2020. szeptember 24., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Online búcsú az egyetemtől

2020-ban mindenkinek sok változással kellett szembesülnie. Nem hagyhattuk el szabadon otthonunkat, nem mehettünk vendéglőbe és kávéházba, nem járhattunk fodrászhoz, illetve szépségszalonba. Ezeket a korlátozásokat most már részben feloldották, azonban tömegrendezvényeket továbbra sem lehet tartani. Ennek következtében elmaradtak a ballagások, azaz nem szervezhették meg őket a megszokott formában, kénytelenek voltak áttenni azokat az online térbe. A diákok pedig – mind az iskolások, mind az egyetemisták – reménykednek, hogy valamikor sor kerül az ünneplésre. 

Az egyetemi ballagás egyik fő jellegzetessége, hogy felröpítik a kalapot, ezzel szimbolizálva, hogy befejezték a tanulmányaikat. Az idén ez nem történt meg. A végzős egyetemisták otthon, a számítógépeik előtt ülve zárták le életük ezen szakaszát. Online ballagtak. Meghallgatták a díszbeszédeket, majd esetleg otthon koccintottak családtagjaikkal. Nem volt ünnepélyes lezárás.

Az online egyetemi ballagásról Jakó Zsoltot, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának végzős hallgatóját kérdeztük.

Jakó Zsolt


– Milyen volt az online ballagás?

– Az online ballagás koncepciója az volt, hogy különböző Zoom szobákba osztották be az évfolyamot, azaz minden szakiránynak volt szobája. Itt jelen voltak az adott szak végzős diákjai, illetve a lelki dékánok. Ezzel párhuzamosan zajlott Facebookon az élő közvetítés, amit az egyetem épületében filmeztek. A közvetítés keretében a nyitóbeszédet dr. Szász Levente, a Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar dékánhelyettese tartotta, illetve volt egy konferátor, aki levezette a ballagást. A nyitóbeszédek után lejátszották a szakirányok búcsúvideóját, aztán az adott szakirány Zoom szobájába becsatolták a közvetítést, ahol a lelki dékán elbúcsúzott a hallgatóktól. Ezt követően átadták a digitális emléklapokat, azaz kivetítették a diplomákat, és mindenkinek felolvasták a nevét. Az esemény végén pedig készült egy közös tablófotó, vagyis mindenki tablóképét egyberakták, és ebből született egy nagy kép. Meglátásom szerint ez volt minden idők legrövidebb ballagása, hiszen mindössze 48 percet tartott, de reméljük, hogy az élő ballagás már hosszabb lesz.

 – Mi is az a lelki dékán?

 – A lelki dékán az a tanár, akit szavazás alapján kiválasztanak az adott szakirányról. Lényegében az a tanár, akit a legjobban kedvelnek az adott szakirányon tanulók, illetve az, aki a legtöbbet foglalkozott a diákokkal. Nagyon sok esetben ez a szakirány tutora, aki igazából egy egyetemszintű osztályfőnök. 

 – Milyen volt a ballagás hangulata?

 – Röviden összefoglalva: érdekes. Az elején a beosztáson volt a fókusz, hiszen mindenkit külön-külön be kellett osztani a szobákba, ennek tekintetében az elején nem is foglalkoztunk a hangulattal. De miután megtörtént a beosztás, már sokkal jobb lett a hangulat, ez többek között dr. Szász Levente beszédének is köszönhető volt, illetve a lelki dékánok is nagyon meghatóan búcsúztak. A tanárok is említették, hogy ők is nagyon szeretnének élőben is elbúcsúzni tőlünk, illetve folytatni a kapcsolatot, akár a mesteri keretében. 

 – Így hát van esély az élő ballagásra. Mikor kerülhet rá sor?

 – Elég hamar meg tudnánk szervezni nyílt területen, de erre nem volt igény. Inkább arra, hogy az eredeti felállásban, az Auditorium Maximumban tartsuk meg. Erre leghamarabb szeptember környékén kerülne sor, egyebek mellett a korlátozások miatt. Augusztusban a tanárok is szabadságon vannak, de a nyár közepe amúgy sem megfelelő időpont arra, hogy az egész évfolyamot összegyűjtsük. A szervező vállalat meglátása szerint szeptemberben már lehetőség lesz egy ekkora esemény megszervezésére.

 – Mi lesz azokkal, akik nem tudnak részt venni a ballagáson? Hiszen szeptember elején külföldön már elkezdődik az oktatás, és nem kizárt, hogy egyesek ott folytatják tanulmányaikat.

 – Azt szeretnénk, hogy mindenki vagy minél többen részt vegyünk a ballagáson. Mi is számoltunk azzal a nagyon valószínű esettel, hogy egyesek külföldön folytatják a tanulmányaikat, ahol már szeptember elején elkezdődik a tanítás. Éppen ezért hétvégére tervezzük a ballagást, hogy azoknak is legyen lehetősége részt venni rajta, akik külföldön tanulnak. Ha pedig valamilyen okból nem tudnak hazautaz-ni, nekik készülünk az online közvetítéssel, illetve a szervező vállalat hajlandó rá, hogy valamilyen módon bekapcsolják azokat a diákokat, akik nem tudnak élőben ott lenni. Mostanra sikerült nagymértékben kitapasztalni az online tér nyújtotta lehetőségeket, és így egyáltalán nem kizárt, hogy lehet találni valamilyen hibrid megoldást, ami azt jelentené, hogy az évfolyam egyik része ott lesz a ballagás helyszínén, a másik otthonról követi az eseményeket, illetve ők majd otthon dobják fel a kalapjukat. 

 – Milyen érzés volt számodra, hogy nem ballaghattál a megszokott formában és időben?

 – Mivel én voltam a felelős azért, hogy a ballagás minél jobban sikerüljön, és minél valósabb legyen az érzet, ezért azt próbáltam mindenkinek és magamnak is szuggerálni, hogy ez a mi napunk és a mi eseményünk. Valamint azon tények ellenére, hogy a helyzet adta körülmények egyáltalán nem kellemesek és nem tudjuk a megszokott formában megszervezni a ballagást, ne csüggedjünk, s értékeljük, hogy elballagtunk. Meglátásom szerint ezt mindenképpen meg kell ünnepelni. Megpróbáltam úgy kezelni a helyzetet, hogy ne legyen csalódás. Volt elég időnk alkalmazkodni ehhez a szituációhoz. Nem tartozott az elvárásaink közé, hogy élőben ballagjunk, hiszen már a koronavírus-járvány kezdetén kijelentette az egyetem, hogy nem lehetséges ilyen nagy számban összegyűlni, és nem is lesz lehetséges egyhamar. Összegezve: nem érzem magam csalódottnak, inkább reménykedem, hogy egy sokkal élethűbb, érzelmesebb és valóságosabb élményben lehet részünk szeptemberben. Hiszen élőben sokkal inkább össze tudunk kapcsolódni, és megfelelőbb lezárási hangulatot tudunk teremteni, mint online. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy az online ballagás kiegészítéseként egy valós ballagást is szervezzen a Babeş–Bolyai Tudományegyetem.