Gazdasági háttér nélkül nincs politikai potenciál!
Adalékok a Székelyföld területi autonómiájáról szóló, a Népújság november 5-i lapszámában megjelent nyilatkozathoz
A címbeli kijelentést felkiáltójellel nyomatékosítom, hogy megértse – ha egyáltalán meg akarja érteni – minden autonómia-türelmetlen székely-magyar honfitárs, hogy a székelyföldi autonómia létrejötte egy felvirágoztató székelyföldi gazdasági helyzet függvénye, ugyanis mi, autonómiavárományosok a politikai potenciál növelése érdekében egy olyan anyagi-gazdasági hátteret kell megteremtsünk – a fair play jegyében a Székelyföldön –, amiből minden addig félreinformált román honfitárs meg tudja majd érteni, hogy az autonómia nem átok, sőt áldásos lesz hazája számára, hisz az autonómia státus a kisebbségek számára csak kötelezettségekkel fog járni az államháztartás felé, de másfajta fejlesztési-beruházási igényekkel számukra nem, és ezáltal több marad évről évre a többi román régiók fejlesztésére, ugyanis a teritoriális autonómia – legalábbis 90%-ban – teljes fokú önellátást feltételez.
És ezt hogyan tudjuk megteremteni? Ennek egyetlen lehetséges útja van: ha mind a magyar kormány, mind az RMDSZ, a felvidéki, kárpátaljai, vajdasági, diaszpórai magyar szervezetek hathatós összefogásával létrehívunk egy „kisebbségi ipar- és helységfejlesztési alapítványt”.
Mérlegeljünk higgadtan. Ha egy gazdasági szituáció egy adott régión belül ráadásul még kellő intelligenciával is párosul, hegyeket tudunk megmozgatni, szíveket fogunk tudni szeretettel, megértéssel feltölteni. Mert amikor az a Székelyföldön gyökeret eresztett román nem attól fog riadozni, hogy mi lesz egy székelyföldi autonómia esetén vele és az őt követő felnövő nemzedékkel épp az ő hazájában, hanem karöltve a vele egy levegőt lélegző székely-magyarral – hisz ő is az alapítvány által épp olyan anyagiakban jól szituált egyénné válik, ugyanis ő is „kisebbségben” fog élni a Székelyföldön, s a kisebbségi alapítvány normái rá is vonatkozni fognak – megteremtik mindkét nemzetrész viszonylatában az iskolai oktatáshoz, hagyományőrzéshez, vallásgyakorláshoz, közös „zászlólengetéshez” szükséges erkölcsi és anyagi feltételeket, és úgy fognak egymás rendezvényeire eljárni, mint melegszívű jó barátok, akkor az autonómia vörös posztó jellege végérvényesen megszűnik. És az a székelyföldi román, hazatérve őshonos vidékekre látogatóba, tiszta szívből kijelentheti hasonmásainak: Ne féljetek, nem kutya a magyar.
Bárdosi Sándor
