlan. Az ösztönszintből fakadó elemi erő, mely széttépheti, összetörheti, elsöpörheti és megsemmisítheti a másik embert és önmagát. A nagyon dühös emberhez nem jutnak el az értelmes gondolatok. A zodiákus körben a Skorpiónak van a legnagyobb esélye megérteni azt, hogy a szenvedélyét tudássá transzformálva eljusson a legmagasabb szintű szellemiség eléréséhez. Az önismeret útján van esély megérteni valódi önmagunkat. Nem azokra az ezoterikusnak titulált tanfolyamokra gondolok, melyek az egót erősítik. Minden, ami a kis egót helyezi a középpontba, kerülő út, tévút, mely a semmibe vezet. Az a sínpár, ami még a végtelenben sem találkozik. Az önismeret fabatkát sem ér sorsismeret nélkül. Születéskor megkapjuk az életünk halálos ítéletét. Seneca megfogalmazása szerint: az élet nem más, mint utazás a halál felé. A kérdés csupán annyi, hogy az utazásunk során mit adunk hozzá a világ jobbá tételéhez.
Vigyázzanak magukra és egymásra!
Véleményeiket, gondolataikat megírhatják az asztros@yahoo.com címre.
