Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Bud Spencer Piedone felügyelőként filmjeiben egy pici yorkie-t szorongatott karjában. A yorkie története igen érdekes, tartása nagy divat, és a legdrágább fajta mifelénk. Gazdái többnyire nem is tudják, hogy prolik kutyáját dédelgetik.
Hajdan az Egyesült Királyságban az úgynevezett nagy testű sport- illetve vadászkutyák tartása kizárólag az arisztokrácia kiváltsága volt. Már a XI. században szigorú törvény szabályozta a vadászat és a kutyatartás rendjét. A földműveseknek, jobbágyoknak nemcsak a vadászatot tiltották meg, de nem tarthattak hét inchnél (kb. 18 cm) nagyobb kutyát sem. A yorkshire terrier a szegény munkáscsaládok kedvence volt. Az észak-angliai munkások által kitenyésztett kutya nem véletlen volt tehát apró termetű. Főleg patkányfogásra, de apróbb vadak elejtésére is használták. Minden magánál kisebb élőlényt meghajszol.
Önálló fajtaként 1898-ban ismerték el. Tetszetős külleme, vidám megjelenése naná, hogy az arisztokrácia figyelmét is felkeltette, s így az 1900-as évektől hallatlanul népszerű lett az egész világon.
Kölyökkorban általában 100 dkg alatt, felnőttkorban pedig 1,5 kg-tól fejlődnek tovább a kutyák. A testtömegük 1,5 kg-tól maximum 5 kg-ig elfogadott. A terrierek igen bátor vadászkutyák, a yorkie sem remegő öleb. Sem a nála nagyobb kutyáktól, sem az idegen jövevényektől nem szokott megijedni. Mint általában a kutyák, nincs tisztában méretével, vérmérséklete határozza meg viselkedését, ezért nemcsak szobakutya, kiválóan érzi magát a szabadban, a kertben, szívesen kirándul az erdőbe gazdájával, akihez nagyon ragaszkodik.
Hosszú szőrzete nagyon sima, és teste két oldalán egyenletesen lelóg. A választék az orrtól a farok végéig terjed. Nagyon elegáns, egyenes testtartású, jelentőségteljes a kisugárzása. Megjelenése életerőt sugároz, teste arányos. Természetesen meg lehet nyírni, mert könnyebb a gondozása, de aki státusszimbólumnak tartja, és kiállításokra viszi, az sok időt szánjon rá.