Zágontól Rodostóig, Rodostótól Zágonig
„Ülj motorra, és gyere velünk a történelmi utazáson, emlékezzünk őseinkre és kalandozzunk Európa végein!” Így szólt a meghívás a Barabás Botond által szervezett Mikes-körútra, aminek célja megemlékezni a szabadságharc leverésének 300. és Mikes Kelemen halálának 250. évfordulójára, mely zarándokutat július 29. és augusztus 7. között tettünk meg, ki motorral, ki autóval, Zágon és Rodostó útvonalon.
„Ülj motorra, és gyere velünk a történelmi utazáson, emlékezzünk őseinkre és kalandozzunk Európa végein!” Így szólt a meghívás a Barabás Botond által szervezett Mikes-körútra, aminek célja megemlékezni a szabadságharc leverésének 300. és Mikes Kelemen halálának 250. évfordulójára, mely zarándokutat július 29. és augusztus 7. között tettünk meg, ki motorral, ki autóval, Zágon és Rodostó útvonalon.
A gyülekezés Homoród-karácsonyfalván volt, ahol a helyi kultúrházban először megemlékeztünk a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcról, majd ifj. Tompó László történész előadása nyűgözte le a hallgatókat. Este a Historica (Budapest) és a Shadows (Székelyudvarhely) zenekar koncertezett.
Másnap a húsz motoros és kilenc autós Homoród-karácsonyfalváról, a kuruc alaptáborból indult, Vargyason keresztül, ahol megtekintettük a dinasztiák óta fafaragással és bútorkészítéssel foglalkozó Sütő család házi kiállítását, majd a kastélyban megemlékeztünk Daniel Mihály és Daniel István vargyasi kuruc hősökről. Ezt követte ifj. Tompó László csodálatos történelmi előadása és a Historica zenekar koncertje a vargyasi kultúrotthonban.
Este értünk Zágonba, ahol Barabás Tünde, a múzeum igazgatója fogadott és vendégelt meg. Az itt töltött éjszaka után Beder Tibor író, földrajztudós, a zarándokút védnöke filmet vetített és bemutatta a legújabb könyvét, majd érdekes epizódokat mesélt törökországi zarándokútjáról. Továbbá a kastély udvarán megemlékezést tartottunk, minekutána megkoszorúztuk Mikes Kelemen szobrát. Zarándokutunk során kopjafát vittünk Rodostóba, amit a zágoni Balázs Imre plébános a vasárnapi szentmisén megáldott.
Innen Bulgárián keresztül vettük utunkat Törökország felé. Kétnapi utazás után szerencsésen megérkeztünk Rodostóba, ahol Ali Kabul, a Rákóczi Múzeum igazgatója várt minket. Sajnos, az időbeli egyeztetésben egy kis eltolódás adódott, így másnap nem tudtuk felállítani a kopjafát, de kihallgatási időpontot kértünk a polgármestertől, aki nagyon szívélyesen intézkedett és még aznap megöntötték az alapot, így sikerült péntek délelőtt felállítani a kopjafát. A városi parkban, a legszebb helyen került felavatásra, ahol török barátaink, az alpolgármester, a tiszteletbeli konzul, a Török-Magyar Baráti Társaság elnöke, alelnöke, a múzeum igazgatója is részt vettek. Örök emlékeztetőül szolgál, hogy volt egy kis csapat, amely ezt megálmodta és megvalósította kellő időben és a kellő helyen.
A szervező szavaival élve: „Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza!”
Célunk elérésével, a szabad program után elindultunk vissza Zágonba. Szintén kétnapos utazás után – bár csapatunk kissé megfogyatkozott –, szerencsésen visszaérve Zágonba, tiszteletünket tettük Mikes Kelemen szobránál és fejet hajtottunk a hűséges szolga előtt, aki nem hagyta el a fejedelmet, mert vallotta, hogy „Az erdélyi vér nem az adomért szolgál, hanem a becsületért.”
Antal Éva, „egy motoros kuruc”
