Vízóra-ellenőrzés 2.
Korábban ismertetett esetem, az ITON Service és ePlumber kft.-kkel az általuk a tömbházakban végzett „vízóra-ellenőrzés” további fejleményeit szeretném megosztani a hozzám hasonlóan átvert, ugyanakkor a dolgok tisztázásában is érdekelt olvasókkal.
A metrológiai intézménytől (BRML) kapott válasz – mely igazolta a „kötelező szolgáltatás”-ként bejelentett ellenőrzés törvénytelen voltával szembeni gyanúmat – alapján írásban megkerestem a fogyasztóvédelmi és a közpénzügyi hivatalt. Részükről a kivizsgálás most részben véglegesítődött. A fogyasztóvédelmi hivatal megalapozottnak ítélte a bejelenté-semet, értesített, hogy a céget kihágás miatt megbüntették, és mehetek oda, hogy visszaadják a 41 lejemet. Két cégről van szó, ennek ellenére a jogász által aláírt hivatalos levél nem részletezi, hogy melyik céget büntették meg és melyikhez kell forduljak a jogtalanul inkasszált pénz visszaadása érdekében. Ami következett, az csak megerősíti, hogy a sérelmezett korábbi eljárás csak egy szelete az említett cégek kliensekkel szembeni viszonyulásának. Hogy ne járjak hiába, telefonon érdeklődtem, mikor jöhetek és mit kell hozzak magammal. A válasz: elég, ha személyesen megjelenek. Ott derült ki, hogy a pénz ellenében visszakérik a kibocsátott dokumentumokat (a vízóra-ellenőrzési igazolást és a két „bon”-t). Nem volt mit tegyek, vissza kellett forduljak. A fiatal hölgy kiállítja a kifizetési utasítást és kéri a dokumentumokat. Kérdem, előkészítették-e az átadási jegyzőkönyvet, ugyanis hivatalos papírokat nem lehet nyom nélkül mozgatni. Ez kissé kihozta a sodrából, miféle packázás ez a részemről, de miután telefonon beszélt a láthatatlan főnökkel, ketten nekiálltak számítógépen megszerkeszteni azt. Kinyomtatás után látom, nem szerepel benne, hogy ki mit ad és kap, vagyis a lényeg hiányzott. Figyelmeztetem, erre kézzel kezdte megírni az új jegyzőkönyvet, diktáltam neki, mit kell oda beírjon, többek közt a cég hivatalos képviselőjének az olvasható nevét és beosztását, amelyre a cég pecsétje kerül. Közben kiszalad belőle egy gúnyos megjegyzés: látom, jól ismeri a dolgokat. A baj az, gondoltam magamban, hogy nem ismerem eléggé, mert ha igen, akkor nem lennénk most itt. Ez a megjegyzése sok mindent elárul a cég magatartásáról. A hölgyet láthatólag nagyon idegesítette, hogy valaki rájött a turpisságra és be is panaszolta őket. Viszont egyáltalán nem zavarta, meg sem fordult a fejében, hogy a szemérmetlenül átvert jóhiszemű emberek ezreitől végső soron ellopott pénzből kapja a fizetését. De nehogy azt higgyük, hogy a láthatatlan főnök előbújt az irodájából és elnézést kért az okozott – finoman fogalmazva – kellemetlenségekért.
Visszatérve a fogyasztóvédő hivatal levelére, nem derül ki belőle, hogy melyik cikkely alapján és mekkora összeggel büntették meg a céget (levelükből úgy derül ki, hogy csak egyet, habár ketten közösen követték el a visszaélést). Átböngészve az idézett rendelkezést, az általam valószínűsíthető besorolás szerint (habár megtörténhet, hogy több is lehetséges) a kihágás 2000-20000 lej között büntethető. Ugyanakkor a hivatal nem válaszolt arra a kérésemre sem, hogy – mivel tömeges visszaélésről van szó – kötelezzék a cégeket visszaadni az összes kárvallottnak a jogtalanul felvasalt pénzt. Elképzelem, hogyan zajlódhatott le a kemény ellenőrzés: nana, kis hamis, már megint rosszalkodtatok, adjátok hamar vissza azt a koszos 41 lejt a panaszosnak, mivel csak egy panasz érkezett, egyiketek fizet 2000 lejt, a másikat, mivel ugyanaz a tulajdonos, megkíméljük, minek fizessen szegény mindkét zsebéből, úgyis százezres illetéktelen haszonnal maradtok, és az üzlet folyhat zavartalanul tovább, majd reklamáljon egyenként mindenki.
A közpénzügyi hivataltól két válasz érkezett. Az elsőben arról értesítenek, hogy bejelentésemet átadták kivizsgálásra a fogyasztóvédelmi hivatalnak és a megyi rendőrség visszaélésekkel foglalkozó osztályának. A másodikban konkrétan válaszolnak az ePlumber Kft. által kibocsátott fizetési bonokkal kapcsolatos kérdésemre. Megtudom, hogy megérzésem helyes volt: a bonok nem fizetési eszközök, a kifogásolt szerelési tevékenység ellenértékének bevételéért nyugtát kell kiállítania a cégnek. Arra vonatkozóan, hogy törvényes körülmények között egy cég kibocsáthat-e fizetési igazolást egy törvénytelenül elvégzett szolgáltatásért, egy cég kibocsáthat-e és inkasszálhat-e pénzt egy másik cég által elvégzett szolgáltatásért, egy cég bevételezhet-e pénzt egy nem kért és a felek közötti szerződés nélküli szolgáltatásért, valamint hogy hatáskörükben kötelezzék a két céget minden egyes becsapott személynek visszaadni a jogtalanul elvett pénzt, azt a választ kaptam, hogy megoldásért az intézmény vizsgálati osztálya foglalkozik ezzel, és indokolt esetben alkalmazni fogják a „megfelelő törvényes intézkedéseket”. Szó sincs arról, hogy értesítenének a kivizsgálás eredményéről. A rendőrségnél pedig, úgy tűnik, nincs megoldási határidő.
Egyelőre tehát úgy néz ki a dolog, hogy az illetékes hatóságokat nemigen aggasztja a bepanaszolt és most már igazoltan szándékos és nagyméretű tömeges átverés, az zavartalanul folyhat tovább, több megyében is. Ha netalán akad egyvalaki, aki veszi a fáradságot egy többlépcsős, időt igénylő, ugyanakkor több tízezer személyt is érintő panasz bejelentéséhez, a hivatalok a lószemüveges hozzáállással – és kizárólag csak azzal az eggyel – foglalkoznak. Nagyon remélem, hogy a közpénzügyi hivatal további vizsgálata és a rendőrségi kivizsgálás eredményeként hozott intézkedések rácáfolnak majd erre.
Kelemen Árpád
