Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2013-04-05 15:42:38
Észak-Korea háborús fenyegetéseit komolyan veszik a világban, és a különböző hírforrások ezzel kapcsolatosan megpróbálják összehasonlítani a két Korea haderejét, hogy képet kapjanak egy esetleges fegyveres konfliktus lehetséges kimeneteléről.
A londoni Hadászati Tanulmányok Nemzetközi Intézete által az általános katonai egyensúly tanulmányozása érdekében feldolgozott – s honlapján ismertetett – 2011-es adatok e kérdésben három erőnek a nagyságát vetik össze, mégpedig Észak- és Dél-Koreáét, valamint a dél-koreai területen állomásozó amerikai csapatokét.
Ebből a szempontból nem elhanyagolható, hogy ki mennyit költ katonai kiadásokra. Annyit tudni, hogy Phenjan 2008-ban mintegy 8,2 milliárd dollárt fordított erre a célra, ami GDP-jének 22-24 százalékát tette ki. Szöul 2012-ben 30,8 milliárdot szánt e célra, ami GDP-jének mindössze 2,7 százalékával volt egyenértékű. Dél-Korea az amerikai
„atomernyő” védelmét élvezi, Észak-Korea viszont – amely februárban hajtotta végre harmadik kísérleti atomrobbantását – nem győzi hangsúlyozni saját atomkapacitását. Egyelőre azonban nem világos, hogy Phenjan milyen hatótávolságú rakétákkal rendelkezik, s hogy ezek képesek-e nukleáris töltet hordozására.
Az IISS ugyanakkor a konkrét számokat illetően felhívta már korábban is a figyelmet, hogy a statisztikai adatok önmagukban nem tükrözik a valódi egyensúlyt a két Korea között. Dél-Korea ugyanis „minőségi előnyben” van északi szomszédjával szemben, ami a kiképzés színvonalát, hadi felszerelésének karbantartását, logisztikai hátterét, felderítő és kommunikációs rendszerét illeti. Az elemzés szerint a KNDK hagyományos fegyverzete elavult, jórészt a 60-as évek szovjet fejlesztése. A katonák harckészségét jóra értékelik, háború esetén sem várható lázadás. A stratégiai intézet munkatársai szerint egy Dél-Korea elleni támadás borzalmas károkat okozhat ugyan, de a végén Phenjan nagy valószínűséggel vereséget szenvedne.
Mindezek figyelembevételével a következő adatokat lehet egymással összehasonlítani. Aktív katonai szolgálatot Észak-Koreában 1,2 millió fő teljesít, ez a szám Dél-Koreában 655 ezer, ehhez adódik a területén állomásozó 28 ezer amerikai katona. Északon 5-7,7 millió, Délen 3 millió a tartalékosok száma. Phenjan 4100, Szöul 2400 harckocsival rendelkezik, ehhez hozzá kell számítani 50 amerikai harckocsit. A páncélozott csapatszállító járművek száma 2500 Észak-Koreában, 2600 Dél-Koreában (plusz a 110 amerikai). Az északi állam 8500, a déli 5200 nehéztüzérségi löveget mondhat magáénak, az amerikaiak pedig 16-ot. A sorozatvetők száma Észak-Koreában 5100, Dél-Koreában 200, az amerikaiak 40 darab ilyen fegyverrel rendelkeznek. Észak 7500 aknavetőjével szemben Délen 6000 ilyen fegyver áll a hadsereg rendelkezésére. Phenjannak 11 ezer, Szöulnak pedig 300 légvédelmi ágyúja van.
Az észak-koreai légierő 820 gépéből 620 van hadrendbe állítva, ezzel szemben 460 dél-koreai gép kész bármikor a felszállásra, az amerikaiak 90-et állomásoztatnak itt. A harci helikopterek aránya 300:680, az amerikaiaknak 120 van belőlük. Phenjan haditengerészete 3 hadihajót birtokol, Szöul 19-et. A járőr- és parti őrhajókból az előbbi 383-at, utóbbi pedig 111-et mondhat magáénak. A tengeralattjárók aránya 70:23, a légpárnás hajóké 135:5, a partra szállító hajóké és kisebb vízi járműveké pedig 130:41.