Zűrzavaros kisajátítások

Maros megyében a kutyfalvi és marosoroszi gazdák egy részének az erdélyi autópálya-építési munkálatok megkezdésére való utasítás nyomán jelentős károkat okoztak azzal, hogy az aratás előtt álló gabonatáblákat tavaly letarolták. 

A nyomvonal kijelölését két héttel kellett volna meghosszabbítani, erre az illetékesek nem voltak hajlandók, így a júniusi viharkárokat csak tetézte a kormányhatározatra való hivatkozással történt beavatkozás. Kártérítés vagy ígéret a tavaly tönkretett termés miatt a kormány vagy az Országos Autópálya- és Útkezelő Ügynökség részéről mind ez idáig nem történt, de a termőföldek kisajátításának anyagi vetületéről sem szívesen nyilatkoznak.

Az érintett gazdák közül Demeter Lászlóval beszélgettünk, aki tavaly még hatvan hektár termőföld megművelését vállalta, idéntől gépparkjával már csak saját tizenkét hektárát műveli. „A tavaly júniusi viharkárok betetőzéseként az autópálya nyomvonalának kialakításához akkor álltak be a termőföldekbe, amikor két hét múlva arathattunk volna. Öt-hat kilométeres területeken tették tönkre a repce-, napraforgó- és búza-táblákat, de építkezési tevékenység a kijelölt nyomvonalon azóta sem zajlik. Aki azonban haszonbérleti szerződéssel dolgozta a földeket – akárcsak jómagam –, ki kellett fizesse a földtulajdonosoknak járó bért, annak ellenére, hogy a természet viszontagságait követően a buldózerekkel tették tönkre a még lábon álló termény egy részét. Mi, gazdálkodók beadvánnyal fordultunk a prefektúrához, csupán két-három hét haladékot kértünk, hogy arathassunk, ennek ellenére csúfot űztek a munkánkból. Azt mondták, kormányutasításra teszik, letarolták a termést, aknátlanítás címén robbanószerek után kutattak, illetve kolozsvári régészek kezdtek ásatásokat végezni az egykori, Traian útjának nevezett szakaszon. Egy kis jóindulattal megvárhatták volna, hogy a terményt betakarítsuk, hisz azóta se történt több, jelenleg is a munkaponton az engedélyekre várakozik a pályaépítő” – sorolta a gazdák elégedetlenségeinek okait beszélgetőpartnerünk.

 

Módosuló helyrajzok 

Amint helyszíni szemlénk során Demeter László elmondta, 2005-ben két hektár területet vásárolt, amit annak rendje-módja szerint telekeltetett is. Tavaly az autópálya-építő társulást képviselő kolozsvári ügyvédi irodától kapott értesítést, amiben kérték, hogy bizonyítsa tulajdonjogát, vagyis a telekkönyvi bejegyzés hitelességét, majd tudomására hozták, hogy a kéthektáros földterület nagy része az autópálya nyomvonalán fekszik. Eddig csak ennyi jelzi, hogy kisajátítási procedúra van kibontakozóban. A gazdákat senki meg nem kérdezte, tárgyalásokat sem folytattak velük. Elmondása szerint az oláhpéterlaki út jobb oldalán lévő területéből talán húszárnyi ha marad a tulajdonában, de még azt sem tudni, hogy a pálya két oldalára szakad-e vagy egyben lesz az említett terület. Az útépítő szakemberek ugyanis még nem tudtak válaszolni az általa feltett kérdésre, hogy a betelekelt területe konkrétan honnan meddig terjed majd az autópálya szakaszán. „Azt kérték, adjak egy támpontot, másképp nem tudják megmondani. Én a telekelésen kívül más »repert« nem tudok adni nekik, így még semmi sem biztos. Megtörténhet, hogy az új parcellázással, amit a beruházó rendel meg, változhat a helyzet, összezsugorodik, esetleg meghosszabbodhat a két hektár területi elhelyezkedése”– mondta a gazdálkodó. Ugyanakkor feltette a kérdést, hogy mi történik azoknak a földterületével, akik nem telekeltették be, hisz sokan zsebszerződésekkel vásároltak földeket, és anyagiak hiányában nem költöttek a telekelésre, ugyanakkor reménykedtek az országos kataszterezési programban is. A tulajdonosok nagy része elhunyt, az örökösök fele külföldön, másik fele az ország különböző részein él, a vagyonmegosztáshoz, telekelésekhez azonban jelen kellene lenni minden érintettnek. Telekkönyv hiányában a földterületek tulajdonosai milyen kártérítésben reménykedhetnek? – tette fel a kérdést.

