Túlvannak a zsúfolt időszakon a hegyimentők

Készül az új, korszerű székház

Az idei téli szezon komolyabb kihívás elé állította a hegyimentőket, hiszen egyre többen mennek a hegyekbe, a sípályák forgalma egyre nagyobb, és ezáltal a balesetek száma is megnőtt. A téli ünnepek és a vakáció idején országszerte szinte mindennap rekordmennyiségű bevetésük volt a hegyimentőknek. Maros megyében is a megszokottnál több volt a riasztás. Hiába javasolják, hogy mielőtt túrázni indulna bárki is, érdeklődjön a tervezett útvonalról és az időjárásról, illetve ne induljon el senki megfelelő téli túrafelszerelés nélkül, tele van a világháló fotókkal, amint esetenként tornacipőben, csupasz bokával vágnak neki az emberek a hegynek túrázni, sízni, szánkózni. A bevetéseken tapasztalt nehézségekről, a leggyakoribb balesetekről, létszámproblémákról, valamint az épülő új székházról beszélgettünk Kovács Róberttel, a Maros Megyei Speciális Barlangi- és Hegyimentő Szolgálat igazgatójával.

– Mi a fő oka annak, hogy ilyen gyakoriak a balesetek a hegyen, a sípályákon?

– Elsősorban a nem megfelelő felszerelés, a rosszul megválasztott túraútvonal, a sípályákon pedig a nem megfelelő tudás, illetve sokan utcai ruhában mennek ki a pályára, ott bérelnek egy sílécet, és anélkül, hogy kipróbálnák, bevállalják a nehéznek számító pályákat is. Szerencsére a sípályákon nem a súlyos balesetek vannak többségben, hanem a térd- vagy bokaficamok, kar- és lábtörések, de vannak komolyabb esetek is, nyílt törések, fejsérülések. A helyzetet bonyolítja, hogy ezek a balesetek nem városi környezetben történnek, ahol pár percre van a segítség, hanem a hegyen, ahová egyrészt a mentőcsapatok később érnek oda a nagyobb távolságok miatt, másrészt a sérültek szállítása is bonyolultabb, hiszen hidegben, hóban kell őket vinni, akár több órán keresztül, amíg át tudjuk adni a mentőszolgálatnak, hogy kórházba szállítsák őket.

– Mennyi időbe telik általában, amíg megérkezik a segítség?

– A sípályákon a legegyszerűbb a helyzet, hiszen ott általában állandó szolgálatot teljesít a hegyimentő szolgálat, van munkapont, így baj esetén pár percen belül ott vannak a kollégák, elsősegélyt nyújtanak, és leviszik a sérültet a pálya aljába.

Nagyobb gondok adódhatnak, amikor például a Kelemen- vagy a Görgényi-havasokban történik baleset, ilyenkor változó a beavatkozási idő. Van amikor egy-két órán belül meg tudjuk oldani, de volt már 12 órás bevetésünk is. Érkezett a riasztás, hogy a lavina fogságába került két-három snowmobilos turista, sajnos egyikük életét vesztette. Olyan helyen voltak, amit csak gyalog, túrasível lehetett megközelíteni, már csak az, hogy eljussunk a sérülthöz, négy órába telt, ezt megelőzően pedig Vásárhelyről ki kellett jussanak a csapatok a hegy azon részére, ahol a sérültek voltak, ami további két órát vett igénybe, majd le kellett hozni a sérülteket, ami szinte hat-hét órába telt. Ráadásul éjszaka történt a baleset, olyan időszakban, amikor komoly lavinaveszéllyel kellett számolni. Ezek nagyon komplex feladatok, komoly fizikai erőnlétet is tudást igényelnek a csapat részéről.

De megemlítem például az Istenszékét, ami népszerű kirándulóhely, nem nehéz túraútvonal, bárki meg tudja közelíteni, ellenben a meredek szakaszokon sokan balesetet szenvednek, ereszkedéskor leesnek, eséskor pedig a sziklásabb terepen könnyen fejsérülés, bokasérülés fordulhat elő. És hiába „csak” az Istenszéke, amíg a mentőcsapatok a helyszínre érnek, másfél-két óra legalább, a sérült turista szállítása ugyanannyi, tehát ez esetben is legalább négyórás a bevetés. Ha pedig télen történik egy ilyen baleset, amikor mínusz fokok vannak, és nincs a sérült személyen megfelelő felszerelés, akkor nem csak egy traumás beteget találunk a helyszínen, hanem egy hipotermiás állapotban lévőt.

– Melyek a legveszélyesebb szakaszok, ahol a legtöbb baleset történik?

– A leglátogatottabb helyeket említeném, a Mező-havast a Görgényi-havasokból, a Magyar Negojt vagy a Pietroszt a Kelemen-havasokból, de számos baleset történik olyan helyeken is, amelyek nem annyira forgalmasak, azonban népszerűek például a túrasízők vagy a snowmobilozók körében. Ezt az extrémnek számító sportot egyre többen űzik, és sajnos olyan helyekre is elmennek, amelyeket nehezen lehet megközelíteni, veszélyesek, és amikor ezek az emberek elesnek, általában a sérüléseik komolyabbak, hiszen nagy sebességgel száguldanak, netán nekimennek egy fának. A balesetek nagy részét az emberi felelőtlenség, a tudás, valamint a megfelelő felszerelés hiánya okozza. Sokan sportcipőben, nyári zokniban, vékony farmerben felmennek a komolyabb hegyi ösvényekre is.

