Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Mint arról korábban beszámoltunk, botrányos események színhelye volt nemrégiben Kézdiszentlélek. A község cigánysorán keresztül halad el az országút, itt futott egy 37 éves, szovátai motoros járgányának kerekei elé egy 11 éves, helybéli kislány. Az ütközés elkerülhetetlen volt (motoron nem lehet vészfékezni), a rendőrségi nyilatkozat szerint a motor vezetője a baleset következtében életét vesztette, utasa, egy 44 éves hölgy súlyos sérüléseket szenvedett. Pár perccel a történtek után ért a helyszínre egy szintén szovátai, 28 éves motoros, aki segítségnyújtási szándékkal megállt. Őt a feldühödött romák – noha semmi köze nem volt a balesethez – körülállták, megtámadták és többször megkéselték. A lincselésben két helyen szúrták át a tüdejét. A rendőrségi nyilatkozaton túl, a tanúk mást mondanak. Beszámolóik tükrében elképzelhető, hogy a 37 éves motoros nem (csak) a balesetben szenvedett sérülései miatt halt meg, hanem segítségnyújtás helyett a jelenlévők őt is ütötték-verték abban az út melletti sáncban, amelybe zuhant. A baleset és a lincselés többi áldozata súlyos és életveszélyes sérülésekkel ugyan, de túlélte a történteket.
Az eset hatalmas és jogos felháborodást keltett a reális és virtuális közösségekben egyaránt. E felháborodás eredményeként a székelyföldi szabad motorosok és motorosklubok gyertyagyújtási akciót hirdettek meg a Facebook közösségi portálon augusztus 13-ára, szerda délutánra. Nemcsak a Székelyföldről, hanem távolabbi vidékekről is jelentkeztek résztvevők, magyarok és románok, akik Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, illetve Kézdivásárhelyen, a megadott időpontokban és helyszíneken találkoztak egymással.
Marosvásárhelyen az Auld Cut MC motorosklub és a Moto TGM motorosegyesület tagjai találkoztak délután 2 órakor és indultak el Kézdiszentlélek irányába. Nem tudtuk, hogy hányan leszünk a baleset helyszínén. Annyit tudtunk, hogy a szándékunk békés, de erőteljes demonstráció. Meg kívántunk emlékezni a balesetben elhunyt motorostársunkról, reményt adni a helybélieknek és megmutatni magunkat a százan egy emberre támadó lincselőknek. Hátha elmegy a kedvük a járművek elé ugrálástól, a ,,szórakoztató’’ kődobálástól, a késeléstől.
Marosvásárhelyről indultunk, a székely-udvarhelyi, délután fél négykor induló csapatot pár perccel lekéstük. Ez nem is volt baj, mert az egész társaságot Fenyédnél leellenőrizték a szervek: rendszámok, személyik és a többi. Húztunk egy kövér gázt, átrobogtunk a Tolvajos-tetőn, és Csíkszeredában, a Kaufland parkolójában találkoztunk a többiekkel. Több százan voltak. Szinte a teljes parkoló területét elfoglalták a motorok és utasaik. Motoros-klubok (MC-k), baráti társaságok avagy Riding Clubok (RC-k), motorosegyesületek és testvériségek, valamint szabad motorosok tömege várta az indulást, amelyre délután 5 óra előtt került sor. A rendőrautó a város határáig vezette a sort, majd félreállt, a Road Captain pozícióját átvették a csíkszeredai Rebel Wolves MC tagjai. A körülbelül 400 motorkerékpár alkotta, nagyjából 100 kilométer/órával robogó sor több kilométer hosszúságúra nyúlt. Mi a menet negyedénél haladtunk, és a Nyerges-tető második kanyarja után letekintve csak a menetet láttuk, annak végét nem. Ők még Csíkkozmásnál kanyarodhattak le a Tusnád felé vezető útról. Fél hat körül értünk Kézdiszentlélek határába. Itt pár perces pihenő után (hogy egyszerre érjen a faluba a Csíkból és Kézdivásárhelyről indult menetoszlop) újra útra keltünk, és lassan begurultunk a településre. A lakosok éljenezve és tapsolva fogadtak minket. A központban a helyiek tömege, az elöljárókkal egyetemben elzárta az utat, és nagy örömmel köszöntöttek bennünket. Épp leparkoltuk a motorokat az út szélén, amikor megérkezett a Kézdi-vásárhelyről indult motoros menetoszlop. És megtelt a falu: körülbelül hétszáz motoros érkezett Erdélyből, a Partiumból és a Bánságból! A helyiekkel együtt több mint kétezren voltunk. Az egyelőre névtelen lincselők közül, ahogyan a cigánysor lakosai közül sem láttunk senkit. Házaikat, kutyáikat hátrahagyták, és arra a szerda délutánra elhagyták a települést, amelynek utcáin lépten-nyomon rendőrautókba botlottunk.
Gyertyáinkat meggyújtottuk a baleset helyszínén, ahol még ott maradt egy darab a szovátai motoros Kawasakijából. A zöld-fekete műanyag darabkát a gyertyák között helyeztük el, majd egyperces néma csenddel emlékeztünk. Az indulatokat sikerült kordában tartani. Páran ugyan nekifogtak a balesetben sérült ház kerítésének elbontásához, de Béka, a kézdi-vásárhelyi Free Frog’s Riders baráti társaság elnöke hangosbemondón megkérte őket: fejezzék be.
– Mi itt vagyunk, eljöttünk, megemlékezünk és megmutattuk önöknek, hogy nincsenek egyedül. De nem tudunk mindig itt lenni. Ez a maguk települése, önöknek kell itt rendet tartani, hogy többé ilyesmi be ne következhessen! – mondta Béka (maga is egy igen súlyos, egy autós figyelmetlensége miatt bekövetkezett baleset nehéz és hosszú felépülési folyamatán túl lévő áldozata) a helyiek elismerő és helyeselő szavai közepette.
A gyertyagyújtás után Kézdivásárhelyre indult a menetoszlop, ahol a Kaufland parkolójában petíciót írtak alá a résztvevők. Ebben kérték a törvényszéki orvostani vizsgálat felülbírálását (amelyben a halál okaként kizárólag a balesetet tüntették fel), valamint a lincselésben részt vevők azonosítását és elítélését (hogy ne megint a bevált forgatókönyv szerint történjen minden: valaki felvállalja az egészet, azt elítélik, majd pár éven belül szabadul).
Hazafelé Kézdiszentléleken motoroztunk keresztül. A helyiek ismét megtapsoltak és a cigánysor lakói is kezdtek visszaszállingózni házaikba. Egyikük integetett és köszönt: „Jó estét kívánok!”.
Reméljük, hogy – legalább egy darabig – rendben lesznek a dolgok, visszatér a normalitás. Nem lincselnek ártatlan embert egy európai országban, a huszonegyedik század hajnalán. De ami változatlan és szomorú: hogy mindehhez egy gyerek hibájából egy fiatalembernek meg kellett halnia.