Iskolapszichológus: A digitális tér elvonja a figyelmet az élő kapcsolatokról

Iskolapszichológusokból nagy hiány van, főleg a vidéki tanintézményekben. Jelenleg mintegy ezer diákra jut egy pszichológus, ami komoly megterhelést jelent a szakembereknek. Tavalytól Nagyernye község diákjai gondjaikkal Orza Blanka iskolapszichológushoz fordulhatnak, akivel az elmúlt év tapasztalatairól beszélgettünk. 

– Miért döntött úgy, hogy iskolapszichológus lesz? 

– Eredetileg nem erre a pályára készültem, a mesterképzésemet is klinikai pszichológia és pszichoterápia szakon végeztem. Azonban éppen abban az évben, amikor befejeztem a mesterit, új iskolapszichológusi állásokat hirdettek meg. Mivel mindig is gyerekekkel szerettem volna foglalkozni, jó lehetőségnek tűnt a szakmai gyakorlatra, fejlődésre, hogy kipróbáljam magam az iskolai tanácsadás területén. Utólag nagyon hálás vagyok, hogy ezt az utat választottam. 

– A diákok lelki egészségére vigyáz. Milyen egy átlagos munkanapja? 

– Minden napom más és más. Mivel Sárpatakon is dolgozom iskolapszichológusként, egy héten több iskolában is jelen vagyok: hétfőn Ernyében, kedden Sáromberkén, szerdán módszertani napot tartunk a Maros Megyei Nevelési Tanácsadó- és Erőforrásközpontban (CJRAE), csütörtökön és pénteken pedig Sárpatakon vagyok. Egy átlagos napon egyéni tanácsadáson fogadom a gyerekeket, akikkel négyszemközt beszélgetünk a problémáikról. Rendszeresen egyeztetek a kollégákkal – az adott gyermek tanítójával, osztályfőnökével – és szükség esetén a szülőkkel is. Bizonyos napokon osztályszintű (kollektív) tanácsadást is tartok olyan különféle témákban, mint például a drog- és alkoholprevenció, a szociális készségek vagy az érzelmi intelligencia fejlesztése, illetve a bullyingmegelőzés. Emellett keddenként két tanítási órám is van. 

– Milyen problémákkal fordulnak Önhöz leggyakrabban a diákok? 

– Leginkább érzelmi vagy kapcsolati nehézségekkel keresnek meg: szorongásos vagy depressziós tünetekkel, félelmekkel, csalódásokkal, bullying vagy kiközösítés miatt. Szülők és pedagógusok is gyakran kérik a segítségemet viselkedési vagy tanulási zavarok esetén.  

– Mennyire nyitottak a diákok a pszichológussal való beszélgetésre? Van-e ellenállás vagy félelem akár a gyerekek, akár a szülők részéről? 

– Azt tapasztalom, hogy egyre nagyobb a nyitottság mind a gyerekek, mind a szülők részéről. Év elején minden osztályban megbeszéljük, mikor és milyen esetekben fordulhatnak hozzám a diákok, és hogyan zajlik egy tanácsadó beszélgetés. Ennek köszönhetően sok gyermek kíváncsian és szívesen jön el egy-egy ilyen alkalomra. A kamaszoknál gyakoribb az ellenállás, bennük ugyanis még élhet az a tévhit, hogy „pszichológushoz csak a bolondok járnak”. Ez a hozzáállás idővel és tudatos munkával megváltoztatható, főleg, ha a szülők is változtatnak a szemléletükön. 

– Könnyű vagy nehéz a pedagógusokkal együtt dolgozni a diákok érdekében? 

– Ez nagyon változó. Sokszor maga a pedagógus keres meg, és bátorítja a gyermeket, hogy beszéljen velem – ilyen esetekben gördülékenyen megy az együttműködés. Ritkábban előfordulhat ellenállás is a pedagógus részéről. Ilyenkor fontos megérteni ennek az okát, és közösen keresni a módját annak, hogy a leghatékonyabban tudjunk segíteni a diáknak. 

