Falakra festett örökkévalóság

Épített örökségünk

(Folytatás múlt pénteki lapszámunkból)

Vannak helyek, ahol a történelem nem csupán emlékként él, hanem szinte lélegzik a kőfalak között. Gelence ilyen hely. A műemlék templom évszázadok óta őrzi mindazt, amit egy közösség a hitből, a művészetből és az idő próbájából megőrizni képes volt. Falain a középkori mesterek freskói nem pusztán díszítőelemek: színekbe és alakokba foglalt történetek, amelyek a múlt emberének világát tárják a szemünk elé. Minden alak, minden ecsetvonás egy-egy néma tanú, amely túlélte a századok viharait, hogy ma is meséljen hitről, reményről, küzdelemről és az ember örök vágyáról a maradandóság iránt. A gelencei templom freskói ezért nem csupán Erdély művészeti örökségének kiemelkedő alkotásai, hanem a magyar és az egyetemes európai kultúra pótolhatatlan értékei is. Aki belép e falak közé, nem egyszerűen egy műemléket látogat meg, hanem egy nyolcszáz éve íródó történet részese lesz.

Emlékeztető

Gelence négy székely falu, Alszeg, Felszeg, Szaladár és Ladia nevű részekből áll. A Kovászna megyei falu Kézdivásárhelytől mintegy tizenkét kilométerre délkeletre, a Gelencei-patak völgyében fekszik. Határában többezer éves kultúrák nyomai kerültek elő. Temploma a 13. században épült. 

Felső-Háromszék egyik legszebb településén, Gelencén látható a Szent Imre herceg tiszteletére felszentelt római katolikus templom.

A falu közepén álló templom romanika kori emlékei bizonyítják korai létét, erre utalnak a belső falakon ma is látható 14. századi freskók is.

1628-ban a templom mennyezetét kazettákkal fedték be. Az 1932-es restaurálási munkálatok során tárták fel a gótikus szentély terméskővel burkolt padlózata alatt a félköríves román kori szentélyt.

A műemlék templom 1966-os restaurálásakor a munkálatok során megtisztították a falképeket, lebontották a karzatot, felújították a kazettás mennyezetet.

A várfallal körülvett, kis méretű, hajószentély térfűzésű templom a kora gótikus székelyföldi műemlékek egyik legszebbje.

A kazetták között a naparccal és teliholddal ábrázolt székely címer is látható

A hajó deszkával fedett gerendás mennyezete tizenkét sorban összesen százhárom kazettára van felosztva. Alapfestésük fehér, nagyságuk 85 x 77 centiméter.

A kazettákat nagyobbrészt rozettákkal és növényi ornamentikával díszítették, de vannak közöttük egyházi vonatkozású és heraldikai ábrák is.

A mennyezet szépségét az ötágú csillagszerű formában, zöld koszorúban elhelyezett virágmintás díszítés adja.

A mesterien elkészített, kiváló stílusérzékkel mintázott színes táblák barokk hangulatot árasztanak.

A kazetták között Brassó címere is feltűnik, ugyanakkor a naparccal és teliholddal ábrázolt székely címer is látható.

A hajó nyugati és északi részén ma lebontva áll az 1766-ban készített karzat, amelynek tábláin élénk színekkel festett szentek képei láthatók.

A 14-15. századból származó freskósorozatok

A gelencei műemlék templom legnagyobb értékei a belső fal felületeit díszítő 14-15. századi freskósorozatok.

Az 1882-ben Huszka József által feltárt falképek a hajó északi, déli és nyugati oldalán sávokban sorakoznak.

Az északi falon a felső regiszterben egy donátor jelenet után a Szent László-legenda jelenetei láthatók: Szent László fogadalma, Indulás a harcba, Az ütközet, A kun üldözése, A párviadal, A kun lefejezése.

A gelencei Szent László-legenda ábrázolása a legrégebbi és a legértékesebb erdélyi freskók egyike. 

A freskósoron a késő román kori és az átmeneti korszak művészetében jelentkező realisztikus ábrázolásmód is felismerhető.

A freskók stílusa Balogh Jolán szerint az absztrakt francia ábrázolásmóddal rokonítható, más kutatók északolasz hatásra utalnak. Színskálája nagyon változatos, a szürke, sárga, barna, fehér, barnáspiros és fekete színek mind megtalálhatók a falképeken (a későbbiekben ezekre még visszatérünk).

