Csak rosszabb ne legyen! Mintha a román köznépi filozófia, a gyakran hangoztatott szállóige, a „mai rău să nu fie” lényege tükröződött volna az államelnök-választás második fordulóját megelőző kampányidőszakban, sőt a választások idején is. Szavazzunk a kisebbik rosszra, biztattak mindegyre innen is, onnan is. Szinte hihetetlen fordulatot produkálva, győzött a kisebb. Rossz? Valójában még nem tudható. Jobb nem volt. Majd eldől rövidesen. Amíg a fővárost irányította, bírálták eleget, és az ott élők szerint volt is miért, mégis láthattuk vasárnap este meg éjjel is, mennyire népszerű, milyen sok híve van. Szóval örülhetünk, a romániai magyarság Nicușorra adta voksát, ebben-abban reménykedhetünk. Igaz, annak idején Johannis első megválasztásakor is optimisták voltunk, aztán mi lett belőle? De egyelőre az a legfontosabb, hogy a nagyobb rosszat sikerült félreállítani. Már amennyire és ameddig. Mert ez az a fajta, aki nem hagyja magát, foggal és körömmel, bármi áron hatalomra tör. Szerencsére annyira el van telve önmagától, hogy önfejűen sokat hibázik. És gyakran rúg öngólt. Ezt tette a futballhuligáni múltjára hajazó kampányában is. Az értő közönség pedig az ilyesmit nehezen tolerálja. A szavazók többsége meg is büntette. Aztán mennyire nevetségessé tette magát azzal, hogy az exit pollok eredményeit semmibe véve, már az első esti hirdetésnél elnöknek tekintette magát, és aszerint is tartott győzelmi beszédet! Ezen különösebben meg se rökönyödött a szavazatszámlálásra figyelő közvélemény. Pedig ilyet aligha láttunk még valamikor. Attól tartok, nagy őrültségeket fog még okozni ebben az országban a bearanyozott úriember és csapata a következő hetekben, hónapokban. Teheti, hiszen a szavazók majdnem fele őt támogatta. A külföldön is fennen hangoztatott, felhevülten propagált szélsőségesen nacionalista programja túl nagy tömegeket tudott befolyásolni, haladás- és Európa-ellenes zagyvaságait a hozzá hasonló politikusok, országvezetők is néhány helyen felkarolták. Nicușor Dan a maga szerény, visszafogott, olykor gyámoltalannak tűnő modorában nem szájkaratézott, a győztesnek kijáró jókívánságok közepette is megőrizte józanságát, mérsékelt derűlátását. Első elnöki beszédében is azt vetítette előre, amiket a korábbiakban ígért. Vagyis ne számítsunk túl sok jóra, a mélyből, ahova az utóbbi időben lecsúszott ez az iránytű nélküli, eladósodott társadalom, nehéz lesz kiemelkedni. Az összefogásra, egyezkedésre, egyeztetésre folyamatosan nagy szükség lesz. Ezért is fontos, hogy milyen koalíciót, milyen kormányt sikerül összehozni, miképpen matekezi ki a helyes, megkérdőjelezhetetlen megoldásokat az elnök. Ebben a közéleti képletrendszerben nekünk, romániai magyaroknak is meghatározó szerephez kell jutnunk. Hozzánk intézett jelölti üzenetében ilyesmikre is hivatkozott a frissen megválasztott elnök, és egyelőre elhihetjük, hogy ezeket komolyan is gondolta. Hogy miképpen valósul meg a gyakorlatban, az rövidesen kiderül. Persze aligha számíthatunk arra, hogy egyből eltűnik a magyarellenes szitokszó a mioritikus tájakról. A stadionokból például. De miket is beszélek! Vannak dolgok, amikhez akarva-akaratlanul mi magunk is alaposan hozzájárulunk. A dédelgetett focicsapat, a Sepsi OSK például, amely nemrég még a legjobb hat közé pályázott az I. osztályú labdarúgó-bajnokságban, épp a választás napján búcsúzott a Szuperligától, kiejtette magát az élvonalból. Igen, mondhatjuk így. És akkor az ultrák már nem küldözgetnek többé ide vagy oda? Dehogynem! Az elvakultak minden szinten gyűlölködnek. Különben is, ha nincs Sepsi, a 2. ligából bejutott az élvonalba az FK Csíkszereda. Hurrá! Bár egy ideje már az is gyengélkedik. Akárcsak a sepsiek, újabban a csíkiak is minden meccsükön kikapnak. Magabiztosan vezették csoportjukat, aztán elkezdtek veszíteni, lecsúsztak a 3. helyre. Aggasztó. De legalább olyan jóízűen lehet ilyenkor búslakodni. Aligha tévedek, ha arra számítok, a továbbiakban is gyakran lesz részünk ilyen hangulatban. Szerencse, hogy nekünk is van erre vigasztaló, bátorító szavunk: Nem az a legény, aki adja… Ajánlom, őrizzük meg ezután is irigylésre méltó állóképességünket!
