Milyen ország az, ahol a gyerekeket megfosztják az élelemtől, az embereket pedig az otthonuktól? – tevődik fel egyre gyakrabban a kérdés. Elképesztő, hogy egy menesztett miniszterelnök és oktatásügyi miniszter törvényjavaslatot terjeszt elő arról, hogy a szegény vagy beteg gyerekeket megfosszák a szociális segélyektől az ünnepek alatt. De elképesztő például, ahogy az állami vezetők megvetik az árvízkárosultakat, a Distrigaz hibájából felrobbant lakások tulajdonosait, egyszóval azokat az embereket, akiknek a szavazatai kényelmes bársonyszékekhez juttatták őket. Az állam pont azokat hagyja cserben, akiket meg kellene védenie. Idézzük fel csupán azok félelmét, akiknek tavaly októberben az akkori fejlesztési miniszter azt mondta: az állami költségvetésből építhető még egy épület, de ők bérlők lesznek! Az emberek még el sem temették a halottaikat, a félelmük még nem múlt el, amikor ez a hír lesújtott rájuk. Vajon az alkotmányban rögzített tulajdonhoz való joguk már nem számít?
Romániában a tragédiáknak nincs határidejük a megoldásra. Az áldozatoknak meg kell tanulniuk kezelni a fájdalmukat és rendezniük az életüket a katasztrófák után, mert a romániai jogállamiság már rég elvetette a „polgárok iránti gondoskodás” elvét, ami azon kötelezettségek, szolgáltatások és politikák összességét jelenti, amelyeken keresztül az államnak és a közhatóságoknak biztosítaniuk kell minden egyén szociális védelmét, egészségét, biztonságát és alapvető jogait az intézményekkel való kapcsolatukban.
Valójában ez az állam mércéje: nem a politikusok beszédeiben vagy a televízióban elhangzó ígéretekben, hanem abban, ahogyan az embereivel bánik, amikor azok a legnehezebb helyzetben vannak. És ha közel egy év után is 52 család keres nyugalmat idegen otthonokban, miközben szegény vagy beteg gyermekek kockáztatják, hogy támogatás nélkül maradnak, akkor a kérdés már nem az, hogy az állam törődik-e az állampolgárral, hanem az, hogy mennyi maradt abból az államból, amelynek gondoskodnia kellett volna róla.
Románia vasárnap már 110. napja volt kormány nélkül, és 62 nap telt el azóta, hogy miniszterelnök-jelöltet állítottak. Nicușor Dan elnök arra vár, hogy a pártok egyértelmű parlamenti többséget mutassanak, mielőtt új jelölést tenne, míg a PSD és a PNL–USR–RMDSZ-szövetség különböző jelölteket támogat a Victoria-palota posztjára.
A kormányválság május 5-én kezdődött, amikor a PSD bizalmatlansági indítványát elfogadta a parlament. A szociáldemokraták ezután kiléptek a kormánykoalícióból, és az AUR oldalán támogatták az indítványt, így az Ilie Bolojan vezette kabinetet feloszlatták. Azóta a teljes hatalommal bíró új végrehajtó hatalom kinevezésére irányuló kísérletek kudarcot vallottak.
Teljes jogkörrel rendelkező kormányunk tehát még nincs, mert a politikusok, ahelyett hogy az emberek jólétén munkálkodnának, továbbra is a koncon marakodnak. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arra számít, hogy Nicușor Dan elnök szeptemberben jelöltet állít a miniszterelnöki posztra, és hiszi, hogy a kormányalakítás következő kísérlete sikeres lesz. Véleménye szerint a jelenlegi válságnak mind strukturális, mind személyes okai vannak. A PSD és a PNL kapcsolata is problémát jelent. Úgy véli, hogy a következő kabinet kisebbségi lesz, és el kell kerülni az előre hozott választásokat.
Közben „természetesen” folytatódik az energiavita is. Bogdan Ivan volt energiaügyi miniszter azt állítja, hogy augusztus 21-én, pénteken több nagy ipari fogyasztó kapott értesítést, amelyben figyelmeztették őket, hogy esetleg korlátozniuk kell energiafogyasztásukat, két nappal azután, hogy Ilie Bolojan ideiglenes miniszterelnök azzal vádolta meg őt, hogy pánikot keltett a lehetséges energiaválságról szóló üzeneteivel.
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Románia öt reprezentatív szakszervezeti konföderációja – az Alfa Kartell, a CNSLR-Frăția, a CSDR, a Meridian és az Országos Szakszervezeti Tömb (BNS) – közös nyilatkozatban követeli az egységes közalkalmazotti bértörvénytervezet azonnali visszavonását. Az érdekképviseletek szerint a jelenlegi tervezet nem számolja fel az igazságtalanságokat, hanem újabb társadalmi feszültségeket gerjeszt, ezért a reform nulláról való újrakezdését várják egy teljes jogkörrel rendelkező új kormánytól. A szakszervezetek szerint aggasztó, hogy egy ügyvivő, politikai legitimitás nélküli kabinet hosszú távú, rendszerszintű döntéseket akar áterőltetni.
A szakszervezeti konföderációk szerint a bérreform tervezetének legnagyobb problémája a pótlékok korlátozása, amely a béralap 20 százalékában maximalizálná azokat. Ez a döntés közvetlenül veszélyezteti a törvény által elismert juttatásokat – különösen a saját bevételből gazdálkodó, szakosodott kórházak esetében, ahol a dolgozók így elesnének a jogszabály szerint járó magasabb pótlékoktól.
A közlemény szerint a tervezet a szektorális sajátosságokat is figyelmen kívül hagyja: az oktatásban eltekint a 2023-as sztrájk után tett ígéretektől a pedagógusok, valamint a kisegítő személyzet béreire vonatkozóan. A kulturális szférában a javaslat továbbra is a vezetői tisztségeket favorizálja a szakemberek elismerése helyett, a közigazgatásban beharangozott emelések pedig csak a felső vezetők egy szűk rétegét érintik. A konföderációk emellett határozottan visszautasítják, hogy az országos helyreállítási terv (PNRR) teljesítésére hivatkozva, az érdemi társadalmi párbeszédet megkerülve fogadjanak el egy kapkodva összeállított, elhibázott törvényt.
„Romániának nincs szüksége még egy olyan törvényre, amely csak áthelyezi az igazságtalanságokat egyik területről a másikra. Nem fogadunk el olyan reformot, amely az emberek nélkül és az emberek ellenében készül” – áll a szakszervezeti konföderációk közös közleményében.
Jogos tehát a kérdés: milyen országban élünk?