– Melyek azok a kihívások, amelyekkel a mai gyerekek szembesülnek? 

– A mostani, felgyorsult világban szerintem az egyik legnagyobb kihívás a társas kapcsolatok kialakítása és fenntartása. A digitális tér elvonja a figyelmet az élő kapcsolatokról, így a gyerekek sokszor nehezen tudnak valódi közelséget kialakítani egymással. A közösségi médiában és általában a digitális térben eltöltött sok idő negatívan hat a fejlődő idegrendszerre, a gondolkodásra és az énképre. A gyorsan váltakozó ingerek csökkenthetik a figyelmi képességet, ami tanulási nehézségekhez is vezethet. Emellett a közösségi médiában terjedő kihívások, álhírek veszélyeket rejtenek mind fizikai, mind lelki szinten – a másokkal való folyamatos összehasonlítás például negatív énképhez vezethet. 

Ugyanakkor fontos megemlíteni a pozitívumokat is: a gyerekek könnyebben hozzáférhetnek információkhoz, gyorsabban tanulhatnak, és akár inspiráló példaképeket is találhatnak maguknak. 

Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy a szülők leterheltsége és a gyermekeikkel töltött minőségi idő hiánya negatívan befolyásolja a gyerekek szociális fejlődését – pedig ez nélkülözhetetlen az érzelmi jóllét szempontjából. 

– Milyen módszereket alkalmaz a szorongó vagy problémás viselkedésű gyerekek segítésére? 

– Ez mindig az adott esettől függ. Első lépésként meg kell ismerni a gyermeket és a problémáját – ebben kulcsfontosságú a szülőkkel és a pedagógusokkal való együttműködés, hiszen ők is sok fontos információval tudnak segíteni. Ha úgy látom, hogy komolyabb beavatkozásra van szükség, más szakemberhez – például klinikai pszichológushoz – irányítom a gyermeket felmérés, pszichoterápia vagy akár gyógyszeres kezelés céljából. Amennyiben ez nem indokolt, egyéni tanácsadási folyamatot indítok el, amely kezdetben heti rendszerességű találkozásokból áll. Emellett rendszeresen konzultálok a szülőkkel és a pedagógusokkal is, hogy őket is segítsem a gyermek támogatásában. 

– Az elmúlt évben hányan fordultak Önhöz segítségért? 

– A múlt tanévben körülbelül 80 diákkal végeztem többszöri alkalomból álló egyéni tanácsadást. Emellett számos alkalommal dolgoztam együtt szülőkkel, pedagógusokkal, valamint osztályszintű vagy csoportos tanácsadásokat is tartottam. 

– Mit tanácsolna a szülőknek? 

– Beszélgessenek a gyerekkel, érdeklődjenek őszintén a számára fontos dolgokról, legyenek nyitottak. Nem tökéletes szülőnek kell lenni, hanem, ahogy mondani szokás, „elég jó” szülőnek. A legfontosabb, hogy kíváncsian és megértéssel forduljunk a gyermek felé, és ismerjük fel, majd segítsünk neki is meglátni saját erősségeit, képességeit. 

– Mit változtatna meg az oktatási rendszerben a gyerekek mentális egészségének érdekében? 

– Esetenként túl sok a tanóra, a tantárgy és a házi feladat – érdemes lenne újragondolni az egyes tantárgyak súlyát, és nagyobb hangsúlyt fektetni az érzelmi és szociális készségek fejlesztésére. Mi, iskolapszichológusok igyekszünk ezeket a témákat bevinni a tantermekbe, de a nagy létszám miatt egy iskolai évben legfeljebb 4-5 alkalommal tudunk tanácsadást tartani egy-egy osztályban. Jó lenne, ha az ilyen típusú fejlesztő foglalkozások heti rendszerességgel lennének jelen minden osztályban.