A Szent László-legenda freskósora alatt a Krisztus passiója jeleneteit ábrázoló képek láthatók: Bevonulás Jeruzsálembe, Utolsó vacsora, Lábmosás, Krisztus Pilátus előtt, Ostorozás, Keresztre feszítés.

A nyugati falképeken a Szent Jakab-legenda töredékei körvonalazódnak: a kakascsoda, az akasztott fiú jelenetei.

A déli oldalon a bejárati ajtó feletti falmezőben az utolsó ítélet töredékei állnak, keleti irányban a paradicsom ábrázolása alatt a feltámadás jelenete látható.

A déli falrészen összefüggő képsorokban Alexandriai Szent Katalin legendája elevenedik meg: Szent Katalinnak a Kis Jézus gyűrűt nyújt – Szent Katalin eljegyzése –, Szent Katalin vitája Maxentinus császárral és tudósaival, Szent Katalin a börtönben, Szent Katalint katonák kínozzák, Szent Katalin lelkét az angyal a Sínai-hegyre viszi. A falképsorozat elkészülésének ideje a 15. századra tehető.

A templom külső falán, a déli bejáratnál két térdelő angyal között a Madonna mellképe látható. Az északi külső falon Krisztus király vagy a militia Christi (Krisztus serege) jelenet töredéke látható.

A templom várfala

A tágas udvar közepén álló középkori templomot 17. századi szabálytalan várfal veszi körül.

A terméskőből készült várfal eredeti állapotában alacsony lehetett, lőrései az udvar szintjéről mellmagasságig nyíltak.

A déli oldalon a várfal elé ugró egyetlen toronynak ma csupán az első szintje látható, amelyet 1967 előtt fából épített egyszerű toronyrésszel bővítettek ki.

A későbbiekben a toronyrészt lecserélték, helyére egy nyitott galériájú alacsonyabb faépítményt emeltek.

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

Gelence büszkélkedhet Székelyföld legbeszédesebb fali képeskönyvével. 

Magyar királyi szentjeink gyülekezőhelye ez a faluhely, hiszen az öregtemploma szentségét Szent Imre védi, míg a templomon és a falun keresztül az egész népet a belső falikép centrális figurája, Szent László lovag őrzi. 

László, a lovagkirály szeretete legfőképpen Erdély területén terjedt el, korabeli templomi freskóciklusokat hagyva az utókorra. 

Sorolhatjuk a legszebb székelyföldi falképeket megtartó templomos falvakat, mint Kökös, Bögöz, Oklánd, Homoródszentmárton, Sepsibesenyő, Székelyderzs, Csíkszentmihály, Homoródkarácsonyfalva, Kökös, Székelydálya, Szacsva vagy Sepsikilyén. 

Viszont ne feledjük megemlíteni a néhány anyaországi (Vizsoly, Ócsa, Tereske vagy Türje) templom szép, lovagkirályunkat idéző falképeit. Nem kis számban fordulnak elő a mai Felvidék egynéhány műemlék templomának jegyzett freskóin is Szent Lászlót ábrázoló életképek, olyan településeken mint Szentmihályfa, Szepesmindszent, Rimabánya, Necpál, Gömörrákos, Kisszeben, Svábfalva, Karaszkó, Liptószentandrás, Kakaslomnic, Zsegra, Pónik. Még a déli Muraközben, Bántornyán is előfordulnak. A korabeli királyság területén hatvan templomban fedezhető fel ez a fali képsor.

A lovagkirály gelencei falfreskója

Gelence belső templomfalának nyitott képeskönyve mindezekből a legeké, a legátfogóbb, -sokrétűbb és -beszédesebb mindközül. 

Megjegyzendő, hogy a külső falsíkon és a déli kapu timpanonján is még nyomokban fellelhető töredékes festett felület. Jánó Mihály művészeti kutató szerint képileg feltételezhető, hogy négy önálló és ismeretlen mester, vándorpiktor alkotásai ezek a jelenetábrázolások. 

Véleményét alátámasztja a sepsibesenyői és homoródszetnmártoni freskók formai és színvilágával, képszerkesztésével való azonosság ismétlődése a gelencei falkép öt jelenetében, amelyek megléte ott van a királyságunk keleti határőrvidékének falusi templomaiban. Az általunk hozott és innen felvett hagyományok világa mind az egyházi és világi életfelfogás ötvöződését jelentik. 

