Vigyázni kellene az értékekre

A Milvus Madártani és Természetvédelmi Egyesület a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjával és a CEEweb for Biodiversity (környezetvédelmi szervezetek közép-kelet-európai hálózata) nemzetközi szervezettel együttműködve, 2015. március és 2017. április között egy, az ökoszisztéma-szolgáltatásokat azonosító és feltérképező projektet bonyolított le a Nyárád- és Kis-Küküllő menti Natura 2000-es területeken.

A vizsgált terület – 91 ezer hektár – mintegy harmadát borítják lombhullató erdők és több mint negyven százalékán gyepek találhatók (legelők, kaszálók, bokrosodó gyepek és erdős legelők). A vizsgált Natura 2000-es területnek csupán 13%-a szántóföld, míg a terület nagy részét jellemzően természetközeli növénytakaró borítja, mely kiváló alapot teremt a területre jellemző, kiemelkedően gazdag biodiverzitáshoz.

A projekt során levont következtetések alapján a legfontosabb ökoszisztéma-szolgáltatások a következők: a széna és a legelők, a faanyag, a gyógynövények, gombák, erdei gyümölcsök, a méz és a megporzás, a vízvisszatartó képesség és az erózió elleni védelem, a klímaváltozással szembeni védelem, a turisztikai vonzerő (potenciál) és helyi identitás, a táj természetessége és diverzitása, illetve a talaj termékenysége. A projekt korai fázisaiban a helyiek 35 ökoszisztéma-szolgáltatást azonosítottak, melyekből hetet feltérképeztek, hatnak pedig a gazdasági értékét is meghatározták. A helyiek által használt ökoszisztéma-szolgáltatások 20%-a, a becslések alapján, mintegy 57 millió lejjel járul hozzá a helyi gazdasághoz. 

A projekt zárókonferenciáján Kelemen Katalin projektvezető hangsúlyozta, ha idővel a régió ökoszisztémái elveszítik ezen szolgáltatások biztosításának képességét, akkor ezeket a veszteségeket kompenzálni kell. Ez azt jelenti, hogy potenciálisan sokkal többet fogunk fizetni értük a jövőben, mint amennyibe a fenntartásuk került volna a jelenben. 

A tapasztalatokról, illetve a projekt nyomán megfogalmazott következtetésekről Kelemen Katalin projektvezetőt kérdeztük. 

– Mi volt a projekt célja?

– A projekt célja többrétű volt. Egyrészt az uniónak van egy olyan elvárása a tagországok iránt, hogy 2020-ig a biodiverzitás-stratégiának megfelelően mérjék fel az ország területén az ökoszisztéma-szolgáltatásokat. A Milvus, természetvédelmi szervezet lévén, évek óta tevékenykedik a térségben, a két kistérségi társulással együtt gondnoka a Natura 2000 területeknek. Magát a kutatási módszert a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóintézete biztosította. A projekt keretében többek között interjúkat készítettünk, több körben kérdőíveztünk, illetve kilenc műhelymunka is volt. Közel 500 személyt sikerült bevonni a helyi önkormányzatok képviselőitől a gazdákig, méhészeket, erdészetek, vadásztársaságok képviselőit. Olyan embereket is, akik azelőtt hallani sem akartak a természetvédelemről, viszont utólag elismerték, az információk, az összefüggések ismertetése nyomán „zöldebbek” lettek.

 A projekt során nem mi választottuk ki, hogy mely ökoszisztéma-szolgáltatásokat vizsgáljuk, hanem a lakosság mondta meg, hogy nekik melyek fontosak. A 35-ből hetet térképeztünk fel. Megmutattuk, hogy az adott területnek – beszéljünk itt faanyagról, megporzásról, vízmegkötő képességről – mekkora a kapacitása, jelenleg ebből mennyit használnak és mennyi a gazdasági értéke. Hat ökoszisztéma-szolgáltatást tudtunk gazdaságilag értékelni, csak ennek a hatnak a gazdasági értéke 57 millió lej évente. Tehát a természeti javakból ennyi gazdasági érték valósul meg a Nyárád- és Kis-Küküllő menti Natura 2000 területeken, beleértve a turizmust és a begyűjthető termékeket is. Ennek a sokszorosa tehát, amit a természet jelenleg még ingyen nyújt. Ha nem őrizzük meg ezeket a természeti értékeket, akkor a gazdasági érték nem tud megvalósulni. Mindig azt vetettem fel a projekt keretében szervezett műhelymunkákon, hogy gondoljon bele például egy polgármester, hogy levetítve az általa vezetett községre, évi több millió lejes jövedelmet hoz a természet. Mennyi munkával tudna annyi befektetést odavonzani, hogy ez a gazdasági érték megtermelődjön? Csupán kis odafigyelésre lenne szükség ahhoz, hogy megőrizzük ezeket. Sok esetben azt tapasztaltuk, hogy használják a természetet, de nincsenek tudatában az értékének. Használom a vizet, de ha üknagyszüleimnek azt mondtam volna, hogy fizessenek a vízért, kinevettek volna. Ma mindenkinek természetes, legalábbis városon, hogy jön a vízszámla. Ez már hiányszolgáltatás. Ha azt mondanám a gazdának, hogy fizessen a megporzásért, biztos kinevetne. De ha a gazdának fizetni kellene a megporzásért, akkor én, mint városban élő vásárló, háromszoros áron kapnám meg az ebből származó terméket. 

– Melyek a főbb problémák, amelyekkel a terepmunka során szembesültek?

