Vízóra-ellenőrzés

Mielőtt továbblépnék az ügyben, egy közérdekű témával kapcsolatos, még nagyon friss tapasztalatomat és az azzal kapcsolatban kapott hiteles tájékoztatás eredményeit szeretném megosztani.

Nemrégiben az ITON Service Kft. hirdetése jelent meg a lépcsőházunkban, miszerint a lakrészekben szerelt hidegvíz-fogyasztást mérő óráinkat metrológiai ellenőrzésnek kell alávessük. Elfelejtettem lejegyezni leszerelés előtt az óraállást, de a szakik is elfelejtették velem közölni. Visszaszerelés után kaptam egy fél ívpapír nagyságú igazolást a vízórák (kettő lévén) megfelelőségéről. Ezen, az ITON nevén és a kézzel írott bejegyzéseken kívül, szinte minden szöveg olvashatatlan volt. Az igazolás címe kivételesen még kibetűzhető volt, így hangzott: „Buletin de verificare contoare”. Továbbá kaptam még két bonszerű fizetési igazolást (?) 20,5 lejről. Ezen már az ePlumber Kft. neve szerepelt, az ITON-é sehol. Ennek a cégnek a postacíme és telefonszámai megegyeztek az ITON-éval.

Kérdésemre, hogy az a bizonyos igazolás nem metrológiai ellenőrzésről tanúsít-e, mint ahogy az értesítőben szerepelt, a szaki szemmel láthatóan nyugtalan lett, de hamar feltalálta magát, és azt válaszolta, hogy jelenleg ez a szabály. A fizetési igazolásként kiállított papírfecnikre – egy 5,5x13 cm méretű papír, amelyen az ePlumber Kft. neve szerepel, címe Abonament prestări servicii (!) – vonatkozó kérdésemre már jobban feszengett, sietős dolgukra hivatkozva azzal fizetett ki, hogy a két cég együtt dolgozik ebben az ügyben. Így (egyelőre) megválaszolatlanul maradt az a kérdés, hogy egy cég által elvégzett szolgáltatásért hogy adhat törvényesen fizetési igazolást egy másik cég.

Nyilván gyanús lett a dolog, ezért megpróbáltam tisztázni az ügyet. Megcsengettem az ITON Service Kft.-t. Bejelentkeztem a vonal végén levő hölgynél, mondom, ki vagyok, és milyen ügyben szeretnék beszélni a vezetőség valamelyik tagjával. Udvariasan azt válaszolta, hogy jelenleg senki sem elérhető, továbbítja kérésemet a főnökeinek, akik majd felhívnak, esetleg érdeklődjek később. Ezt a társalgást mindketten többször megismételtük két napon keresztül, az eredmény ugyanaz volt. Visszahívásra pedig hiába is vártam. Tanácstalanságomban eszembe jutott, hogy az állami metrológiai intézmény talán segíthet az eligazításban. Ez az intézmény az egyedül illetékes az összes elképzelhető méréssel kapcsolatos intézkedésekben. Levelet írtam nekik (Biroul Român de Metrologie Legală – BRML), amelyre 30 napon belül a 032/14.03.2017 iktatószámmal ellátott választ kaptam. Válaszuk igazolta a gyanúmat. Telefonos megkeresésemre további pontosításokat is kaptam. A BRML válasza után rákérdeztem erre a dologra a tulajdonosi társulásunk adminisztrátoránál is. A továbbiakban, az esetleges félreértések tisztázásaként, megjegyzem, hogy célom nem az esetleges ellenőrzési kötelezettség alóli kibúvás volt, ellenkezőleg, tudni akartam, azt milyen törvényes rendelkezések szabályozzák. Különösen, ha pénzbe is kerül. Nekem „csak” 41 lejembe, de a két cégnek, megszorozva néhány ezerrel, már szép illetéktelen haszon, amint az a továbbiakban kiderül.

