Viktória – egy rendhagyó sláger-operett

Rendhagyó operettet mutatott be a Budapesti Operettszínház január 25-én. Ábrahám Pál Viktóriája zenéjében, szereposztásában és rendezésében is különleges előadás, sláger-operett”, tele van olyan dallamokkal, amelyek mindenki számára ismerősek.

Ehhez a műhöz a rendező, Béres Attila olyan látványt és szöveget álmodott, amely a darabot nagyon maivá, mindenkiről és mindenkihez szóló előadássá teszi.

„Ebben a darabban két táncos komikus és két szubrett színesíti a bonviván és a primadonna szerelmének történetét. Már csak ettől sem szokványos operett a Viktória. Maga Ábrahám Pál sem törekedett arra, hogy egy hagyomá-
nyos értelemben vett nagyoperettet írjon. A zenei világa is inkább az amerikai hatásnak köszönhető finom dzsesszmuzsika és az operett keveréke, amit zseniálisan vegyített még a magyar népzene elemeivel is. A végeredmény olyan dalok sora lett, mint a Honvéd banda, a Pardon Madame, az Ahol az ember felmászik a fára vagy éppen a Good night. Kell ennél több? Ez egy sláger-operett” – mondja a darab rendezője, Béres Attila, aki nem hétköznapi díszletbe álmodta bele a darab szintén nem hétköznapi meséjét. Az előadás alatt megjárunk egy oroszországi hadifogolytábort, aztán egy amerikai nagykövetségen találjuk magunkat Japánban, melyet szintén egy amerikai nagykövetség követ, de már Szentpétervárott. A történet pedig hol máshol végződhetne, mint Magyarországon, Viktória magyarországi birtokán, Dorozsmán.

Nagyon élveztem a próbaidőszakot Béres Attilával, hiszen már rég vártam, hogy engem instruáljon. Valamikor a ‘90-es évek végén, az én pályafutásom elején együtt játszottunk a Marosvásárhelyi Rádió kabaréjában, azóta is sokszor elemlegettük azt a jelenetet. Most, sok-sok év után a Budapesti Operettszínházban, a Viktóriának köszönhetően nagyon sokat tanultam Attilától színházról, műfajról, emberségből. Egy rendkívül temperamentumos japán csajt, Lia Sant, Viktória sógornőjét játszom” – mesélte Dancs Annamari.
„Számomra szubrettként újdonság volt, hogy karatebetétek is vannak a jeleneteimben. Az „Ittam egy kis pityókát” című számomnál, egy báljelenetben Béres Attila kitalálta, hogy ne csak illuminált állapotban dülöngéljek jobbra-balra, miközben a körülöttem lévő urak próbálnak engem elkapni, kikapni, megfogni, hanem bánjak is el velük a végén, így a szám végére
„összeverem” az összes férfit , aki a közelembe jön. – számolt be Annamari.

Amikor magyar zeneszerző munkáját tűzi műsorára a teátrum, az mindig az átlagnál sokkal szívmelengetőbb érzés. Ez az a műfaj, amiben mi, magyarok tényleg zseniálisak és utánozhatatlanok vagyunk, méltán hungarikum…