Hiánypótló szociális munka

A Romániai Református Egyház szeretetszolgálata országunk egyik legrégebbi egyházi szociális szolgáltatása. A Szászrégenben működő diakóniai szolgálat 2005-ben jött létre Kató Béla emeritus püspök kezdeményezésére Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen 2005-től működik, a szászrégenit 2006-ban hozta létre Székely György lelkipásztor és felesége, dr. Székely Annamária. Jelenleg dr. Rád András László igazgatóhelyettes az ügyvezető, aki beszámolt a tevékenységükről, illetve azt is elmondta, miként változtatta meg a foglalkozást a tavaly megjelent, a szociális szolgáltatásokra vonatkozó törvény. 

– Hogyan sikerül fenntartani a jelenlegi körülmények között a szolgáltatást? 

– Nagyon fontos számunkra, hogy azokon a településeken, ahol elindítjuk a szolgálatot, megbízható, kitartó partnert találjunk. Mindig nagy öröm számunkra, amikor segítenek azok a lelkészek, akik már fenntartanak gyülekezeti szeretetszolgálatot, hiszen ők tudják, kik a rászorulók, ismerik a közösséget. Ott, ahol beindítjuk a szolgálatot, szükség van egy megbízható munkatársra, mi pedig arra törekszünk, hogy a helyi közösségben találjunk olyan személyt, aki készen áll lelkiismeretesen vállalni a diakónusi munka iránti elköteleződést. Legtöbbször naponta belépünk  ellátottjaink otthonába, akiket kiszolgáltatott helyzetükben segítünk, és mivel szolgálatunk végzéséhez szükséges a kölcsönös bizalom, nagyban segíti munkánkat, ha az ápoló vagy nővér a helyi közösségből származik. A közösségi szükséglet felismerése és a megfelelő munkatárs megtalálása mellett a terjeszkedés feltétele az is, hogy a helyi közösség mennyire tudja felvállalni a szolgáltatás finanszírozását. Mert az tény, hogy szeretetszolgálatként, nem profitorientált szervezetként dolgozunk, de vannak költségeink, mint a gépkocsik fenntartása, a terepen és a koordinációban dolgozó munkatársak javadalmazása, a kötszerek, fogyóanyagok ára, amit fedezni kell. Úgy tapasztaljuk, kevesen tudják, hogy a kiszolgáltatott időseknek jogukban áll otthoni beteggondozásban részesülni. Fontos, hogy érzékenyítsük a társadalmat, és bízunk abban, hogy egyre több polgármesteri hivatal ismeri fel, hogy az önkormányzatnak az erkölcsi felelősségén túl törvényes kötelessége megszervezni az otthoni betegellátó szolgálatot. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy az önkormányzatok szociális osztályai túlterheltek, sokrétű felelősség nehezedik rájuk, és nem áll módjukban az otthonápolást is megszervezni, ezért hasznos számukra, hogy a munkát kiszervezhetik. Tekintettel arra, hogy mi húszéves tapasztalattal rendelkezünk, akkreditált licencekkel, minden szabványnak megfelelően, szakképzett munkatársakkal rendelkező szolgáltatóegységként elláthatjuk ezt a feladatot, szívesen segítünk, ha hozzánk fordulnak, de ezt a felelősséget csak akkor vállalhatjuk át, ha az önkormányzatok is vállalják a szolgálat fenntartását. Sajnos tavaly változott a szociális törvény, és bár értjük a változtatások mögötti jó szándékot, a terepen az a tapasztalatunk, hogy az új rendelkezések gyakorlatba ültetése módfölött bonyolítja az ügyvitelt, ez pedig közvetlen módon befolyásolja az ellátási kapacitásunkat. 

– Milyen változások lesznek az idéntől? 