Az első kérdésem arra vonatkozott, hogy a lakrészekben felszerelt vízórákat törvényes módon metrológiai ellenőrzésnek kell-e alávetni. A válasz egyértelmű: NEM. A törvényes rendelkezések szerint, mivel ezek csak másodlagos mérőműszerek (az elsődleges mérőműszer a tömbház teljes fogyasztását méri), szerepük, tájékoztató jelleggel, csak a költségek elosztásában van. Természetesen, semmi akadálya nincs annak, ha valaki metrológiai ellenőrzést igényel. Ebben nemcsak a bukaresti székhelyű BRML-nél, hanem annak megyei irodáinál is kaphatunk felvilágosítást. Ugyanakkor egy új vízóra vásárlásakor, függetlenül attól, hogy hova kerül beszerelésre, figyelnünk kell arra, hogy az többek között metrológiai tanúsítvánnyal is kell rendelkezzen. Mindebből következik, hogy egy mérőműszer metrológiai ellenőrzése kizárólag abban az esetben kötelező, amikor a fogyasztónak KÖZVETLEN szerződése van a szolgáltatóval. Tömbházak esetében szinte kizárólagos az az eset, amikor a vízszolgáltatóval a tulajdonosi társulásnak van szerződése, így az elsődleges (fő) vízórára kötelező a metrológiai ellenőrzés. Mi több, a másodlagos vízórákra semmilyen más, például valamilyen „egyszerűsített” ellenőrzési törvényes kötelezettség sem létezik.

A második kérdésem arra vonatkozott, hogy a mérőműszerekkel kapcsolatban létezik-e valamilyen jogosítási kötelezettség. A válasz: IGEN. A telefonos pontosításból az is kiderült, hogy BRML-jogosítás szükséges mindenféle, a törvényes rendelkezésekben felsorolt, metrológiai ellenőrzésre köteles mérőműszer (mint a vízórák) gyártására, importjára, javítására, átalakítására, bérbeadására és beszerelésére.

A harmadik kérdésem az volt, hogy az eljáró két cégnek van-e BRML-jogosítása vízórák szerelésére és metrológiai ellenőrzésére. A válasz: EGYIKÜKNEK SEM, EGYIKRE SEM. Vagyis másodlagos vízórák szerelésére nem kötelező a BRML-jogosítás, csak vízszerelő szakmai felkészültség. A vízórák metrológiai ellenőrzésére megfelelően felszerelt és BRML jogosítású vízszerelő által kiszolgált laboratórium szükséges, amelyet a BRML jogosít. A BRML inspektora telefonbeszélgetésünk alkalmával azt is elmondta, hogy kiszálltak a céghez, ahol kiderült, hogy van ugyan egy standjuk, de az nem megfelelő ilyen célú ellenőrzésre, mint azt az írásos válaszukban írták, nincs jogosított metrológiai laboratóriumuk sem.

A negyedik kérdésem: az ITON Service Kft. által kiállított vízóra-ellenőrzési igazolás tekinthető-e metrológiai ellenőrzési dokumentumnak? A válasz ismét egyértelmű: NEM. Amelyből ugye szintén egyértelműen következik, hogy az ezen a címen felvasalt pénzt illetéktelenül vették el. A fentiekhez már csak mellékesen idézném az inspektor szavait: ilyen „ellenőrzést” Ön is és bárki elvégezhet, aztán szerkeszt róla egy papírt.

Az ötödik kérdésem a vízórák kötelező időszakos ellenőrzésére vonatkozott, ugyanis az értesítőben, de az úgynevezett „Buletin”-ben is négyévenkénti ellenőrzési kötelezettség van megjelölve. A válasz ismét világos: a hidegvíz-órák időszakos metrológiai ellenőrzési kötelezettsége hétévenként és KIZÁRÓLAG az elsődleges órákra érvényes, a másodlagos vízórákra NINCS ilyen kötelezettség.

