Ismét forrong (vagy már le is főtt) a helyzet a Közel-Keleten. A hétvége eseményei minden bizonnyal váratlanul érintettek mindenkit, akár érdekli a geopolitika, akár nem. Az, hogy Izrael a Hezbollah libanoni szárnyának megroppantásához használt (és bevált) taktikája szerint kiiktatta az iráni vezérkar teljes parancsnoki láncát és több vezető atomtudóst, majd lebombázta az ország légvédelmi rendszerét, radarjait és ballisztikusrakéta-kilövőinek nagy részét (amelynek következtében szabad út nyílt a bombázók előtt), ezek után pedig csapást mért több szimbolikus helyszínre, a Hamásszal vívott háború kezdete óta talán már nem is meglepő: elképesztő titkosszolgálati akciókról szerezhettünk tudomást az elmúlt másfél évben. De amikor arról értesültünk, hogy az Amerikai Egyesült Államok lebombázta Irán három kulcsfontosságú nukleáris létesítményét, mindenkiben megállt az ütő, és nem véletlenül: az évtizedek óta nemzetközi politikai vitát gerjesztő, sokáig szupertitkos létesítmények létrehozására sok milliárd dollárt költött eddig az iráni rezsim, a bunkerek mélyén pedig állítólag több mint tizenhatezer centrifuga (Fordóban 2200, Natanzban 14.000) segítségével már 60 százalék fölött álltak az urándúsítással (emlékeztetőül: a polgári, békés felhasználáshoz 5% szükségeltetik, az atomfegyverhez 93%). A B-2-es lopakodó bombázókról ledobott GBU-57-es, több mint 13 tonnás bunkerromboló bombák pedig állítólag elvégezték a rájuk bízott feladatot. Igaz, ez az állítás kétséges: nem tudni biztosan a kár mértékét, amelyet okoztak – a hivatalos amerikai vezérkari források szerint pár pillanat alatt teljesen elpusztították a több évtizeden át épített létesítményeket, az iráni rezsim szerint okoztak ugyan kárt, de nem nagyot, míg független agytrösztök szerint jelentősen visszavetették, de nem akadályozták meg Irán urándúsítási projektjét.
A világ lélegzet-visszafojtva figyelt és tanakodott, hogy mi lesz ebből, hova eszkalálódik a helyzet, főként miután Jemen bejelentette, hogy beszáll a buliba Irán oldalán, majd legfőképpen azt követően, hogy megjött a hír az iráni válaszcsapásról: a perzsa ország megtámadott egy katari amerikai bázist. Az online média már azonnal harmadik világháborút kiáltott, de szerencsére úgy tűnik, ettől (egyelőre) megmenekültünk: összesen 14 rakétát indítottak (amelyből a katariak 13-at lelőttek, egyet pedig hagytak a sivatag homokjába zuhanni), amelyek minimális kárt okoztak, és nem követeltek áldozatokat sem. Ráadásul Irán a támadás előtt értesítette az amerikaiakat. E gesztust Trump elnök a közösségi médiában meg is köszönte, majd mindkét felet (az iránit és az izraelit) fegyverszünet megkötésére buzdította (amely a tegnapi nap folyamán meg is valósult). Bahrein és Kuvait megnyitotta légterét, a dubaji reptér is újra működik.
Úgy tűnik, hogy ismét egy pánikot okozó erőfitogtatásnak voltunk tanúi, hiszen Irán nyilvánvalóan nem akarta tovább eszkalálni a helyzetet. A válaszcsapás abszolút szükségszerű volt a rezsim presztízsének megőrzése szempontjából, ám annak mértéke és konkrét hatása elenyésző (láttunk már ilyet a részükről). Kérdés, hogy ez annak tudható-e be, hogy az amerikai támadás valóban nem okozott akkora kárt az iráni nukleáris létesítményekben, így egy újabb háború helyett azok helyretételére fókuszál a rezsim, vagy épp ellenkezőleg: az izraeli és amerikai támadások annyira meggyengítették az országot (ne feledjük, a hadsereg teljes vezérkarát, Khamenei ajatollah legközelebbi embereit, a vezető atomtudósokat és a légvédelem nagy részét kiiktatták), hogy a felsővezetők tudják, nem engedhetik meg maguknak a helyzet fokozódását, mert annak az iszlamista rezsim bukása lesz a vége. Egy totalitárius rezsimé, amely születésének körülményeiből és ideológiájából adódóan kiszámíthatatlan, kategorizálhatatlan, és – annak ellenére, hogy ha (ígéreteitől eltérően) mégis megépíti az atombombát, valószínűsíthetően nem fogja használni azt – éppen ezért geopolitikai szempontból megbízhatatlan. Tehát veszélyes.
Mi az, ami még ennél is veszélyesebb? Vallási fanatikusok kezében atomfegyver. És mi az, ami még talán annál is? Hogy lehet, hogy mindaz, amit a fegyverszünetről írtam, holnapra érvényét veszti, mert ennyire stabil a helyzet a Közel-Keleten. És ez atombiztos.