– A szociális szolgáltatásokra vonatkozó, 2024-ben hozott 100-as számú törvény új keretet biztosít az önkormányzatok és a szociális szolgáltatók közreműködése számára. A minőség-ellenőrzés biztosítása érdekében változtak az ellátási folyamat menedzselésére vonatkozó előírások. Például, míg korábban az önkormányzatokkal megkötött szerződés alapján ápoltunk egy adott számú ellátottat egy településen, és az alapítvány szociális munkása szakmai kompetenciájához tartozott az ellátott rászorultságának megállapítása, most ez a felelősség a hivatal szociális osztályára hárul, amely túlterheltsége miatt nehézkésen vagy egyáltalán nem képes ezt a feladatot ellátni. Korábban egy leendő ellátott előbb hozzánk fordult segítségért, mi pedig, a szociális felmérését követően, szerződéses alapon elkezdtük az ápolását, annak függvényében, hogy volt-e rá keretünk. Most, amennyiben a rászoruló előbb hozzánk fordul segítségért, és nem az önkormányzat szociális osztályát keresi fel, a szolgáltatás elkezdése előtt kötelesek vagyunk értesíteni a polgármesteri hivatalt, ahol az érintett lakik, az önkormányzat pedig eldönti, hogy elláthatjuk-e az igénylőt, és természetesen azt is, hogy finanszírozhatják-e vagy sem a neki járó szolgáltatást. Az a tapasztalatunk, hogy a polgármesteri hivatalok nincsenek felkészülve az új helyzetre, erre a megnövekedett terhelésre. Emiatt sok a csúszás, és az ellátási jogosultságot megállapító polgármesteri rendelet kiadása egy hónappal is eltolhatja az ellátás megkezdését, holott sokszor égető helyzetek azonnali beavatkozást igényelnek. A törvény kimondja, hogy az esetmenedzsmentért felelős szociális munkás maximum 50 személyért felelhet. Egy olyan településen, ahol mondjuk van idősotthon és otthoni beteggondozó szolgálat is, esetleg gyermekotthon, minden ellátott az önkormányzat esetmenedzserének hatáskörébe tartozik, így az adott helységben négy-öt szociális munkatársra is szükség volna, de ennek a finanszírozására nincs  keret. Sokszor szembesülünk azzal, hogy bizonyos jogok és kötelességek rögzítése megtörténik jogszabály formájában, annak finanszírozási vonzata viszont nincs leszabályozva, ezt az önkormányzatok is tapasztalják.

– Milyen mértékben érinti az önök által végzett szolgáltatást a jogszabály-módosítás? 

– Tudni kell, hogy ellátottaink különböző gondozást igényelnek. A jogszabály három fő kiszolgáltatottsági fokozatot állapít meg. A hármas kategória kevesebb gondozást igényel, a kettes több segítségre szorul, míg az egyes az ágyban fekvő, személyi asszisztenst és állandó jelenlétet igénylő beteg. Az ellátás minőségét biztosító szabványok azt is meghatározzák, hogy egy munkatársunk egy 1-es besorolású ellátottnál minimum heti 20 órát kell eltöltsön, míg egy 2-es kiszolgáltatottsági kategóriába tartozó ellátottnál legalább 10 órát kell jelen legyen. Az ellátás biztosítására az 1253-as kormányrendelet minimum 36 lejes bruttó órabért szab meg, így ha olyan személyt kell ellátnunk, aki erős függőségi besorolása miatt havi 80 óra ellátásra jogosult, egyetlen személyre minimum 2880 lejt kellene fordítson egy önkormányzat. Eddig ekkora összeg megítélését az ellátás biztosítására egyetlen hivatal részéről sem tapasztaltuk, annak ellenére, hogy létezik rá törvényes keret. Legjobb esetben is havi 600 lej támogatást ítélnek meg egy ellátottra, ami sokszor nagyon nehéz helyzetbe hozza a szolgáltatás fenntartását. A megfelelő finanszírozás megszerzése mindig nagy gondot jelent, emiatt sokszor abba a méltatlan és kellemetlen helyzetbe kényszerülünk, hogy az önkormányzatoknál lobbiznunk kell a törvényes minimumok alatti támogatás megítéléséért is. 

