Zsánerszobrok Budapesten

Rendőr áll a Zrínyi és az Október 6. utca sarkán. Mozdulatlan, mintha a földbe cövekelték volna. Egy tizenéves lány öleli át hátulról, a közeg kövér pocakját át se éri, de arcára csókot cuppant.

Rendőr áll a Zrínyi és az Október 6. utca sarkán. Mozdulatlan, mintha a földbe cövekelték volna. Egy tizenéves lány öleli át hátulról, a közeg kövér pocakját át se éri, de arcára csókot cuppant. Az meg csak áll rendületlenül, bajszos képén rezdülés se észlelhető, a távolba tekint némán a Bazilika felé. Mire felocsúdok, hogy milyen jó fotótéma, és előkaparom a fényképezőgépet, az ifjú hölgy és vidám társasága már el is tűnt a másik sarok mögött. Így hát magát a rendőrt tudom lencsevégre kapni teljes életnagyságban. Rokonszenves bronzfigura, látványa mosolyt csalt a szemlélő szájára. Testes, pocakos, joviális fazon, nem mai csirke. Sőt, csirkének semmiképp se mondható, de nagyvadnak se. Bárki bizalommal közeledhet hozzá, érzi, hogy miatta nem lesz bántódása. Pedig kard van az oldalán, fején díszes sisak, nagykabátja is ünnepi. Posztamens nélkül, közvetlenül a kövezeten posztol. Ránézésre a múlt század első felében lehettek ilyenek a rend őrei. Ottjártamkor nem sokan fordultak meg körülötte, látszik, hogy a helyiek megszokták jelenlétét, én, a nem pesti időzöm többet mellette. Valakiknek már gyanús is lehetek. Nincs turistaszezon, idegen is kevesebb van arra. A csókos lány nem tér vissza, a hideg miatt mást már nem várok, marad ez a felvétel. De mint olvasom, a turisták valóban kedvelik az azonosítószáma szerint 235-ös posztos közrendőrt. A számot a derékszíja csatján tüntették fel. Az idegenek nem tudják, hogy Illyés András szobrászművész 2008 októberében avatott zsáneralkotása vitákat is kirobbantott a médiában. Hogy miért pont ő, miért pont oda, és miért pont olyan, amilyen? Meg egyáltalán. Vannak, akik nem örülnek, hogy Budapesten efféle köztéri alkotások jelentek meg. Mert nem csak a szimpatikus, már-már karikatúrának is beillő rendőr, más, egykor jellegzetes pesti alakok is teret nyertek. Például a Rikkancs. Ez is sok vitát kiváltott. De szó van cipőpucolóról, gesztenyeárusról, fagylaltosról, hordárról is. És még több lehetséges szobormodellről. XIX-XX. századi alakok egy XXI. századi modern európai fővárosban? Méghozzá ilyen zsánerszerű megfogalmazásban?! Igen, jogos kérdések. Pró és kontra vélemények jócskán lehetnek e témakörben. Nem vitás azonban, hogy szerethető szobrok, derűt keltenek a járókelőkben. Hol vagyunk mi attól?! Ha vannak a városban szobraink, azok a legtöbb emberben csak embertelen indulatokat keltenek. Törni, zúzni vagy beolvasztani szeretnék őket. És bár még csak egy sarki rendőr sincs, aki észrevegye, ha készül a merénylet. Na, megint elkalandoztam!