 

Bürokratikus útvesztők

Şuta Ilie polgármester kérdésünkre kifejtette, hogy tavaly az önkormányzat is próbálta megakadályozni a beérőfélben lévő gabonatábláknak a haszongépjárművekkel való tönkretételét. „Egyik nap beadvánnyal fordultunk a főispáni hivatalhoz, másnap azonban előzetes jelzés nélkül elkezdték a munkálatokat, semmibe véve a magántulajdont, a gazdálkodók befektetését. Ehhez foghatót sehol sem találni, hisz még a kisajátítások sem történtek meg, a területek tulajdonosait nem értesítették, nem egyeztettek velük a kárpótlásról. Sokan felteszik a kérdést: mi a magyarázata annak, hogy az Ugra–Nyárádtő szakaszon dolgoznak, a Kutyfalva –Aranyosgyéres közel 18 km-es szakaszán pedig még semmi sem történt azonkívül, hogy a tavaly végigmentek a termőföldeken és kijelölték a nyomvonalat. A válasz az országra jellemző akadályoztatásokkal magyarázható. „Míg a szentpáli térségben dolgozó Strabag cég az országútügyi vállalattól megkapta a kész tervet és az engedélyeket, így csak a kivitelezést kell végezniük, az olasz, német és román cég társulásából álló Astaldi az engedélyeztetésektől, parcellázástól kezdve a kivitelezésig mindent le kell bonyolítson, ami rengeteg időveszteséggel jár.” 

 

Kisajátítások, engedélyeztetések hiánya

Amint az érintettek elmondták, míg külföldön a nyomvonalat a kivitelező számára szabaddá kell tenni, a Maros megyei szakaszok leghosszabbikán a telekeléstől az engedélyek beszerzéséig és a tervezésig minden folyamat a versenytárgyalást megnyert kivitelezőkre hárul, ami rengeteg időveszteséggel jár. Kutyfalva térségében hat olyan magasfeszültségű villanyoszlop van, amit el kell költöztetni az útból, de az ezzel járó engedélyeztetéseket, költöztetést is nekik kell megoldaniuk. Emellett ez az egyik legnehezebb pályaszakasz, három helyen is ideiglenes hidat kell építeniük a Maros folyón a munkagépek számára. A kutyfalvi önkormányzati vezető szerint fejetlenségre utal az is, hogy a Maroson átívelő ideiglenes hidak megépítését a Román Vizek azzal a feltétellel engedélyezte, hogy az autópálya elkészülte után mindhárom hidat lebontják. Ennél nagyobb pazarlás elképzelhetetlen, ugyanis a három darab, hatvantonnás teherbírásúnak épített vasbeton híd megmaradása fontos lenne a környező települések lakóinak, az építő számára pedig pluszköltség. A mezőgazdasági gépekkel – ekével, boronával, kombájnnal – egyik településről a másikra könnyedén átjuthatnának, anélkül hogy – nagy kerülőkkel, esőzéskor az aszfaltburkolatot sárréteggel szennyezve – az országutat kellene igénybe vegyék.

 

A beruházó feladata (?!)

A prefektúrához intézett kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy a beruházót kell kérdezni a kisajátítási eljárásról és a földtulajdonosok kártérítéséről.  

A 2016. február 15-étől érvénybe lépett 67-es számú kormányhatározattal elrendelték a Marosugra – Aranyosgyéres közötti 2A szakasz, illetve a lónyai területek kisajátítási procedúráját a Brassó – Marosvásárhely – Kolozsvár – Nagyvárad közötti autópálya építése céljából. A kormányhatározat második cikkelyének mellékletében megtalálható a kártérítésben részesülő földtulajdonosok listája és a kisajátító által megítélt kártérítési összegek. Az állami költségvetésből erre a célra elkülönített pénzösszeg a kormányhatározat értelmében a szállítási minisztérium büdzséjén keresztül tavaly az autópálya-ügynökség bankszámlájára került.