A fentiek alapján egyértelmű tehát, hogy a tömbházakba (és nem csak) szerelt MÁSODLAGOS vízórákra felsorolt kötelezettségek NEM, csak egyéni magánlakások vagy más természetű ingatlanok esetében érvényesek, ahol a fogyasztónak közvetlen szerződése van a vízszolgáltatóval.

Másrészt a BRML honlapján utánanéztem, mi a helyzet néhány más marosvásárhelyi vízóra-leolvasó céggel. Mint kiderült, nekik sincs BRML-jogosítással rendelkező laboratóriumuk. Itt még annyit tennék hozzá, hogy bár a törvény szerint a többi (mint például a szerelési) jogosítások is nyilvánosak, ezek nem szerepelnek az intézmény honlapján, viszont amint az én esetem is igazolja, kérésre megtudhatjuk.

Az adminisztrátor kérdésemre arról tájékoztatott, hogy a tulajdonosi társulásnak sem az ITON Service Kft.-vel, sem a többi vízóra-leolvasó céggel nincs sem egyezsége, sem szerződése a lakrészekben levő vízórákkal kapcsolatban. Viszont igyekezett meggyőzni az ePlumber Kft. által reklámozott, több száz lejes, rádiós távleolvasóval ellátott vízóra beszerelésének hasznosságáról. Nyilván, e tekintetben vagy rosszul, vagy egyáltalán nem világosították fel a polgármesteri hivatal tulajdonosi társulásokért felelős osztályán. (Úgy tűnik, a tulajdonosi társulásoknál egy ilyen tájékoztatóra nagy szükség volna.) Ugyanis, ha a másodlagos vízórák csak tájékoztatásul szolgálnak az elhasznált ivóvízzel és az azzal összefüggésben levő szennyvíz-elvezetési költségek elosztása tekintetében, teljesen felesleges kidobni a sok pénzt egy méregdrága mérőműszerre, amelynek nemcsak a beszerzési és beszerelési árát, hanem azután a szükséges fenntartási és üzemeltetési díját is folyamatosan fizetni kell, nem beszélve az esetleges javítás várhatóan nem kis költségéről. Már csak zárójelben tenném hozzá, hogy a BRML által idézett törvényes rendelkezések szerint az ilyen típusú vízórák behozatalára, javítására, átalakítására, bérbeadására és beszerelésére is BRML-jogosításuk kell legyen az ezzel foglalkozó cégeknek, a metrológiai ellenőrzésről nem is szólva.

A vízszolgáltató Aquaservet továbbra is csak a tömbház elsődleges (fő) vízórájának leolvasása fogja érdekelni. Ilyenformán az úgynevezett „csepegtetős” vízhasználat (amely egyébként nem törvénytelen), amelynél a vízóra még nem kezd mérni, éppúgy érvényes a rádión keresztül leolvasott vízórákra is, mert a mérőműszer lelke ugyanaz. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy az elsődleges vízóra, egy-két rendkívüli kivételtől eltekintve, érdekes módon mindig jóval többet mutat a másodlagos vízórák összesített értékénél, ami nem magyarázható sem a másodlagos vízórák kisebb pontosságával, sem a csepegtetős módszer alkalmazásával. A többletkülönbséget pedig az adminisztrátorok osztják el vagy a másodlagos vízórák által jegyzett fogyasztás arányában, vagy a személyek számának, vagy a lakás alapterületének, vagy más kritérium alapján, amelyről többségünknek sajnos fogalma sincs. Nyilvánvaló, hogy a másodlagos vízórák mérési pontosságának növelése még az arányos elosztás esetében is csak elméletileg jelenthet néhány bani megtakarítást, míg a többi elosztási módszer esetében teljesen közömbös, semmilyen befolyással nem bír.

Mindezek alapján minden érdekelt egyénileg eldöntheti, kiadja-e a pénzt az ilyen típusú „szolgáltatásokra” vagy sem.

Kelemen Árpád