A jogszabály-módosítás konkrétan a bürokrácia megsokszorozódását hozta magával. Naponta 170 ellátottról gondoskodunk, a munkánkról napi szintű jelentés készül, amit havonta összesítünk, és alátámasztó iratok kíséretében elküldjük az önkormányzatoknak. Minden esetről a felvételtől számítva háromhavonta összesítő jelentést kell készítenünk, az önkormányzat szociális osztályával közreműködve minden szolgáltatási változtatás esetében új felmérést kell készítenünk, új ellátási tervet, és rendszerint minden iraton legalább három  aláírás kell szerepeljen. Az iratokat a hivatalok nem tudják tömbösített formában iktatni, így minden egyes dokumentumra külön iktatószám kerül, gyakorlatilag az adminisztrációt végző kollégák sétáltatják az iratgyűjtőket a 60 településről a 10 önkormányzathoz és a koordinációs irodához, majd a nekik járó példányt vissza az ellátottakhoz. Meglátásom szerint a digitális korban ez abszurdum. Az elmúlt időben több ellenőrzésben volt részünk, és az a tény, hogy mindent rendben találtak, egyetlen meghagyást sem kaptunk, azt mutatja, hogy eredményes a minőségi és pontos munkavégzés iránti elköteleződésünk, töretlenül dolgozunk azért, hogy a törvényes előírásoknak mindenben megfeleljünk. Az új törvény megkötései a bürokrácia bokrosításával és a fölösleges papírtologatással lényegesen csökkentették az ellátási kapacitásunkat.

– Pedig az országban hangzatos programokat hirdettek a digitalizáció támogatására… 

– Volt olyan időszak, amikor havonta 600 ellátottunk volt, tavaly havi 350 személyt ápoltunk rendszeresen, az idén, mint említettem,  napi 170 fő ellátására vagyunk jogosultak. Ennyi ember ellátásának napi szintű nyomon követése lehetetlen volna a digitális eszközök nélkül. Kifejlesztettük a Noster elnevezésű nyilvántartási programot, amelyet 2022-ben átvett az országos diakóniai szolgálat. Ennek segítségével naprakészen követjük az ápoltak ellátását és az esetek fejlődését, minden ellátott látogatásánál bevezetjük az elvégzett munkát, de a polgármesteri hivatalok nem állnak készen a digitális formában küldött összesítők fogadására, a jelentéseket továbbra is ki kell nyomtatni, és úgy nyújtjuk be a szociális osztályokhoz. Úttörő törekvéseinkhez tartozik az is, hogy tavaly benyújtottunk a digitális rendszer fejlesztésére egy 75.000 eurós támogatást igénylő uniós pályázatot, ami maximális pontszámot ért el, viszont erről azóta sem kaptunk további értesítést. Azt tervezzük, hogy ennek segítségével laptopot vásárolunk a terepen dolgozó kollégáknak, olyan számítógépes programot fejlesztünk, amely az elvégzett munkáról szóló adatok alapján képes önműködően generálni a jelentéseket, mesterségesintelligencia-modulokat dolgozunk ki, amelyek a nálunk jelentkezőket útba igazítják, segítenek az adatok kezelésében és abban, hogy hatékonyabban segíthessünk. Szóval szeretnénk előrelépni. 

– Milyen újdonságok lesznek az idén a szolgáltatásban? 

– Ebben a hónapban partnereinkkel együtt akkreditált otthoni beteggondozói tanfolyamot indítottunk, amelyet ezentúl rendszeresen megszervezhetünk; ezzel lehetőséget adunk olyan személyek képzésére, akik csatlakoznának a szeretetszolgálathoz, de nincs meg a képesítésük. Továbbá, az idén azt szerenénk, hogy azokkal a polgármesteri hivatalokkal, amelyekkel szerződéses viszonyban állunk, jussunk el odáig, hogy a munkatársainknak biztosítsák a minimálbérét, mert van olyan hivatal, ahol eddig még egy fél minimálbért sem fedeztek. 

