Agg-e, aki aggódik?
2012-01-03 16:24:04
- Joó Kristóf
„A többszöri módosítások ellenére az Európai Központi Bank (EKB) és a Magyar Nemzeti Bank szerint is aggodalmas maradt a jogszabály” – írta december 30-án az egyik legolvasottabb onlineújságunk munkatársa.
„A többszöri módosítások ellenére az Európai Központi Bank (EKB) és a Magyar Nemzeti Bank szerint is aggodalmas maradt a jogszabály” – írta december 30-án az egyik legolvasottabb onlineújságunk munkatársa. Aki nincs napirenden a mai jogi és/vagy sajtónyelvvel, végleg tanácstalanul áll e mondat olvastán. Aggodalmaskodni: erről tudjuk, mit jelent. De hogy egy döntés, egy jogszabály avagy törvény mitől lehet aggodalmas, erre nézve csak az ismeri fel a nyelvhasználati hibát, aki tudja az aggályos szó újabb kori jelentését; tudniillik: vitára ad(hat) okot, felsőbb jogszabályok szerint támadható, kétségbe vonható, értelmezése nem vitán felüli. A nemzetközi jog színterén például aggályos lehet egy állam alkotmánya, amennyiben nem áll összhangban a nagyobb léptékű államszövetség (pl. az Európai Unió) jogi normáival.
Az aggályos és aggodalmas szavak fent példázott összetévesztése ugyanakkor alkalmat kínál nekünk arra, hogy megvilágítsuk, mi köze van (vagy nincs) az aggódás/aggódik és az agg (’öreg’) szavaknak egymáshoz.
Az etimológiai szótárak nem ugyanonnan eredeztetik a két szót, bár végső fokon mindkettőnek finnugor a gyöke. Az ’öreg, régi, ó’ értelmű agg és származékai (pl. aggastyán, elaggott stb.) a magyar nyelv finnugor ősszókészletéig vezethetők vissza. Az aggódik és származékai viszont az elavult ’törődik valamivel’ jelentésű, ugyancsak finnugor agg ősszóval függenek össze, amelynek értelme mára feledésbe ment. Jól érezhető, hogy az aggódik ige visszaható – vagyis valami olyasmit jelenthetne, hogy ’törődi magát’, „otthonosabban” fogalmazva: ’töri magát’. Az igének számos igei és névszói származéka ismeretes. Az aggodalom például 1578-ban íratott le először, az aggodalmaskodik 1854-ben. Ebben a szócsaládban szintén az elavult aggik igére visszavezethető származék az aggaszt (1541) és az aggály (1823), amely a nyelvújítás korában keletkezett az -ály névszóképzővel. Ez utóbbi -s melléknévképzővel továbbképzett alakja az aggályos.
Aggályos a plázastop?, kérdezi (vagy állítja) az újságíró, de a hír lead-jében – vagyis hírfejében – ki is bontja: „Az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület aggályosnak tartja a plázaépítési moratóriummal kapcsolatos törvényjavaslatot, és úgy véli, hogy annak elfogadása további visszaesést okozna az amúgy is válságos helyzetben lévő építőiparban és kereskedelemben.”
A fenti hírhez képest elgondolkodtató – és szerintem téves is – az a megfogalmazás, amely szerint „kiszivárgott – nem hivatalos videón is számos oldalon látható –: a Google levelezője teljesen megújul. Aggályos hír a mobilosoknak.” Úgy gondolom, ez a hír nem aggályos, hanem aggodalomra adhat okot. A kettő korántsem ugyanaz. Nos, épp ezen az alapon tévedt meg az első példamondatunk (az „aggodalmas jogszabály”) szerzője is. A két szó valóban közel áll egymáshoz. Annyira azonban mégsem, hogy el ne lehetne kerülni összekutyulásukat.
