Átadták a kiváló közművelői okleveleket

„Hídépítők” munkájának elismerése

Kilyén Ilka színművésznő köszöntötte április 15-én este a Kultúrpalota kistermében összegyűlt közönséget az EMKE megyei szervezetének díjátadó ünnepségén, amelynek hangulatát zenei nyitányként a Fagyöngy citerazenekar előadása teremtette meg. A Fazakas Ildikó vezette, többszörösen díjazott együttest Bőr Gyula vezényelte, aki citerára alkalmazta Kodály Zoltán Kállai kettősét. 

„Erdély földjén messzi múltba gyökerező gazdag hagyománya van a cselekvő művelődésnek, a sorskérdésekkel történő szembenézés iránti fogékonyságnak. Ilyen szellemben kíván eleget tenni hivatásának a 140 évvel ezelőtt megalakított EMKE (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) is, az új idők szükségleteihez igazodva. 2008 óta az EMKE Országos Elnökségének kezdeményezéséreáprilis 12-e az erdélyi magyar közművelődés napja” – hangzott el a szervezet történetét ismertető dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár, az EMKE területi alelnökének nyitóbeszédében. Köszönetet mondott a közművelődést szolgáló kultúrembereknek, az EMKE jelszavának jegyében cselekvő kitartó szervezőknek: „Ki a köznek él, annak élni érdemes!”. Hozzátette, hogy az EMKE országos szervezetének idei díjazottjai között megyénkből Barabás László néprajzkutató, szakíró, tanár szerepel, akit a Bányai János-díjjal tüntettek ki.

Maros megye sokszínű valóságában a közművelődés sokkal több, mint intézmények vagy                 programok sora. Inkább egyfajta belső iránytű, hivatás, amely segít hidakat építeni. „Mert hidakra van szükségünk a múlt értékei és a jövő kihívásai között, hidakra emberek, generációk és látásmódok, és hidakra az egymástól néha elszigetelődő közösségek között” – hangzott el Kovács János, az EMKE Maros megyei szervezete elnökének beszédében. Meg kell találni a módját a valódi közösségek építésének a digitális térben is, a fiatalok megszólításának, az együttműködésnek és a hálózatépítésnek. „Akkor leszünk igazán erősek, ha mindannyian nemcsak fogyasztói, hanem aktív alakítói is vagyunk közösségi életünknek. Ha merünk kérdezni, kezdeményezni, részt venni, együttműködni” – hívta fel a figyelmet a tennivalókra, és gratulált az est díjazottjainak. 

Jó az, ha megállunk egy pillanatra, és köszönetet tudunk mondani, elismeréssel adózunk mindazoknak, akik éveken át dolgoztak értünk, és akik elismerésképpen ma kiváló közművelői elismerésben és mecénási oklevélben fognak részesülni – hangsúlyozta a műsorvezető Kilyén Ilka, aki az első kitüntetett, Náznán Olga kitartó, értékes tevékenységét méltatta. A tősgyökeres kolozsvári Náznán Olga műszaki végzettsége ellenére elkötelezetten a humán tevékenységeknek szentelte szabadidejét, nyugdíjazása után pedig minden idejét. A fordulatot követően 1990-ben gyermekfoglalkozást szervezett Kuckó néven, amely nagy népszerűségre tett szert, tanítványai több országos vetélkedőn értek el sikereket, és színvonalas műsorokat szolgáltattak az RTV Magyar Adásának. Az 1991-ben újraalakult kolozsvári EMKE alelnöke, majd ügyvezető elnöke volt. Több száz résztvevővel diákvetélkedőket szervezett, szoros kapcsolatba lépve a magyarországi nagyvárosokkal. 1999-ben költözött Marosvásárhelyre, ahol technikai-informatikai munkakörben dolgozott az orvosi egyetemen. Folytatta a testvérvárosi települések diákjai közötti vetélkedőket a „ki tud többet a másik városáról” témával, igaz baráti kapcsolatok kialakulásán munkálkodva Kecskeméttel, Zalaegerszeggel, Bajával mint Vásárhely testvérvárosaival. Tevékenységei, megvalósult tervei egyszerre hagyományőrzőek, és napjaink követelményeihez igazodnak. Tagja, alelnöke, majd elnöke lett a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesületnek, ahol a nagyszerű csapattal szinte heti rendszerességgel valamilyen tevékenységet szerveznek, amelyek a közművelődést, a nemzeti önazonosság megőrzését, magunk gazdagítását szolgálják: illemtanórák, vers-, mesemondó vetélkedők, pedagógus önképzőkörök, toronykoncertek, leckehangversenyek, vártemplomi orgonaestek, híres asszonyokról való emlékestek, kegyeleti emlékeink gondozása, egyházi ünnepekre való ráhangolódás, nevezetes személyiségeinkre való megemlékezés, húsvéti tojásfestés, nyári gyermektáborok szervezése, kirándulások, kézművesvásárok, jótékonykodás, a jó hangulatú Zsuzsanna-bál, rengeteg munka, amit néhány asszony végez az önkéntesség jegyében. Az egyesület elnyerte a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal Pro cultura kitüntetését. Náznán Olga legfontosabb díjai: Az emberért (Pécs), a Magyar Kultúra Lovagja és az Ezüstfenyő díj, amelyekkel kitartását, elkötelezettségét, csapatépítő tevékenységét, Marosvásárhely és magyarsága iránti szeretetét ismerik el, miközben kultúránk, értékeink iránti büszkeségre tanítanak – hangzott el többek között a méltatásban. A kitüntetést az országos alelnök és a megyei szervezet elnöke adta át, majd az ünnepelt mondott köszönetet, hangsúlyozva, hogy csapatban dolgozott, és két nagyon lelkes társát ajánlotta jövőbeli elismerésre.

