Yes! – kiáltott fel szerdán Traian Băsescu, akit Bécsben, az ausztriai románokkal szervezett találkozón ért utol a hír, hogy az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte a parlamenti képviselők és szenátorok státusát szabályozó törvényt, amely előjogokat biztosított (volna) honatyáinknak.
Yes! – kiáltott fel szerdán Traian Băsescu, akit Bécsben, az ausztriai románokkal szervezett találkozón ért utol a hír, hogy az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte a parlamenti képviselők és szenátorok státusát szabályozó törvényt, amely előjogokat biztosított (volna) honatyáinknak azzal az istenadta néppel szemben, amelyre – főleg a legutóbbi választások nyomán kialakult megaparlamenttel – malomkőként nehezedik az egyre nagyobb szegénység.
Ugyanezt mondta valaki itt, Vásárhelyen is tegnap, amikor véletlenül összefutottunk a főtéren, sőt állította, legalább tizennyolcmillió választópolgár osztja az örömöt, mert, mint mondta, az orcátlanság netovábbja, hogy maguknak minden kiváltságot megszavaznak, sőt az igazságszolgáltatás előtt is kegyeltek akarnak lenni, pedig az alkotmány értelmében a törvény előtt minden állampolgár egyenlő kellene legyen.
Az alkotmánybíróság azt a cikkelyt találta alkotmányellenesnek, amely 45 napos fellebbezési időt biztosít a hivatali összeférhetetlenséggel vádolt képviselők számára, miközben a „többiek”, azaz az egyszerű közhivatalnokok esetében ez a határidő 15 nap.
A jogszabályt korábban az államfő is visszaküldte a parlamentnek, arra hivatkozva, hogy az Európai Bizottság január végi jelentése is figyelmeztette Romániát, hitelesebb lenne a parlament, ha világos és egyértelmű szabályokat fogadnának el a korrupcióval gyanúsított képviselők és szenátorok ügyében.
Az óvást kezdeményező ellenzéki pártok képviselői, 24 demokrata-liberális és egy DD néppárti, azzal az örökzöld szólammal érvelnek, miszerint mindenki egyenlő a törvény előtt, illetve nemzetközi jogszabályokra hivatkozva utasítják el az említett előírást.
Az érintettek persze teljesen másképp látják a helyzetet. Azzal érveltek már a kezdet kezdetén, hogy szükségük van a negyvenöt napra, mert nem biztos, hogy az általánosan érvényes tizenöt napos határidőn belül megtalálják őket, lévén, hogy sokat tartózkodnak külföldön.
Megértjük őket: elvégre nem is lehet elvárni, hogy egy-egy, a világ másik oldalán üdülő, vagy éppen – ahogy nem-egyszer megtörtént már – közpénzeken Thaiföldön, Brazíliában, netán Pekingben vagy más egzotikus helyen
„terepező” honatya csupán egy bosszantó korrupciós vagy összeférhetetlenségi vád miatt megszakítsa tartalmas és valószínűleg az itthoni állampolgárok életének javítását célzó kiszállását. Számukra tehát savanyú a szőlő. De mit mondhatnának, el kell fogadniuk az alkotmánybíróság döntését.
