Visszatekintés az idősek napján
A Predeal utca lakóinak négy generációt átölelő tagja vagyok. Az idők során az utca neve többször is változott, egykor Wesselényi Miklós utca volt, majd Március 6. lett, ma már Predeal utca. Földrajzilag a Bernády (egykor 2-es számú) iskola (volt óvoda is) és a Hangya-épület között található.
A hátsó részben a Poklos-patak csordogál a medrében. Gyermekkorunkban boldogan korcsolyáztunk itt télen. A Poklos-patak utolsó nagyobb árvizei 1970-ben és 1975-ben voltak. Az utóbbi nagyobb, mint az 1970-es, amikor a Maros is kiöntött a medréből. Az árvíz elöntötte a házakat, ezért a patak medrét betonfalakkal erősítették meg, és nem okozott több árvizet nagy esőzéskor. Az én utcámban egykoron főleg az egykori vasúti társaság alkalmazottai laktak, de volt itt börtönorvos is, és a Petri család. Valamint szegény családok sok gyermekkel, akik tisztességesen viselkedtek. Az utca két oldalán estike virágzott. A Bernády iskola közelében két emeletes zsidó ház volt. Az egyikből eltűntek a lakók, majd az üresen maradt lakásokba idegenek költöztek be. A következő épület a tejgyáré volt, ahol mindenféle tejtermék készült. A tejsavóért már kora reggel sorban álltunk, az állatok eledelét gazdagítottuk vele. A tejgyár helyén ma a nyugdíjpénztár működik. A Predeal utca 19. szám alatt lakott Piskolti Gábor festőművész és családja. A földszinti lakás egyik részében a Fodor nevű asztalos családja, a másik részben Igari Gábor családja lakott. Ők szintén elköltöztek. A következő években zsidó ember családja lakta. Hatalmas könyvtára, több száz szimfonikus lemeze, zongorája volt. Ma már ők sem élnek, csak egy női utód, aki jelenleg beteg, és a zsidó egyház támogatja. Volt a szomszédban egy szakember, aki az utca macskaköveit rakta le. A másik szomszéd csatornákat szerelt fel és javított. A második világháború megkímélte az utcát. A Predeal utcában volt az állatfelvásárló központ, ami ma az Erdély tv székhelye. Volt egy asztalosmester is, aki kivándorolt Amerikába. Helyét Nicușan vette át, családi vállalkozása időtálló koporsókat, ajtókat és ablakokat készített. A következő emeletes házban a vak Bartha úr családja lakott. A házát államosították, de később Ceauşescu jóvoltából visszakapták az épületet. Ebben a házban klub volt, ahol orosz nyelvet tanultunk, társasjátékozni lehetett, és műsoros-énekes estéket tartottak. A közelében kenyérsütöde volt egy ideig. Az utcában sok gazdaember lakott, istállókban háziállatokat tartottak. Ezután, az utcakanyarban következett a cigányvajda háza. Lebontották, és a helyén egy ideig ócskapiac volt, szőnyegen árulták a ruhákat és egyéb portékát. Következik a Király-kút, amit közadakozásból szebbé lehetne varázsolni, különben rendben tartják. Volt utcai vízvezeték. Sok ház udvarán kút volt, amiből az állatoknak merítették a vizet, de a kút hűtőszekrénynek is szolgált. Mivel a Predeal utca a Kövesdombhoz tartozik, a talaj kőből és homokból áll. Sajnos a későbbiekben a legtöbb kutat megszüntették, ezért sok ház oldalán vízszivárgás jelent meg, de ezt is megoldották. De volt az utcában kisüzlet, dohányáruda, újságosbódé, cukrászda, széket forgalmazó üzlet, autómosó, térképészeti hivatal. Nyilván ezek már az elmúlt 84 év emlékei. Ma már kevesen élnek a régi időkből. A Predeal utca lassan megújult, az épületeket, a járdát és úttestet karban tartják. Ez az élet rendje, minden változik. Ami régi tönkremegy, felújítják és újraépítik. Nekem és a családomnak biztonságot jelentett a szülői házban élni, nem csángáltunk el. Itt is volt lehetőség munkára, tanulásra, temetkezésre.
Mivel az utcát hangyaszorgalmú emberek lakják, a környéket akár Poklos- vagy Hangya-negyednek is lehetne becézni.
Kenedich Piroska