A másik kitüntetett, Kelemen Ferenc koreográfus, művészeti író, rádiós újságíró méltatását Sármási-Bocskai János rádiós kolléga írta, aki munkahelyi okok miatt nem lehetett jelen, ezért a méltatást dr. Ábrám Zoltán alelnök olvasta fel. 

A marosvásárhelyi születésű (1944) Kelemen Ferenc magyar nyelv és irodalom szakot végzett, tanárként két éven át a Székely Népi Együttes táncosa volt, valamint Népi Művészeti Iskolában tánctanár, majd az Egyetemisták Művelődési Házának művészeti irányítója lett, és közben mozgásművészeti kollégiumokat tartott a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán.  

A főiskolások táncegyüttesével, amelyet 1967-ben alapított, számos országos díjat és helyezést nyert. Felkérésre több színházi előadás koreográfiáját készítette el Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen, több előadást az ő közreműködésével mutattak be. Az RTV számára is filmkoreográfiákat készített (Régi erdélyi énekek és táncok, Vajdahunyadi várjátékok, az enyedi Bethlen Gábor Kollégiumról készített Mondod-e még?), továbbá a Kaláka című műsor első két adásában is koreográfiai szakértőként vett részt. Szervezői és irányítói munkássága nyomán hagyományőrző népi együttesek alakultak Szentgericén, Székelykálban és Magyardellőn. Éveken át rendszeresen írt folyóiratok, újságok hasábjain, 1970-től a Marosvásárhelyi Rádió, majd nyugdíjazása előtt néhány évet a Bukaresti Rádió munkatársa volt. 

Egész életében tanított, értéket őrzött, próbálta a fiatalság lelkében elültetni a népi értékek iránti fogékonyságot, szolgálni a közművelődést. Nyugdíjasként Borszék művelődési életének a fellendítésén dolgozik, és hagyatékát rendezi.  

Egészségi okok miatt nem lehetett jelen, ezért írásban mondott köszönetet a rangos elismerésért: 

„A mozdulatok bűvöletét újra átélni, majd örömforrásként gyakorolni gyönyörű kihívást jelent. Ezért érzem én is, hogy a tánc a mozdulatok költészetét is jelenti, mert aki szeret és tud táncolni, az rossz ember nem lehet, tartja a régi bölcsesség” – írta, és minden tánckedvelőnek, az erdélyi kultúra napszámosainak türelmet és kitartást kívánt. Majd Gárdonyi Géza intelmeivel fejezte be köszönetét, és kívánt áldott húsvéti ünnepet: „Légy az, akiből árad a nyugalom, légy az, akire nem hat a hatalom. Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet. S menj oda, ahol fázik a szeretet”.

Az évente átadott szakmai, kulturális elismerésen kívül egy ideje a támogatóknak,  vállalkozóknak is megköszönik a közművelődésben elért szép eredményeket, akik önzetlen segíteni akarásukkal könnyebbé teszik az előrehaladást, a tervezett megvalósításokat. Az idén két személy részesült kitüntetésben, akik az EMKE Maros megyei szervezetének a pénzügyi,  valamint cenzori elszámoltatását végezték, és az EMKE szerény anyagi lehetőségei közepette az átláthatóságot biztosították. Bokros teendői közepette Kiss Ildikó közgazdász számos Maros megyei egyesület és alapítvány pénzügyi, gazdasági felügyelete mellett az EMKÉ-ét is vállalta. Tódor-Soó Ignác közgazdász, aki nyolc éven át volt tagja a Romániai Cégfelszámolók Országos Egyesülete vezetőtanácsának, és jelenleg az egyesület Maros megyei egységének az elnöke, minden év elején elkészítette az EMKE Maros megyei szervezetének a cenzori jelentését. A mecénási oklevelet Kiss Ildikó vette át, Tódor-Soó Ignác nem tudott jelen lenni. Áldozatkész munkájukat megköszönve dr. Ábrám Zoltán az EMKE jelszavát idézte: „Ki a köznek él, annak élni érdemes”. Az elismerő oklevelek kiosztása között három marosvásárhelyi tehetséges fiatal szavalata és éneke bizonyította a közönségnek, hogy van utánpótlás. Tamási Csenge, a Bolyai líceumhoz tartozó római katolikus teológiai líceum XI. osztályos diákja Kányádi Sándor Fekete-piros című versét szavalta. Ferenczi Attila, a Marosvásárhelyi Művészeti Főgimnázium kilencedik osztályos diákja két népdalt énekelt Bartók Béla feldolgozásában, a XI. osztályos Pap Dániel Kodály Zoltán Háry János című daljátékából a Toborzót adta elő. A két tehetséges diákot zongorán Demeter Csaba kísérte, felkészítő tanáruk Trózner Kincső.   

 Fotó: Bodolai Gyöngyi