Kutyasors
Annak ellenére, hogy elkötelezett állatbarát és állatvédő vagyok, nem azt jelenti, hogy nem sajnálom azt a kisfiút, akit halálra marcangoltak a fővárosban a kóbor kutyák.
Annak ellenére, hogy elkötelezett állatbarát és állatvédő vagyok, nem azt jelenti, hogy nem sajnálom azt a kisfiút, akit halálra marcangoltak a fővárosban a kóbor kutyák. Számtalan kérdés merül fel bennünk e történet kapcsán, amelyre egyenes választ soha nem fogunk kapni. A televízióadók sem hazudtolják meg önmagukat, unos-untalan ezt a történetet szajkózzák, ismételve az ismert tényeket. Senki nem teszi fel a kérdést: mit keresett ez a két kisgyerek azon a területen, amely nem a parkhoz tartozik, kié ez a terület, miért nincs rendesen bekerítve vagy őrizve, nem a nagy gyerek piszkálta, hergelte a kutyákat, s amikor azok támadtak, kistestvérét sorsára hagyva elszaladt? És nem utolsósorban: hol volt ez idő alatt a nagymama, nem észlelte a gyerekek hiányát? Nem hiszem, hogy ez oly rövid idő alatt történt volna. A bukaresti főpolgármester úr eleve lemondhatna a népszavazásról ebben a témában, sokba kerül és az eredmény már most megmondható: le kell mészárolni, bocsánat, el kell altatni az összes kóbor kutyát. Jobb volna ezt a pénzt ivartalanításra fordítani és megtanítani a felnőtt, de ugyanakkor a gyermektársadalmat is a felelős kutyatartásra és a velük szembeni felelősségteljes viselkedésre, mert a hazai társadalom még nagyon messze áll ettől. Akkor el kéne altatni az utcán kóborló, fedél és munka nélküli embereket, hiszen egyre többen kerülnek kilátástalan helyzetbe, míg választottjaink élik világukat. Mi, akik becsületesen ledolgoztuk a 30 vagy 40 évet, alig tudunk létezni, isten őrizzen egy betegségtől vagy egyébtől. Már előre borsódzik a hátam, ha beáll a fűtésszezon, imádkozom, hogy ne jussak én is a kóbor kutyák sorsára, mert mind nehezebben fizetem számláim, hol vannak a gyógyszerek, az élelem, persze jól fogna egy kis fogyókúra is. Nyugdíjas éveimet egészen másként képzeltem el.
Demeter Judit
