Igazi ünnepként éltük meg január 22-ét. Ezúttal a VIII. osztályosok vállalták a versmondást, prózai szöveget, éneklést.
Igazi ünnepként éltük meg január 22-ét. Ezúttal a VIII. osztályosok vállalták a versmondást, prózai szöveget, éneklést. És felnőttek a feladathoz, érezvén és éreztetvén, hogy Kölcsey Ferenc verse örök érvényű, közös kincsünk, a Himnusznak összetartó, felemelő értéke van számunkra.
A magyar szakteremben a díszítést és a kézimunka-kiállítást is a diákok valósították meg Szász Annamária tiszteletes asszony segítségével, aki egyéni munkáival is hozzájárult az ünnepi környezet megteremtéséhez. A diákok mellett, a diákok között mondott verset a tanári kar minden tagja, az igazgatók – Antal Levente és Szepessy Ibolya – és a tanítók, ezzel bizonyítva, hogy együtt ünnepelünk, együtt tanulunk. Ady Endre, József Attila, Petőfi Sándor, Dsida Jenő, Kaffka Margit, Sík Sándor versei közt hegedűszó is felcsendült Bíró Csenge jóvoltából, valamint a Samu Janka tanárnő vezette furulyacsoport által játszott szép, régi magyar dallamok. Szász Attila esperes úr zárószavai bizonyosan sokat jelentettek a közösségnek. Köszönet értük.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató