Barátok lehetünk

Ez az ige szolgált kiinduló-pontul a december 15-én szervezett karácsonyi ünnepségnek a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban, ahol különböző korú, nemű, anyanyelvű, vallású jóemberek gyűltek nagy számban össze, hogy együtt várakozzanak a legszebb beteljesedésre: Jézus Krisztus születésére.

Fotó: László Dénes

„Nem mondalak többé titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura: titeket pedig barátaimnak mondottalak, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.” (János 15/15.)

Ez az ige szolgált kiinduló-pontul a december 15-én szervezett karácsonyi ünnepségnek a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban, ahol különböző korú, nemű, anyanyelvű, vallású jóemberek gyűltek nagy számban össze, hogy együtt várakozzanak a legszebb beteljesedésre: Jézus Krisztus születésére.

A meghívottak a Diakónia Keresztyén Alapítvány valamint a Pro Christo et Ecclesia Egyesület szépkorú gondozottjai voltak, akik nemcsak a megyeközpontból, hanem Nagyernyéből, Backamadarasról, Marosszentannáról, Marosszent-királyról, Nagysármásról és más kiszolgált településekről érkeztek. Bár a kétszáz férőhelyes terem kicsinek bizonyult, mindent belengett a szeretet és barátság hangulata. Nem kis része volt benne Varga László nyugalmazott lelkipásztornak, az Agapé együttesnek, a Református Asszisztensképző Főiskola önkéntes táncoló és szervezkedő diákjainak, a 15-ös számú napközi óvodásainak, szülőközösségének, négy óvónőjének és a kezdeményező és szervező alapítvány, illetve egyesület alkalmazottjainak.

A közösen feldíszített karácsonyfa, a gyertyák fénye, a gyermekek és fiatalok tánca, szívből jövő éneklése, gondozottunk köszöntő versikéi, a homályban felcsendülő Csendes éj barátokká tette mindazokat, akik kunyhóból és palotából érkeztek, a magányosan éldegélőket és nagycsaládosokat, gyermekeket és időseket, fürgéket és mozgáskorlátozottakat, sietőket és elmélázókat.

Tudjuk, hogy idősebb gondozottjaink néha levegőhöz is nehezen jutottak, hogy az óvodások csöndes vagy éppen megszeppent, sírásba fúló hangja nem hallatszott a hátsó sorokban, de azt is tudjuk, hogy ez a közösség csak nagyon ritkán lehet így együtt, és ezért ünneppé lett a résztvevők szívében.

Mi, emberek túl gyengék vagyunk ahhoz, hogy szeretetünket hitelesen, hivalkodás nélkül kifejezzük, ezért lehetett szükség a karácsonyi ajándékozás kitalálására. Pár percre minden résztvevő ajándékozó angyallá vált: az óvodások üdvözleteikkel, szüleik süteményekkel, az óvónők ajándékcsomagokkal, a szervezők a Dorcas Alapítvány hathatós segítségével plüssállatokkal, illetve élelmiszercsomagokkal, a szépkorúak elégedett mosolyukkal ajándékozták meg egymást.

Pár nap van még karácsonyig. Én hiszem, hogy ünnepi együttlétünk minden résztvevőt közelebb visz a karácsonyi béke megtalálásához, Jézus és egymás igaz baráttá fogadásához.

Ábrám Noémi, Diakónia Keresztyén Alapítvány