Vízimadarak (9.)

Nyári lúd (Anser anser)

Ő a házi lúdunk őse. Eleségét tótágast állva szedi a víz alól, vagy a réteken legel. Többet tartózkodik a parton, mint a hattyúk vagy a récék. Társas lény. Vonuláson vagy a téli táplálkozóterületeiken gyakran több faj egyedeiből nagy csapatok verődnek össze. A családok összetartanak, csak a következő költési időszakban tartózkodnak távol a szülőktől a fiatalok, amelyek csak ivarérettség után szakadoznak párokra. A párok egész életükben együtt maradnak. 

A nyári lúd Izlandtól az Amur folyóig mérsékeltebb éghajlatú tájak mocsaraiban és nedves lapályain honos. Az ókorban csapóhálókkal fogták és áldozati állatnak vagy lakomára hizlalták. A régi egyiptomiak már 4000 évvel ezelőtt félvadon tartották, majd háziasították is. 

Pihékkel jól kipárnázott fészkét gondosan kisebb kiemelkedésekre vagy szigetecskékre rakja, ahova a ragadozók nem jutnak el. A kicsik négy hét után kelnek ki. Négy-nyolc barnás és sárgás fióka képezi a fészekaljat. A fiatalok két hónapos korukban repülni kezdenek. 

Áprily, a természet csodálója sokszor látta a vadludak V alakú vonulását. Vadlúd című versében arra keresi a választ, hogy a legelső miben különb a többinél. Talán gyorsabb, az iramvonala szebb, jobban érzi a vihar közeledtét vagy céltudatosabb? Bizonyos, hogy irányt mutat, és soha nem szédül. 

Ha néha visszaszól, a társai bízó hangon válaszolnak. A legelső ismeri a földi és az égi jeleket, s bizton vezeti társait a cél felé. 

A költő csodálja az élen haladó lúd vezéri képességeit, ezért hajtja meg emberhomlokát. 

Vadlúd

Felettük az acélos fényű kék,

alattuk a bükkerdők bíbora. 

Acélos rend a nyílhegyek sora, 

az ék. 

De nem e rendjük érdekel. Ma nem, 

az a legelső fogta meg szemem: 

az él. 

Miben lehet különb a többinél? 

A szárnya gyors? Iramvonala szebb? 

Viharérző szimatja élesebb? 

Az ösztönből sugárzó céltudat? 

Mindegy. Élen jár és irányt mutat. 

Jaj volna, hogyha célt tévesztene, 

ha szédítné a roppant égi tér 

s ha nem fékezné ritmus-ösztöne. 

De nem szédül. Az ék is tudja jól, 

s ha élhelyéről néha visszaszól, 

a népe bízó hangon válaszol, 

egy szálig tudja mind, hogy célhoz ér. 

Az Úr előtte nem lobogtatott 

sem fényes felhőt, sem tűzoszlopot, 

de ismerőse földi s égi jel: 

a hajnalfényben úszó földszagok, 

a fároszként szikrázó csillagok, 

városmorajt és tengerzajt figyel. 

Még látom: bátran és gyönyörűen 

hasítva húz a kristály-derűben, 

és felkiáltok és megszólítom: 

Vadlúd, ki szállsz most rom-hazám felett, 

melyet remegtet még a rémület 

---------------------

vadlúd, te Mózes-lelkekkel rokon, 

meghajtom sújtott ember-homlokom. 

 

Vetési lúd (Anser fabalis)

Elterjedési területe a Spitzbergáktól a hatvanadik körig nyúlik le. Táplálkozás tekintetében inkább a belső vizek madara. Szinte kizárólag a tundra zuzmóit, a mezők friss, zöld növényeit, ősszel bogyókat és a szántóföldek zsenge vetését fogyasztja. Télen Európának valamennyi tengerpartján, folyótorkolatokban megtaláljuk. Népes csapatai ék alakzatban vonulnak. Legtöbbjük meghatározott főútvonalak mentén vonul. Az észak-európai lúdállomány a Skandináv-félszigeten keresztül jut el a Balti- és az Északi-tenger partvidékére, továbbá az Ibériai-félszigetre. A Dunántúlon, főként a Fertő-tavon időznek sokáig. Kedvező időjárás esetén ott át is telelnek. A Fekete- és Égei-tenger partjaira a tajga felől érkeznek kis számban. 

 

Kanadai lúd (Branta canadensis)

Észak-Amerikában és a Bering-tenger szigetein él. Valódi lúdnak tűnik, kivéve a fekete nyakát és fehér állörvét. Már ezelőtt 300 évvel betelepítették Angliába, majd Svédországba, később Új-Zélandra is. A szabad élettérben gyorsan elszaporodott, a terület sok európai fajt fogadott be. Itt a kanadai lúdból több mint húszezer pár legel, küzdeni kell a vetések megvédéséért. Az Egyesült Államok nyugati részének középső szakaszán tízezernél több kanadai lúd él. Abban a térségben sokan háziszárnyasként is tartják. 

Összeállította: Márton Béla