Az utóbbi hetekben a nemzetközi hitelminősítők nyilatkozatait a politikai érdekeinek megfelelően kozmetikázva igyekezett bizonyítani a kormányfő, hogy a nemzetközi intézmények és a befektetők bíznak kabinetjének gazdaságpolitikájában. Pedig e bizalom szempontjából igazán fontos vizsga csak most kezdődik.
E héttől a hónap végéig zajlik a Nemzetközi Valutaalap éves országjelentésének tárgyalási folyamata. Az intézmény küldöttsége tárgyal a kormányzat, a jegybank, az üzleti és a civil szférák képviselőivel, majd készít egy jelentést, aminek a következtetéseit nyilvánosan is szokta ismertetni.
Az erről szóló nyúlfarknyi hírügynökségi anyagban, amelyet változatlan formában hozott le szinte minden virtuális médiatermék, azt emelik ki, hogy a folyamat virtuálisan zajlik. Ez tényleg újdonság, csak épp teljesen lényegtelen. Ami jóval érdekesebb, az az, hogy a valutaalapi szakik először tárgyalnak ilyen szinten a jelenlegi kormánnyal, illetve az országot már másfél éve vezető liberális kormánycsapattal is. Tavaly nem készült ilyen országjelentés, mert a járványhelyzet miatt a szakértők és a politikusok is a tűzoltással voltak elfoglalva a többhetes felmérő és elemző folyamatok helyett.
Ez a jelentés fogja pontosabban megmondani, mennyire bíznak az igazán fontos helyeken a kormányban és az intézkedéseiben, ami egy olyan helyzetben, amikor évente milliárdos nagyságrendű külföldi hitelekkel kell életben tartani az államháztartást, több mint fontos. Az előző szocdem kormányzat az éves országjelentésekben rendszeresen komoly kritikát kapott az elhibázott gazdaságpolitikai lépéseiért, amikre a kormányelődök bajszos bárójának az volt rendszerint a replikája, hogy ezek a csúnya kapitalisták nem akarják hagyni, hogy ő és csapata jólétbe vezessék az országot és népét. A most készülő jelentésből pár hét múlva kiderül, hogy a gazdasági gondok kezelésére mit javasolnak a szakik, és arra is lehet következtetni, hogy ehhez társul-e valamilyen kedvező politikai hátszél is. Mert itt a kérdés már nem is az, hogy reformok kellenek, hanem azon van a lényeg, hogy ezt a gazdasági válságot megússzuk-e a múlt évtized elején látott megszorítások nélkül. Hamarosan azt fogjuk látni, hogy az államkassza lélegeztetőgépének bizonyuló pénzcsapok gazdáinak ehhez mennyi türelme van.
