A rómaiak sokra értékelték őket. Húsukból ízletes ételt készítettek. Az ágyneműbe már régóta keresik a dunnaréce pihéjét és a pehelyréce fészkét kibélelő tollanyagot.
A hattyúk, a ludak és a récék mintegy 150 faja ebbe a családba tartozik.
Afrika kivételével a Földön élő nyolc hattyúfaj közül vad állapotban három fordul elő Közép-Európában, a legismertebb a bütykös hattyú (Cygnus olor) Észak-Európában, az északnémet tóvidéken is költ félvad állapotban vagy mint díszmadár városokban is (pl. Hamburgban). A Keleti-tenger partján nyáron és télen nagy csapatok láthatók. Gyakran messzire elvándorolnak, például Észak-Afrikába, Indiába és Koreába. A költéshez szüksége van nagy növényzettel jól borított, sima vízfelületekre, amelyekben tótágast állhat. Szorosan a part mellé építi nagy fészkét, amelybe öt-hét zöldesfehér tojást rak. A tojó egyedül kotol, a gúnár pedig a fészek körül őrködik. A fiókák öt hét múlva kelnek ki a tojásból, de csak öt hónapos korukban kezdenek repülni. A színük szürkésbarna, csak öregkorukban válnak vakító fehérré. Repülés közben a bütykös hattyú hangos, tiszta szárnyzörejt hallat. Úszás közben hosszú nyakát nem egyenesen, hanem S alakban meggörbítve tartja. Vízbe merített nyakával a másfél méter mélyen tenyésző növényeket is eléri. Városokban minden olyant fogyaszt, amivel az ember megkínálja.
Szárnyának fesztávolsága 240 cm.
Vaszil Szimonenko ukrán költő (1935–1963)
Az anyaság hattyúi
Szenderítő ködben hattyúk rózsaszínben,
Pecsétviasz-csillag torkolati vízben.
Nyíláson a mese savó-szemmel néz be,
Anyai szeretet oda áll mögéje.
Hej, rontás a házat mindörökre itthagyd,
Nem tűröm, hogy fiam bölcsőjét te ringasd.
Ti álomi hattyúk, a bölcsőhöz ide,
Csillag-pecsétecskék fiam szemeire.
Iszkol a sötétség kakaski-áltástól,
Belül a falakon hattyúsereg táncol.
Csiklandnak a szárnyak, rózsaszínű tollak,
Káprázatos minták megaranyosodnak.
------------------------
Választhatsz barátot, hitvest örömöddé,
De más hazát, fiam, nem választhatsz többé.
Lelked testvérének bárkit is választhatsz.
Anyát, szülőanyát, fiam nem választhatsz.
Vándorol nyomodban akármerre is jársz:
Anyai tekintet, fehérlő szülőház.
Idegen mezőn ha tébolyogsz hiába,
Követ Ukrajnából a fűzfa a nyárfa
Fentről beborítnak, rezgéssel belepnek,
Búcsúd bánatával rezgetik a lelked.
Választhatsz a földön mindent örököddé,
De más hazát, fiam, soha, soha többé.
(Nagy László fordítása)
Szimonenko a patyolatfehér madarat az őrangyallal azonosítja, aki vigyáz a fiúk csendes, tiszta álmára. A hattyúsereg látványa nyugalmat, békét sugároz a gyermekes édesanyák házában.
Kis hattyú (Cygnus bewickii)
A bütykösnél északabbra költ, télen érkezik a Keleti-tenger partjára, néha a kontinens belsejében is megjelenik. Légcsövének az íve hosszabb, ezért mélyebb hangfekvésben szól.
Toldalaghy Pál (1914–1976) helikoni költő Kolozsváron, Nagyváradon, majd Budapesten élt. Versei a katolikus szemlélet felé orientálódó, vívódó, álmodozó költőről vallanak. Kötetei: Hajnali versenyfutás (1936), Író, üdvözöllek (1940), Végítélet ablaka (1948), Szitáló évek (1957)
A Hattyúk című költemény arról tanúskodik, hogy Toldalaghy álmodozó szemléletében szerephez jut a méltóságteljes, fehér tollú nagy madár, mely az égbolt éjszakai képében valószínűbbé teszi a felhők hullámzó játékát, mellettük mintha a rőt színű nádas is megjelenne. Ezt az elmosódó égi képet a pernyefüst járja át, és ezáltal a hattyúformából más madarak is kezdenek felderengeni. A felhők játéka sok esetben fantasztikus formákat szül, melyeket továbbrajzol a költői képzelet.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató