A Tanár úr is az égi pályákra távozott

Hosszas szenvedés után, életének 84. évében elhunyt az egykori AS Armata valamikori futballedzője, idős Ördögh Attila. Utolsóként hagyta el a labdarúgópályát a klub azon sikeredzői közül, akik szakmai felkészültségükkel hozzájárultak a legendás ASA csapatának 1970-es és ’80-as esztendőkbeli sikereihez.

Ördögh Attila 1941. április 23-án született Bihar községben, aztán 1961-ben húszesztendősen az egykori nagyváradi ICO csapatától került néhai Kiss István és Lukács Ede hívására az ASA elődjéhez, az akkor másodosztályú Mureşulhoz, ahol 1963-ig játszott. Azon időszakban csapattársai voltak városunkban az idősebb generációhoz tartozó Gierling, Vakarcs, Józsi Dezső, Szakács, Selymes Miklós, a fiatalabbak közül Balázs Imre, Hajdú János, Kiss Madocsa, Nagy Miki, Sikó Árpád stb. 

Ördögh két évet játszott a Mureşul csapatában, aztán 1963-ban – éppen egy Nagyvárad elleni meccsen – az akkori marosvásárhelyi kapussal, Borossal szerencsétlenül ütközött, így kettős lábtörést, sípcsont- és szárkapocstörést szenvedett. Kétszer is megműtötték: fémrúd tartotta össze széttört csontjait. Hét hónapi lábadozás, majd egyesztendei dicsőszentmártoni kínlódás után búcsút mondott az aktív labdarúgásnak. 

Időközben szorgalmasan részt vett edzői képesítéseken, majd türelemmel járta végig a ranglétra összes fokát, ezzel párhuzamosan tanult, majd tanári diplomát szerzett. 

Mivel pedagógiai főiskolai (magyar–történelem szak) végzettsége volt, de az illetékesek ígérgetései ellenére a városban nem, csak Nyárádselyében találtak számára katedrát, inkább az edzői pályát választotta. 

Az ASA mellett akkor indult Ifjúsági és Gyermekközpontnál, Kiss Árpád vezetése mellett, Brassai Istvánnal és Csíki Ferenccel dolgozott, majd olyan kiváló kollégák kerültek mellé, mint Czakó János, Boros Titus, Kiss Madocsa, Sólyom Csaba, vagy a fiatalabb generációhoz tartozó Ronea Mircea. Közben folyamatosan képezte magát, s 1980-ban megszerezte az I. fokozatú edzői képesítést, amilyen azon időszakban a megyében csak a szászrégeni Maksai Mózesnek volt. 

1980 nyarán az ASA-nál a hajdani CCA-s Zavoda I.-et váltotta, de évekig Bóné Tibor segédje is volt, aztán 1981-ben, amikor leváltották főedzői beosztásából, átkerült a klub gyermekközpontjához. 1967 és 1981 között tevékenykedett (ifitrénerként, másodedzőként, főedzőként, majd a gyermekközpont vezetőjeként) az egykori AS Armatánál. 

Az ASA-hoz való kerülésekor vele tartott a nagycsapatba Bíró Levente kapus, Körtési Béla, Simó László, Onuţan Károly, meg a néhai Gáll Dezső is, de többek közt az ő neveltjei volt még Gergely Csaba, Pintea Ioan, Márton Levente, Ilie Costel, Bozeşan Laurenţiu, Karda Márton és Muntyán László is, akik hosszabb-rövidebb ideig szerepeltek az első osztályban.

Mellettük Marosvásárhelyre az ő kérésére került Szászrégenből Bíró I. Imre és Szabó István is, labdarúgóként mindketten itt teljesedtek ki. 

Alulírottnak egy korábbi interjújában elmondta, hogy fő érdeme volt abban, hogy Bölöni László az ASA-hoz került: 

,,1968-ban, egy vezetőségi gyűlésen ajánlottam négy, akkor már tehetséges játékost az ASA-nak: Gergelyt, aki aztán 10 évig a brassói Steagul Roşunál is játszott, Bölöni Lacit, aki az egykori dicsőszentmártoni Chimica színeiben villogott, Samest és Ştefan Gligorét (Palomát) a Steauától. Mivel a Steauától abban az időben szinte képtelenség volt játékost szerződtetni, maradt hát Bölöni és Gergely. Közülük Bölöni került Marosvásárhelyre két évre rá, 1970-ben, miután másodmagammal több alkalommal is láttam őt játszani – mondta el hajdanán az egykori kiváló játékos, majd labdarúgóedző, akinek Attila fia is futballozott megyei szinten Nyárádszeredában, sőt az ő fia – a Tanár úr unokája –, ifjabb Ördögh Attila „nem esett messze fájától”, hiszen ő is tehetséges teremlabdarúgó a helyi élvonalbeli marosvásárhelyi együttesnél. 

Az egykori futballedző, Ördögh Attila harminc esztendeig volt a Maros megyei labdarúgó-edzőbizottság elnöke, szakemberek sokaságának képzését irányította, majd eredményei elismeréseként, öt esztendőn át a besztercei ifjúsági válogatóközpontot is vezette. 

Nem sokkal a rendszerváltás után, a vásárhelyi fociéletben uralkodó viszonyoktól megcsömörölve, élete végéig nem vállalt hivatalos szerepet a labdarúgásban, még a helyi csapatok mérkőzéseire sem járt ki. 

Nyugodjon békében, Tanár úr! 

Bóné Tibor 95 éves, Fanici 69 éves lenne

Bármennyire is hihetetlen, a marosvásárhelyi ASA hetvenes és nyolcvanas évekbeli időszakából már többen – akik egykoron játékukkal örvendeztették meg a szurkolókat, és a drukkerek mindörökké a szívükbe zárták őket – nincsenek közöttünk. 

Bóné Tibor (1929-1983), az együttes egykori vezetőedzője volt az első, aki távozott az élők sorából, őt a rendszerváltás után Ioan Mureşan (1944-1991) követte, majd néhány év múlva Nagy Miki (1942-1996), Gáll Dezső (1958-1998), Laurenţiu Bozeşan (1959–1998), aztán Fanici András (1955-2008), Dorin Naste (1955–2009), Vasile Pâslaru (1951–2011), Kiss Madocsa (1944–2017), Unchias Dumitru-Demeter (1951-2017), Czakó János (1943-2022) és Biró I. Imre (1958-2023) is az égi pályákra ,,szerződött”, akár hajdanán Bay Gy.,Tóth F., Bartók K., C. Pavlovici, Balázs I., Lukács E. stb., igaz, ők egy korábbi generációhoz tartoztak. 

Mind olyan labdarúgók voltak, akiknek a marosvásárhelyi sportélet sokat köszönhet, hiszen városunk legismertebb és legkedveltebb csapatában alkottak maradandót. 

Íme az elhunyt egykori AS Armata-labdarúgók álomcsapata: 

Naste (Bay) – Bartók, Unchiaş D. (Balázs I.), Kiss Madocsa (Tóth F.), Czakó (Gáll Dezső) – Lukács Ede, Nagy Miki, Bozeşan, Pâslaru – Fanici, Mureşan (Biró I. Imre). Edző: Bóné Tibor (Bocsárdi Márton és Ördögh Attila)