Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2015-04-17 13:07:54
Távolságtartásról, névadásról, csendről, klasszikus formákról és költői megújulásokról esett szó egyebek mellett Lövétei Lázár László szerzői estjén szerda délután a marosvásárhelyi Bernády Házban. A származását nevében őrző költővel, műfordítóval, a Székelyföld irodalmi lap főszerkesztőjével Nagy Attila költő beszélgetett. A kérdezz-felelek játék életrajzi mozzanat felidézésével indult, Nagy Attila a kolozsvári műszaki egyetemen töltött időről faggatta a vendéget.
– 1990-ben érettségiztem, és akkoriban az a szlogen járta, hogy nem kell káplánnak menni, jobb az egyetemista élet. Nem voltam matekzseni, de meg tudtam tanulni az orrom elé tett anyagot. Három szemesztert végeztem el azon az egyetemen – mondta Lövétei Lázár László, aki végül magyar–román szakon diplomázott a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem bölcsészkarán. A továbbiakban a meghívott arra hívta fel a figyelmet, hogy a közönség soraiban ül „keresztapja”, Bölöni Domokos. Mivel gyakran összetévesztették Laziccsal, azaz Lázár László szerkesztővel, az ő javaslatára vette fel a szülőfalujára utaló előnevet, amelyet azóta is féltve őriz. A Romániai Írók Szövetségének debütdíjával jutalmazott, 1997-ben megjelent első kötete is A névadás öröme címet viseli.
– Számodra mi a névadás és mi az öröm? – tudakolta a beszélgetőtárs a kötet címe kapcsán.
– Nem kell ezt túlmagyarázni. A kötet egyfajta költői ismerkedés volt a világgal. A címnek nincs különösebb filozófiája. Valahogy be kellett köszönni – válaszolta Lövétei, aki azt sem titkolta, hogy távolságtartó, nehezen barátkozó embernek tartja magát. A 2000-ben publikált második kötetben, a Távolságtartásban a debütálásakor díjakkal és kedvező kritikákkal „elkényeztetett” alkotó szabadulni akart a korábbi beszédmódtól, amelyről „mindenki azt mondta, hogy nem lehet kitartani, unalmas lesz.” A harmadik, 2005-ös megjelenésű könyv, a Két szék között egy súlyos betegség kibeszélése, egyfajta terápia volt.
– Úgy gondolom, hogy Lövétei Lázár László, a költő ennél a kötetnél kezdődik. Itt jön be az ókori antik hősies viselkedés mellé az, ami Senecánál is megjelenik, illetve az irgalmasság, az irgalom. Olyat tettél le az asztalra, amire mindenki felfigyelt – mondta Nagy Attila.
– Úgy érzem, hogy egy kicsit átvertem a népet azzal, hogy nem haltam meg – jegyezte meg sajátos öniróniával a költő. – Rengeteg halálverset olvastam akkoriban. Az egyik kritikus úgy vélte, hogy annyira konzervatív ez a kötet, hogy már modernnek számít. Ennek a kötetnek a beszédmódjától is nehéz volt szabadulni, ezért volt nagy szünet közte és a következő könyv között.
A továbbiakban az Arany versek. Széljegyzetek Arany Jánoshoz, az Árkádia-féle, illetve a legújabb, 2011-es megjelenésű Zöld című kötetekre terelődött a figyelem. Ekkor derült ki, hogy Lövétei Lázár László kedvenc költője Arany János, utazáskor tőle olvasgat, illetve a miniatűrben, kézírással átírt összes Pilinszky-verset tartalmazó füzetet forgatja.
A klasszikus, antik formákban született Zöld kapcsán Lövétei Lázár László elmesélte, hogy amikor otthagyta a műszaki egyetemet, hazament, és míg édesapja külföldön feketemunkásként biztosította az anyagiakat, ő a tanulás mellett gazdálkodott.
– Én falusi gyerek voltam. Úgy gondoltam, hogy ha ismerem ezt az életformát, ha a rokonságomban van egy pásztor, ezeket szintén meg kellene írni. És ha igen, miért ne eklogában. De tényleg nem volt bennem semmilyen filozofikus izé. Ott volt előttem az egész világirodalom, és én kipróbáltam, hogy tudok-e hexametert írni. Meglepően könnyen ment.
– A kötetből süt a földközeliség, ugyanakkor azt érzékelteti, hogy az úton, amit megtettél, visszajutottál önmagadhoz. Azt, hogy te valamit legyűrtél, magadra találtál. A csend számodra mit jelent? Szereted? – fűzte tovább a kérdések sorát Nagy Attila.
– Szeretném. Van egy szobám, viszont mindenki ott szeret lakni. A három gyerekem ott néz rajzfilmet, a feleségem ott Skype-ozik. Én vándor életmódot folytatok. Lehet, hogy a csend minőségi kategória, egyesek számára viszont elérhetetlen.
A beszélgetés után, némi kérlelést, töprengést követően a Lövétei-alkotások is megszólaltak, végül Nagy Emese hárfajátéka zárta az estet.