Ezen képciklusok a váradi várból való kivonulással kezdődnek, majd a győzelmi kerlési ütközettel, üldözéssel, a pogány harcossal való párviadallal, végül a győzelmi lefejezéssel. Ez lovagkirályunk legendáriumát ábrázoló egyik kiemelt falképrésze a gelencei templomnak is.

Az egekig érő magyar győzelem hirdeti az égiek megértő kapcsolatát az alázatos földiekkel

Mivel talán mindenki számára ismerős az enciklopédikus, digitális életünkben a lovagkirály tetteinek fennmaradt valóság- és népi szájhagyomány tartalma, a képjelenetek néhol naivsággal töltött ábrázolásmódja, ezért közelítsük meg más irányból e fali képeskönyv hitelességét. 

Az akkor még László herceg dicső viadalainak megtörténte után 300 évvel íródott Chronicon Pictum, azaz a magyarság középkori történetének latin nyelven megírt, Képes Krónika néven megőrzött idő- és történelemkapszulája ugyan a többszöri másolatok és szövegtoldások miatt néha torzult, mégis fedi a korábban megtörténtek valóságát. 

Ezen képes írásos kódex szerint kivetítve a falképciklus első jelenetét, a váradi püspöki várban találjuk magunkat, annak is a várbástya kapuzata hídja előtti téren. 

Itt gyülekezett a királyi-hercegi sereg, hírét véve a kun és besenyők alkotta pogányok fosztogatásainak. A valóságban az egyházi vezetők, a klérus és a püspök itt a felvonóhíd tövében áldották és búcsúztatták térdepelve a magyar sereget, melyek után a herceg, oltárszentséget véve, felült Szög nevű fakó lovára, és elindult a csatamezőre. 

A következő képen már az 1068-as közvetlen ütközet kockáját láthatjuk, amely a hajdanvolt Doboka vármegye területén, a mai Bethlen és Szeretfalva között található Kerlés mezején, a Cserhalom domb alatt zajlott. 

A csatát a nehézkes Salamon király vezette a két ifjú, Géza és László hercegek támogatásával az összesített kun, úz és besenyők alkotta nomád törzsek hada, az akkortájt Erdély-szerte rablásokat és pusztításokat végző Ozul pogány hadai ellen. 

A csata győzelemre állt, amikor értesült a magyar csapat, hogy közben a betolakodók foglyul ejtettek egy magyar hajadont, talán pont a püspök lányát. Innen kezdődik a valódi üldözés jelenete, amely végül a Cserhalom tövében ért véget. Mivel a herceg nehéz páncélú lova éppen csak utolérhette a kun vezért, lovagunk rákiáltott a nyeregre fektetett elrabolt lányra, hogy taszítsa le fürgébb lováról az elrablóját. Eközben a dombról alányilazó ellenség megsebesítette a herceget, aki végül a Képes Krónika 72. oldalán leírtak szerint hősies tusakodással küzd és birkózik a lányrablóval. Itt kap szerepet az elrabolt ara, aki a leendő királyfi utasítására elvágja a kun lábának inát, ezzel lebénítva elrablóját. Ez szimbolikusan a friss kereszténység győzelmi jelének mondai ábrázolása is egyben, illetve a festett miniatűr iniciálé a középkor magyar lovageszményének pontos kliséje, amely hűen bemutatja a korabeli fegyverzetük és harci technikájuk valós mását. 

Így jutunk az utolsó jelenetig, a kun harcossal való birokra keléstől a kardcsapásos lefejezésig. Miután kiszabadították a foglyokat, a krónika leírása szerint szent énekekkel adtak hálát Istennek a megérdemelt dicsőségért.

Ezzel a korabeli keresztény világ jóságos győzelmét szimbolizálták, a sötét, de a szép vallásos életre térítésével emelkedő, feltörekvő életfával. Ez az egekig érő magyar győzelem hirdeti az égiek megértő kapcsolatát az alázatos földiekkel.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; a segítségért dr. Kálmán Attila tanárnak, történésznek. Az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Mayer Jácint műemléki fotográfus és Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából, gyűjteményéből küldte el a szerzőnek. Összeállításunkat szakembereink véleményezésével a következő pénteki lapszámban még kiegészítjük.