Három hét maradt a parlamenti választásokig, és a napokban egyéves tevékenységi mérleget tett közzé a technokrata kormány is.
Három hét maradt a parlamenti választásokig, és a napokban egyéves tevékenységi mérleget tett közzé a technokrata kormány is. A hivatalos választási kampány még az elején jár, és leginkább az látszik belőle, hogy a pártok nagy licitet folytatnak az állami szféra kegyeiért. Mindenki bért akar emelni, szociális kiadásokat bővíteni, csak arról nem beszél senki világosan, hogy az ehhez szükséges pénzt honnan gereblyélik össze. Ezért nulla hitele van a nagy ígéreteknek.
És ha már a pártok gazdasági hozzáértését és komolyságát ismerjük is jó ideje, megérdemli a kormány az önként bevállalt három nullája mellé a negyediket is osztályzatként, a héten közzétett dicshimnuszának gazdasági mérlegéért. Vannak ott szép adatok arról, hogy milyen alacsony a munkanélküliségi arány és mennyivel bővült a foglalkoztatottság, csakhogy statisztikát nem nehéz gyártani, de annak nem sokszor van köze a valósághoz. Mert például a munkanélküliség csökkenésében az elvándorlásnak és a tartósan állástalanok szociális hálóból való kihullásának is szerepe van. A foglalkoztatottság növekedéséről beszélni meg úgy lenne hiteles, ha megnézzük azt is, hogy ezekből az új alkalmazottakból hány marad állásban a kormánykedvezmény határidejének lejárta után. Mert ha valakit azért alkalmaznak, mert az állam kilenc hónapig ezért pénzt ad, de utána ismét utcára kerül az illető, akkor csak annyi történt, hogy a „vállalkozásfejlesztés” címén kiutalt támogatás elúszott. Ha viszont alkalmazásban marad az érintett ember, és a munkájából hasznot szerez az őt alkalmazó vállalkozó is, akkor a támogatásra kiadott pénz nem ment kárba. Ezeket a folyamatokat követni és hitelesen vázolni nem lehet egy kéttucat oldalas dokumentumban, viszont hogy az a „mérleg” valójában kampányirat, az nem csak ennyiből látható. Hanem főleg abból, hogy a gazdasági résznél az van leginkább kiemelve, hogy nálunk jegyzik a legnagyobb gazdasági bővülést uniószerte, és szerintük ez pusztán azért is fenntartható, mert az első három évnegyedben egyaránt növekedett a bruttó nemzeti össztermék. A bővülés onnan ered, hogy az év eleji adócsökkentések hatására meglendült a fogyasztás, és ez táplálja a növekedést, de a behozatal sokkal hangsúlyosabban növekszik a kivitelnél. Magyarul: többet fogyasztunk, mint amennyit megtermelünk, és ez hosszabb távon nem fog jóra vezetni. Erre a múlt héten egy pénzügyi elemzői tanácskozáson a jegybank kormányzója is figyelmeztetett, akinek ugyan van bőven vaj a fején, de ezúttal hitelesen nyilatkozott. Nagy sajtóvisszhangot nem kapott a nyilatkozata, de azt már tapasztaltuk két ciklussal korábban, hogy a felelőtlen osztogatásnak előbb-utóbb koplalás lesz a vége.
