Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2015-05-04 14:45:36
Napjainkban nőttön-nő a gazdagok és a szegények közötti szakadék. Az újgazdagok, akik ki tudja, milyen úton-módon – törvényesen vagy törvénytelenül – mérhetetlen vagyonra tettek szert, magasan fenn csillognak, alul az egyre szűkebben élok és a nyomorgó nincstelenek.
Éppen ezért felháborítónak tartom, hogy a jól fizetett parlamenti képviselők újabb fizetésemelést szavaztak meg maguknak, holott a fizetésükön kívül még számos kiváltságot élveznek. Havi keresetük többszöröse az átlagbérnek. A bérüket a teljesítmény függvényében kellene megszabni. Amikor társaik mentelmi jogáról van szó, akkor is megszavazzák, pedig esetükben a korrupció alapos gyanúja állt fenn.
Mélységesen megütköztem, amikor a Népújság április 21-i számában olvastam, hogy egy liberális szenátor asszony keserűen panaszkodott, hogy szenátori fizetéséből nem futja még fodrászra sem, s pénzt kell kérnie férjétől és szüleitől. – Hej! Ez aztán az élet! Uram isten! Amikor a nép egy része éhezik, mit óhajt őnagysága! Az ilyenek verik ki a biztosítékot. Dühömben csak kipellengérezni tudom őt meg a hozzá hasonló parlamenti képviselőt, akik méltatlanok a nép bizalmára.
Kajcsa Jenő