– A jövőre nézve ezen ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzése szempontjából a természetbarát törvénykezés mellett legalább, ha nem nagyobb, jelentősége annak van, hogy milyen a közösségi viszonyulás, összefogás. Úgy néz ki, hogy egy „zöldebb” törvénykezést könnyebb megteremteni, mint a térségben a közösségi összefogást. 

Ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy hiányosak az ismeretek, az emberek nem tudják, hogy adott cselekedeteikkel mit rombolnak le. Nincsenek tisztában a tetteik következményeivel, nem látják az összefüggéseket. Csak egy apró példa: egy szolgáltatás, amit vizsgáltunk, a talajtermékenység vagy a talajerózió elleni védelem volt. Cégek körében készült felmérésünk alapján elég sok szektor – állattenyésztés, növénytermesztés, méhészet, faipar – fontosnak tartotta a talajtermékenységet. És volt rá példa, hogy ugyanaz a cég a talajerózió elleni védelmet, ami megteremti a talajtermékenységet, egyáltalán nem tartotta fontosnak. Ez a vidék gyakorlatilag a természetből él, nincsenek nagy ipari beruházások, minden jelen lévő gazdasági ágazat valamilyen módon kötődik a természeti javakhoz. Ezt elfelejtik az emberek. Vizsgáltuk, hogy tisztában vannak-e a cégek azzal, hogy a természeti javakból élnek, illetve tesznek-e valamit ezek megőrzése érdekében. És akadt például élelmiszer-feldolgozó, aki nem volt tisztában azzal, hogy a talajtermékenység neki fontos. 

Érdekes, hogy a törvényeket ismerték, tudták, hogy mit kell betartsanak, de nem értették az összefüggést, tehát ez csupán külső kényszer számukra. De ha értenék, hogy ezek betartása az ő érdekük is, valószínűleg nagyobb hajlandóságot mutatnának erre. A törvényhozók úgymond a nyakukba sózzák a törvényeket, de senki sem magyarázza el az érintetteknek, hogy miért fontos ezek betartása, és ellenkező esetben milyen követkeményekkel kell számolni. 

– Milyen javaslatokat fogalmaztak meg a helyi közösségek számára?

– Javaslataink többszintűek, a helyitől az országos, illetve uniós szintig. Partnerünk, a CEEweb azért fog lobbizni, hogy EU-szinten a közös agrárpolitika változzon, a Natura 2000 koalícióval pedig igyekszünk országos szinten törvényjavaslatokat megfogalmazni, lobbitevékenységet folytatni. Helyi szinten azt tudnám kiemelni, hogy a helyi fejlesztési tervekben kezdjenek el gondolkodni azon, hogy valójában mennyit is érnek a természettől kapott javak, amelyek ma még ingyen vannak. 

Vagy például egy gazda, aki gyepen, legelőn gazdálkodik, próbálja meg értékelni nemcsak annak az elsődleges értékét, hanem vegye figyelembe, hogy azon kívül ott még nagyon sok minden van. Azonfelül, hogy lehet ott legeltetni, szénát nyerni, vannak például gyógynövények. Vagy ha hagyja tönkremenni a legelőt, a talajtermékenység is romlani fog. Egy-egy élőhelytípusnak mindenki csak az elsődleges termékében gondolkodik, holott az sokkal többet nyújt. 

Ugyanakkor fontos lenne, hogy próbáljanak meg együttműködni a tájhasználók, mert amit én itt, a saját területemen teszek, az több kilométerrel odébb is hatással lesz. Sajnos hiányoznak az agrárlíceumok a megfelelő gyakorlati képzéssel. Manapság jellemző, hogy mindenki egyetemre készül, holott nem kell mindenkinek egyetemet végezni ahhoz, hogy jól éljen. Vannak a térségben nagyon pozitív példák. Fiataloknak műhelymunkákon hangsúlyoztam, csak akkor fognak tudni itthon megélni ebből a tájból, ha ésszel teszik a dolgukat, ha ismerik az összefüggéseket.

– A turizmus érdekében hogyan lehetne hatékonyabban kiaknázni a természeti értékeket?

– Fejleszteni kellene az infra-struktúrát, de csak bizonyos mértékben. Nincsenek monumentális dolgok a térségben, amire tömegturizmust lehetne építeni, és ez nem is tenne jót. Az úgynevezett szelíd turizmust kellene fejleszteni. De egy gazdának nem tanácsos kizárólag csak a turizmusra alapozni, mert az ilyen szelíd, úgymond természeti értékekre alapozó turizmusnak mindig az a veszélye, hogy lesznek évek, amikor több jövedelem származik a turizmusból, és emiatt felhagynak a gazdálkodással, de akkor pont azt az alapot veszítik el, amire ez az agroturizmus épül. Ha elvész a kisparcellás tájszerkezet, a hagyományos falukép, megváltozik az élőhelyek összetétele, éppen az szűnik meg, amin a turizmus alapult. A térségben nem igazán van turisztikai program. Általában a döntéshozók látványos fesztiválokban, valamiféle létrehozott attrakcióban gondolkodnak. Próbáltuk magyarázni, hogy nem kell pénzért valamit létrehozni, hiszen itt vannak ingyen a természeti értékek, tanulják meg azokat bemutatni, népszerűsíteni. Munkánk során roma közösségekkel is találkoztunk a Nyárád- és Küküllőmentén, akik gyűjtögetésből élnek, és rendkívül értékes, hagyományos tudással rendelkeznek a gyógynövények begyűjtési helyéről, azok felhasználásáról. Ezt értékként kellene kezelni, például ha idejön egy turista, el lehetne vinni egy ilyen sétára, és máris kínálnak neki valamit.