– Mobiltelefonjel terén megfelelő a lefedettség a hegyekben, azaz egy-egy elszigeteltebb helyről is tudnak riasztani a bajban lévők?

– Most már eléggé kiterjedt a jellefedettség a hegyekben is, minél magasabban van, annál biztosabb, hogy van jel, a probléma a mély völgyekben adódik, ha olyan helyen történik a baleset, sokkal nehezebb segítséget kérni. Ha valaki megsérül, a kirándulócsoport egy tagja el kell menjen jelet keresni, vagy ha nem tér haza a túrázó, a hozzátartozók riasztanak bennünket.

– Hány fős csapat áll rendelkezésre a bevetésekhez?

– Sajnos nagyon kevesen vagyunk mind Maros megyében, mind országos viszonylatban, és ez évek óta gondot okoz. Országszerte 320 hegyimentő van alkalmazva, akik évente több mint hétezer bevetést oldanak meg. Maros megyében 12 alkalmazottja van a szolgálatnak, és tudni kell, hogy 24-ből 24 órát készenlétben kell álljon a csapat télen, nyáron, ünnepeken. Ha nem lenne egy önkéntes csapat, amely segíti a munkánkat, ilyen létszámmal szinte lehetetlen lenne eleget tenni a bevetéseknek. Szerencsés helyzetben vagyunk itt Maros megyében, mivel sikerült egy 18 fős önkéntes csapatot kialakítani, a tagoknak hegyimentő diplomájuk van, ugyanabban a képzésben részesültek, mint az alkalmazottak, zömében fiatalok, orvosok, asszisztensek, így nagyjából le tudjuk fedni a megyét.

– Mennyivel kellene növelni az alkalmazottak létszámát ahhoz, hogy hatékonyabban lehessen dolgozni?

– Legalább a kétszeresére kellene növelni a számukat, viszont ahhoz, hogy a törvényes előírásoknak eleget tudjunk tenni, a jelenlegi létszám mintegy ötszörösére lenne szükség. Hiszen például ha egy kolléga egy hétig 24 órából 24-et szolgálatban van Palotailván, a jelenlegi körülmények között nem tudjuk kiadni neki a szabadnapokat, ami ezután járna. Sürgősségi szolgálatként kell működnünk, azonban ezt 12 alkalmazottal nagyon nehéz megoldani. Ezért jelentenek óriási segítséget az önkéntesek, országszerte minden csapat így oldotta meg a személyzethiányt. Ugyanakkor ha ez nem életforma, szenvedély lenne a csapat tagjai számára, nem tudnánk csinálni.

– Egy bevetéshez általában hány fős csapat szokott kiszállni?

– Ez is gondot jelent, hiszen az előírások alapján minimum hat személy kell kiszálljon, ez nálunk a csapat fele, a másik fele pedig készenlétben kell álljon, ha érkezik egy újabb riasztás. Van olyan nap, amikor két-három balesethez hívnak, ilyenkor az önkéntesek segítségét kérjük, vagy kevesebb mint hat hegyimentő száll ki egy helyszínre. Húsz év hegyimentő-tapasztalat után, amikor kiderül, hogy milyen zónáról van szó, és az illető elmondja, milyen panaszai vannak, fel tudjuk mérni, hogy hány fős csapatra van szükség a mentéshez. Egy-egy súlyosabb helyzethez van amikor tíz személyt kell küldenünk, hiszen ha nehéz a terep, több áldozat szorul segítségre, akiket hordágyon kell lehozni a hegyről, hat ember nem tudja megoldani. Vannak balesetek, amikor olyan sok mentőfelszerelést kell felvinni a hegyre, hogy hat ember nem bírja el, ráadásul azzal is számolni kell, hogy visszafelé esetleg egy nyolcvankilós sérültet is le kell hozni.

– Sokévi várakozás után végre épül a hegyimentő szolgálat korszerű, tágas, új székhelye a marosvásárhelyi Köteles Sámuel utcában. Októberben kellene elkészüljön. Hogy állnak a munkálatokkal?

– Az új székház régóta várt projektje az idén húszéves Maros megyei hegyimentő szolgálatnak és a Maros Megyei Tanácsnak. Jelenleg egy bérelt ingatlanban van a székhelyünk, ellenben itt nincs lehetőség a felszereléseink tárolására, nem férnek az autóink, a snowmobilok, ATV-k, jelenleg a város több részén tároljuk őket, a Víkenden, a főtér közelében egy garázsban, és ha hirtelen bevetésre kell mennünk, időbe telik, amíg ezeket összeszedjük.

Az új székház építése a tavaly elkezdődött, november végéig jó ütemben dolgozott a kivitelező, jelenleg az épület pirosban van, be van fedve, azonban tervezési hiba miatt állnak a munkálatok. Az ígéret szerint márciusig a hibát kijavítják, és újraindulhat az építkezés. Reméljük, hogy így lesz, és elkészülhet októberig a beruházás. A székház alkalmas lesz a 24 órás ügyelet ellátására, azaz lesz megfelelő alvóhely, konyha, az udvaron az összes járművünk elfér, illetve kialakítanak egy méretes raktárhelyiséget, ahol a bevetésekhez szükséges felszerelésünket tárolhatjuk. Ugyanakkor az új székházban lesz megfelelő terem, ahol felkészítőket, elsősegély-tanfolyamokat tarthatunk, illetve egy edzőterem is.