Sok munkánk van még a közszemlélet megváltoztatásában, az érintett ügyintézők, döntéshozók és támogatók érzékenyítésében. Elismerjük, hogy nehéz változtatni megszilárdult hozzáállásokon, rögzült gyakorlatokon, de a helyi tanácsok és a polgármesteri hivatalok keretében működő szociális osztályok fel kell ismerjék, hogy az otthoni beteggondozó szolgálat megszervezése az ő felelősségük, és feladatuk megoldani a szükségben szenvedők helyzetét, mi pedig abban lehetünk partnerek, hogy leveszünk egy terhet róluk, átvállaljuk és szakszerűen elvégezzük azt, amit ők nem tudnak. Ennek ellenére jelenleg, sajnos, azt a hozzáállást tapasztaljuk egyes közigazgatási szervek részéről, hogy úgy értelmezik, nekünk tesznek szívességet azzal, hogy kifizetik a szolgáltatásainkat. De örülünk annak, hogy sok helyen partnerekre leltünk, és sikerült a hozzáálláson változtatni; célunk az, hogy ez mindenhol sikerüljön.

Az idén folyamatosan újítjuk a lejárt érvényességű szerződéseket a polgármesteri hivatalokkal, és az említett törvény által leszögezett követelmények, valamint a hivatalok hozzáállása miatt lehet, hogy lesz olyan település, ahol meg kell szüntessük a szolgáltatást, mert a kolléganőket honorálnunk kell hivatásuk lelkiismeretes végzéséért. Sajnos van olyan polgármesteri hivatal, amelyik egy éve nem fizette ki az elvégzett munkát, nagy az elmaradás, ennek ellenére az ellátottakat nem hagytuk cserben, és bízunk abban, hogy a mulasztást sikerül pótolniuk az önkormányzatoknak, viszont ez a helyzet tarthatatlanná válik, mert minden tartalékunkat felemészti.

Két területen szeretnénk újat kezdeni. A megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztató műhelyünk számára megszerezzük a védett egység besorolást. Emellett elindítjuk az idősek nappali foglalkoztatását közösségi szolgáltatás formájában, és kiterjesztjük kistérségünkre. Célunk egy vidám, tartalmas programkínálat kidolgozása. Aktív idősprogramokat szervezünk, ami elképzelésünk szerint a kirándulástól a szenior táncesteken, a színjátszáson, a sporttevékenységen át a süteményversenyig minden olyan igényre kiterjedhet, amely hasznos időtöltést kínál a szépkorúaknak. Reméljük, hogy ezekbe a tevékenységeinkbe az idén több önkéntest is sikerül bevonni. 

– Korábbi beszélgetéseinken az alapító Székely György lelkipásztor említette, hogy szeretne létrehozni egy palliatív központot, amelyre nagy az igény. 

– Szinte minden kolléganőnk részesült palliatív szakképzésben, ők készen állnak szakszerű ellátást biztosítani egy palliatív team formájában, de sajnos nincs ahol. Jelenleg – az anyagi lehetőségek szerint – azon dolgozunk, hogy felújítsuk a radnótfájai egyházközség régi iskolaépületét, ahova a székházunkból – ami a parókia egyik fásszínje volt – átköltöznénk a megfelelőbb körülményeket biztosító Bakk József (az egyházközség egykori lelkésze) szociális-kulturális központba. A palliatív központ zöldmezős beruházás lenne, amelyről természetesen nem mondtunk le, de a mostani gazdasági helyzet miatt nem tartunk ott, hogy kezdeményezzük a kivitelezését.